261110_BOBE_CSZS-2_DZS.jpg

Én vagyok Szécsi Böbe, az énekes-dalszerző. Mi minden vagyok még ezenkívül?

Szécsi Böbét tizenhat éves korában ismerte meg az ország, amikor részt vett a TV2 The Voice című tehetségkutató műsorában az ikertestvérével, Szécsi Sacival együtt. Az azóta eltelt közel másfél évtizedben számos izgalmas, ismert előadóval közös projektben vett részt, itthon és külföldön egyaránt koncertezett, néhány éve pedig elsősorban a saját szólókarrierjére fókuszál. Az elmúlt két évben nem adott ki saját dalt, mégis meghatározó volt ez az időszak, melynek gyümölcse a november 27-én megjelenő új, Mantra című lemeze, melynek két dala már napvilágot látott. A Mantra egy belső utat jár be a káosztól a megnyugvásig, a mélypontoktól a belső béke felé. A pályáját alakító folyamatokról és az azokat meghatározó lelki tényezőkről beszélgettünk az énekesnővel.

Tizennégy év telt el azóta, hogy megismert téged az ország. Ki vagy most, hogyan mutatnád be a jelenlegi alkotói, előadói éned?

Jó kérdés, mert talán most tudom a legnehezebben megfogalmazni, merre tartok. A november 27-én megjelenő, már előre elmenthető Mantra című lemezem végigkíséri a személyiségfejlődésemet, és azt hiszem, emberileg most már elég pontosan látom, ki vagyok és hol tartok. Azt viszont még keresem, hogy művészként mi legyen a következő lépés.

Nagyon sok minden érdekel a zenén belül, és jelenleg több aktív terület között próbálom megtalálni az egyensúlyt: a dalszerzésben, azon belül a reklámzenei munkákban és más előadóknak történő dalszerzésben, illetve az előadó-művészetben is látok lehetőségeket. Mindig is jellemző volt rám a sokoldalúság, és szerettem több dolgot párhuzamosan csinálni. Korábban például egyszerre énekeltem a Halott Pénzben, a Belau-ban és a szólóprojektemben is. Most viszont egyre erősebb bennem az igény, hogy a sok párhuzamos irány helyett megtaláljam azt, amire igazán koncentrálhatok, és amiben tudatosan, következetesen tudok továbbépítkezni. 

Miként alakította a szólópályád a Halott Pénzzel és a Belau-val való együttműködés?

Mindkettőből rengeteget tanultam. A Belau által az önmenedzsment terén, hiszen a zenekar vezetője, Kedves Péter nagyon jó zeneipari szakember. A tevékenységét figyelve átláttam, hogyan épül fel egy zenei produkció, és ezt a tudást átültettem a saját projektem építési folyamataiba. Rengeteget merítettem a Belau-val való külföldi koncertezésekből, utazásokból – nem lennék ugyanaz az ember, ha nem éltem volna át ezt a sok kalandot. A Halott Pénzzel való ma is tartó együttműködésből a kitartást és a profizmus elsajátítását emelem ki. Az ő pályamodelljük jó példa arra, hogy sok munkával nagy sikereket lehet elérni. Csodálom bennük ezt a működést, igyekszem átemelni a saját életembe.

Néhány évvel ezelőtt angolról magyarra váltottál, és az anyanyelveden írod a dalszövegeidet. Miért váltottál, és mennyiben más így az önkifejezés?

Sokáig húztam ezt a váltást, mert féltem tőle. Magyar nyelven megszólalva sokkal többen értik azt, amit kifejezek, és féltem a kitárulkozástól. Azért váltottam mégis, mert egy természetes következő lépésnek éreztem a pályámon. Továbbra is szeretek angol nyelven írni, de mostanra eljutottam oda, hogy a saját dalaim tekintetében komfortosabbnak érzem az anyanyelvem.

