Az élő zene élménye felértékelődött- Interjú a Middlemist Reddel

Hogyan találkoztatok és lettetek Middlemist Red?

Ábel: Dáviddal, a gitárosunkkal mi már együtt játszottunk egy másik zenekarban is. Később a Kőbányai Zenei Stúdió gólyatáborában ismerkedtem meg a két Somával, akikkel jó kémia alakult ki köztünk és felvetettem, hogy játszunk együtt, aztán el is kezdtünk próbálni ezzel a négyessel. 2012 őszén pedig Nóvé Soma úgy döntött, hogy szeretné kipróbálni az éneklést, így ő lett az énekesünk.

És miért ezt a nevet választottátok?

Soma: Nagyon sok variáció született előtte, végül Soma aktivizálta magát és rákeresett a Top 10 legritkább állat latin nevére, de ott nem olvasott számunkra érdekes nevet. Később találta meg a Middlemist?s Redet mint a legritkább virágot a világon, aminek a hangzása mindegyikünknek megtetszett. Nem kell mögöttes tartalmat keresni, nem azt jelenti, hogy mennyire különlegesnek tartjuk magunkat.

Ábel: Majd mások belemagyaráznak valamit (nevet).

A virág motívum az első klipetekben, a Multicoloured Drive-ban is visszatér.
Soma: Volt egy olyan ötletünk, hogy csinálunk mindenféle fémpanelekből egy hatalmas Middlemist?s Red virágot, de azt végül elvetettük.

Ábel: A klip koncepciója, megvalósítása maximálisan a rendezőtől, Freund Ádámtól ered. Több ötlet is felmerült, de ő dolgozta ki a történetet. Természetesen beleszólhattunk, például hogy mennyire szeretnénk benne lenni, de szabad kezet kapott szinte mindenben.
Soma: Azért is ebbe az irányba indult el, mert Ádám alapvetően nem foglalkozik klipekkel. Korábban csak a Run Over Dogsnak rendezett, de nekik is baráti alapon. Inkább rövidfilmekben utazik, így adott volt, hogy ilyen jellegű lesz a mi klipünk is.

Az emberek többsége akkor figyelt fel rátok, amikor francia streaming szolgáltató, a Deezer versenyét megnyertétek.

Ábel: A Deezer akkor 182 országban szolgáltatott és mindegyikből kiválasztottak egy-egy olyan zenekart, akiknek még nem volt kiadójuk. Szarvas Árpi, a magyar delegált minket nevezett erre a versenyre. Folyamatosan szelektáltak és végül az utolsó négy zenekart nyilvánosságra hozták. Ekkor kezdtük el mozgósítani a rajongókat és az ismerősöket, mert a győzelemhez az kellett, hogy minél többször hallgassanak meg minket, vagy adjanak hozzá a kedvenceikhez a Deezeren. Akkor látszott, hogy mennyire hűségesek a rajongóink: volt, aki 0-24-ben játszott minket a Deezeren azért, hogy segítsen.
Soma: Nem sokkal előtte nyertük meg az Index A Szám című tehetségkutatóját. Ha akkor nem végzünk az élen, Szarvas Árpi valószínűleg nem is hall rólunk. Arra is beválasztottak minket: az Euróvízió mintájára az Index szerkesztősége kiválasztott 30 zenekart, akiket aztán folyamatosan szelektáltak, majd ők is az utolsó négyesnél a döntést a közönségre bízták. Amúgy utólag derült ki számunkra, egy ismerősöm szólt, hogy bekerültünk.

Ábel: Szerencsések vagyunk, mert egyikre sem kellett jelentkeznünk, ami megkönnyíti a helyzetet. Nem kellett görcsölnünk a versenyeken, mégis folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket arról, hogy jó, amit csinálunk.

Május 23-án ünneplitek az első koncertetek második évfordulóját a PRLMNT-ben. Hogyan készültök rá?

Soma: Szeretnénk átölelni az elmúlt két évünket, az összes számunkat eljátsszuk. Ehhez a másfél órás szetthez tartozik egy teljesen élő vizuális tartalom is, amihez a PRLMNT nagyon jó közeget biztosít, mert különböző arányokban lehet vetíteni az egész karzatra. Látvány szempontjából nagyon különleges esemény lesz, valamint pár szám erejéig csatlakozik hozzánk egy szitáros is. Próbáljuk kimaxolni az elmúlt két évünket ezzel az egy bulival.

