Dr. Hóvári János, a ?Zrínyi Miklós?Szigetvár 1566? Emlékév Emlékbizottság elnöke bevezetőjében elmondta, hogy Mustafa Kemal Atatürk 1923-ban megszüntette az Oszmán Birodalmat, melynek következtében az oszmán méltóságok leszármazottai külföldre menekültek. A legtöbben Franciaországban telepedtek le ? és élnek ma is ?, jelenleg körülbelül 200 Oszmán-házi leszármazottról tudni.

 

?Annak ellenére, hogy külföldön élünk, szoros kapcsolatot ápolunk a hazánkkal, az pedig, hogy ekkora dinasztiának a leszármazottai vagyunk, semmilyen előjoggal nem jár, ellenkezőleg: súlyos kötelességeket ró ránk? ? mondta a Franciaországban élő Gülnur Dorothe Nami-Ragot Osmano?lu hercegnő.

 

A kapcsolatot nem csak a szigetvári események alatt tartják a hercegnők, és nem is csak öten. ?Az egyik unokatestvérünk elkészítette a családfánkat, és összegyűjtött mindenkit. Azóta a facebookon keresztül tartjuk egymással a kapcsolatot, 2006-ban pedig a török állami televízió készített egy hatrészes dokumentumfilm-sorozatot az Oszmán-dinasztia történetéről, melynek bemutatójára mindenkit meghívtak. Így személyesen tudtunk találkozni mindenkivel, szerte a világból? ? mesélte Leila Samy Beggin Osmano?lu hercegnő, aki Oxfordból érkezett és I. Abdul-Medzsid szultán dédunokája. Annak a szultánnak, aki több mint négyezer magyar menekültet fogadott be 1849-ben, köztük Kossuth Lajost is.

 

?Mikor először jártam Törökországban ? mesélte Kenize Mourad Osmano?lu Párizsban élő írónő ?, meglátogattam a családunk palotáját, ahol rám szóltak, amikor megérintettem a bútorokat és a képeket, amelyek egykor a dinasztia tulajdonai voltak? A képcsarnokban pedig kijavítottam az idegenvezetőt, mikor V. Mouradról (a hercegnő dédapja, aki 1876-ban volt egy rövid ideig az Oszmán Birodalom uralkodója) mondott valami valótlanságot. Ő megkérdezte, honnan tudom mindezt, mire azt feleltem: ő a dédapám volt. Az idegenvezető ezután odajött hozzám, és kezet csókolt nekem. Ekkor éreztem úgy, hogy visszakaptam a hazámat? ? mondta meghatottan Kenize Mourad hercegnő.

 

Mediha Nami Martinez Osmano?lu Mexikóban élő hercegnőtől megtudhattuk, hogy 1924-ben kellett elhagyniuk az országot, és három napjuk volta távozásra. Szegénységben, szinte nincstelenül menekültek el, sokuknak a szülei el sem mesélték származásukat, így igyekeztek normális életet élni, iskolába jártak és elkezdték felépíteni a jövőjüket. Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolatuk van más dinasztiákkal, Mediha hercegnő elmondta: az Oszmán-ház tagjának teljesen más lenni, mint más európai család tagjának. Ugyanis miután el kellett hagyniuk a birodalmat, senki sem volt kíváncsi rájuk. Habsburg Györggyel például akkor találkozott, amikor mexikói nagykövetként Magyarországon élt néhány évig.

 

A beszélgetés végén a közönség is feltehette kérdéseit, amely lehetőséggel éltek is: arra voltak kíváncsiak, hogy a hercegnők beszélnek-e törökül. Gülnur Dorothe Nami-Ragot Osmano?lu hercegnő elmondta: ahhoz, hogy a befogadó országban fel tudják építeni az egzisztenciájukat, hogy be tudjanak illeszkedni, fontos volt megtanulniuk az adott nyelvet. Ennek következtében egyre kevesebbet beszéltek törökül a szülők. A családjuk férfi tagjai csak 1974-ben tudtak visszatérni Törökországba, amit édesapja ki is használt, és ő is vele tartott. Mediha hercegnő ott járt középiskolába, Kenize pedig sokszor látogatott el Törökországba, amikor a könyveihez végzett kutatómunkát.

 

Mediha hercegnő azt is elmesélte, hogy mikor a szülei megérkeztek a száműzetésbe, már szépen beszéltek franciául, ugyanis sok gyereknek francia és német nevelője volt, a török nyelv pedig kicsit háttérbe szorult. ?A mi generációnknak német férjei és feleségei lettek, így sajnos elveszett a török nyelv a családban? ? fogalmazott.

 

Kenize Mourad hozzáfűzte: ?tény, hogy elveszítettem a gyökereimet, ami az írás felé fordított engem. Úgy gondoltam, hogy ezen emlékek felkutatása és leírása fogja megteremteni a kapcsolatot az elveszett hazámmal. Szerettem volna megmutatni az olvasóknak, hogy az oszmán világ is csak emberekből állt, és szerettem volna azokat megszüntetni azokat az előítéleteket, amelyek az évszázadok során felgyülemlettek, és jó képeket kialakítani? ? zárta gondolatait a Szultána és az Álomkert világhírű írónője.

 

Szíjjártó Anita

Fotó: Csákvári Zsigmond