Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) fülei akár két méter hosszúak és 1,2 méter szélesek is lehetnek, míg az ázsiai elefánt (Elephas maximus) kisebb, kerekebb fülekkel rendelkezik. Noha testméretükhöz képest nem ők rendelkeznek a legnagyobb fülekkel – ez a cím a hosszúfülű ugróegéré –, a méretük így is lenyűgöző.
A hatalmas testű elefántok sok hőt termelnek, különösen a forró szavannákon és erdőkben. Mivel alig izzadnak és ritkás a szőrzetük, a testhő leadásához más eszközre van szükségük: ez pedig a fül.
A fül vékony bőrének és nagy felületének köszönhetően az itt áramló meleg vér hőt ad le a környezetnek, így visszahűlve kerül vissza a testbe. Az elefánt akár vérkészletének húsz százalékát is átpumpálhatja a fülein egy időben. A fosszilis leletek is megerősítik a hőszabályozás elméletét: az afrikai eredetű mamutok hidegebb éghajlaton kisebb füleket növesztettek, és vastag szőrrel védték testüket, azaz ellentétes irányba fejlődtek.
A nagy fülek azonban nem csak hűtésre szolgálnak. Egyes kutatások szerint segítenek az alacsony frekvenciájú hangok felerősítésében, így a kommunikációban is szerepet játszanak. Emellett az elefántok talpán is találhatók rezgésérzékelő receptorok, amelyek révén akár több tíz kilométerről is érzékelhetik egymás lépéseit vagy hívójeleiket. De a fülek a testbeszéd részei is: a fenyegető vagy támadó elefánt előretolja és mozgatja a füleit, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjön.
A cikk forrása itt olvasható.