Ábel: Még nem léptünk fel a PRLMNT-ben, de a környezet nagyon tetszett. Régen mozi volt, így különleges atmoszférája van a helynek.

A héten elindul a Nagy-Szín-Pad! verseny elődöntője is, ahol viszont egy rövid, negyedórás koncertet adtok.

Ábel: Négy számot kellett összeválogatnunk és elkezdtük a vizuális részét kidolgozni a stábbal. Szeretnénk, ha látvány is ütne akkorát, mint a zene.

Soma: Nekünk is nagy lehetőség, hogy minél többen megismerjenek minket, hiszen a tévé és a rádió is közvetíteni fogja a koncertet. Csak nem szeretnénk belemenni abba a hashtag háborúzásba, amit sokan csináltak ebben a versenyben. Nem kampányolunk, inkább a két héttel későbbi cannes-i Midem fesztiválra fektetünk nagyobb hangsúlyt.

Miben tér el a Midem más zenei fesztiváloktól?

Ábel: Inkább zeneipari fesztiválnak mondanám, konferenciákkal, ahol nagyon kevés, 20-30 előadó lép fel. Ezáltal jobb időponthoz és jobb színpadhoz jutottunk, így ezt szeretnénk most megragadni. Olyan emberek előtt játszhatunk, akik előtt talán nem is fogunk többet ? minden szempontból hatalmas lehetőség.

Soma: A Midem fesztiválon gyűlik össze a világ zeneiparának a krémje, megbeszélik, hogy hogyan alakul a zenei piac, min kéne változtatni, mit kéne megtartani stb. Előadásokat, workshopokat tartanak. Minden zenekarnak lesz egy saját ?sessionje?, amin menedzserek, kiadók vesznek részt. Nagyon sok fontos ember lesz ott és mind ránk fognak figyelni, amikor a mi koncertünkre kerül a sor.

Ábel: ?Kicsi? a nyomás.

Rengeteg dolog történt veletek nagyon rövid idő alatt. Hogyan lehet ezt kezelni?
Ábel: Nem kezeljük (nevet). Annyi minden ér minket hetente; most például legutóbb az, hogy felléphetünk az EXIT fesztiválon is. Olyan dózisban kapjuk a jó híreket, hogy nincs idő leragadni annál, ami éppen van, hanem mindig készülni kell a következő eseményre. Tavaly novemberben az albumunk, a Supersonic Overdrive megjelenésének környékén voltak aggályainak, hogy egyáltalán hogyan tudnánk felülmúlni a 2014-es évet. Eddig szerencsére biztatóan alakul minden, őszig tele vagyunk programokkal. Félelmetes belegondolni, hogy nem is olyan régen még csak két hónappal előre terveztünk, most meg már kb. egy évvel későbbi időpontokat szervezünk. Ha pedig éppen akad egy üresjárat, akkor a saját kezünkbe vesszük az irányítást és mi találunk ki valamit ? például a kétestés koncertet a Gozsdu Manó Klubban. Soha nem ülünk nyugton.

Soma: A kezdetekben én csináltam a menedzsmentünket és az egy kínkeserves folyamat volt: elküldözgetni minden klubnak és zenekarnak a számainkat és várni a visszaigazolást, hogy tetszik-e nekik. Most pedig, ha van egy ilyen ötletünk, hogy szeretnénk egy Black Angels tribute-tel összekötött duplakoncertet, akkor azt mondják, oké. Félelmetes belegondolni, hogy egy évvel ezelőtt csak talánokat kaptunk, ha fel akartunk lépni valahol.

Milyen a kapcsolatotok a rajongóitokkal?

Ábel: Nagyon aktívak, főleg a közösségi oldalakon lehet látni, mennyire követik mindazt, ami velünk történik. Havonta-két havonta van koncertünk, ami hiába sűrű, mégis mindig eljönnek több százan. Nem csak a zenei közeg fejlődött, hanem az emberek hozzáállása is más lett: az az élmény, amit az élő zene ad, felértékelődött.

Soma: Valami megváltozott az utóbbi években. Már a nálunk fiatalabbak is szívesebben fizetnek ki pénzt azért, hogy élőben hallgassanak meg valakit. Sok, hozzánk hasonló zenekar is őszintébb a színpadon: nem azon görcsölnek, hogy mit várnak el tőlük, hanem azt adják elő, amit képviselnek. Ez a közönségnek is nagyon sokat számít.

Fotók: Kránicz Richárd