A korábbi dalaidban főként párkapcsolati témákról énekelsz. Mit fogalmazol meg a Mantra című lemezed dalaiban, minek a lenyomata ez az album?

Olyan témákról énekelek rajta – például az önbizalomhiányról –, amik reményeim szerint másokat is megérintenek, és szélesebb spektrumon képesek adni. Az elmúlt két évben megéltem egy kiégést, ezt követően teljes életmódváltáson mentem keresztül. Sokkal aktívabb életet élek, lett egy kiskutyám, Lufi, és kijöttem a „buborékomból”.

Korábban a zeneipar körül forgott a teljes életem, és a szakmai sikereimtől tettem függővé a boldogságom. A Mantra dalaiban egy olyan énem hallható, aki meg tud elégedni azzal, ami éppen van. Aki bízik a sorsban és megengedi az életnek, hogy történjen.

Nem mondom, hogy megérkeztem a teljes megnyugvás állapotába, de a jelenlegi énem sokkal nyugodtabb és sokkal kevésbé függ a külső validációtól, mint a korábbi verzióm.

A Mantra dalai az elsőtől az utolsó számig szépen lekövetik ezt az ívet, a mélypontoktól indulva haladnak a címadó dalban megfogalmazott megnyugvás felé. Bízom benne, hogy a hallgatók találnak bennük olyasmit, amivel tudnak azonosulni és ami emlékezteti őket, hogy a mélypontok után mindig jön az emelkedő.

Hogyan tudtad oldani a külső validációtól, elismeréstől való intenzív függést?

Még dolgozom az ügyön, de legalább már észreveszem, ha feszengek, és felismerem az okát. Nagyban segítette az eddigi oldódást az, hogy feltűnt, hogy a túlzott sikerorientáltság a szakmai életen túl a magánéletemre, azon belül például az önértékelésemre is kihat – negatív értelemben. Korábban lehangoltságot éreztem a dalaim kiadása után, ha nem akkora figyelem hárult rájuk és nem akkora elismerést kaptak, amekkorát elvártam volna.

Sablonosan hangozhat, de időnként valóban meg kell állnom az életben és körbe kell néznem, hogy mi minden vesz körül, ami a zeneipartól függetlenül boldogsággal tölt el: van egy szerető családom, barátaim, egy stabil rutinom. Azzal, hogy ennek a fontosságát és jelentőségét átláttam, átstrukturálódott az életem. Most már látom, hogy van egy erős alapom, ami a szakmai eredményektől függetlenül mindig biztonságot ad. Ebből adódóan és a már említett nyugalomnak köszönhetően nemcsak elkerül a dalok kiadása utáni negatív érzelmi állapot, hanem kifejezetten örömet élek át akkor, amikor megszületik egy szerzemény. Ezt nagy fejlődésnek élem meg.

Ebben a fejlődésben önismereti munkának is szerepe van?

Igen, hosszú ideig jártam terápiára kifejezetten önbizalomhiányra specializálódott pszichológushoz, és a mai napig sokat olvasok a témában, beszélgetek erről a barátaimmal. Folyamatosan igyekszem reflektálni magamra és válaszokat találni arra, hogy miért működöm úgy, ahogy. A hamarosan megjelenő lemezemen vannak olyan dalok, amelyekben ez a téma kerül fókuszba.

Milyen utat látsz jelenleg magad előtt?

Vannak terveim és projektötleteim. De a lényeg: a továbbiakban mindig arra szeretnék törekedni, hogy kiegyensúlyozott legyek.

Ebben az önazonos állapotban mindig helye van a művészetnek és az alkotásnak – kényszerektől és megfelelési vágytól mentes, harmonikus módon.

Tizenkét éves korom óta énekelek, az identitásom részévé vált ez az egész. Én vagyok Szécsi Böbe, az énekes-dalszerző. Most igyekszem visszafejteni, hogy mi minden vagyok még ezenkívül. Biztos vagyok benne, hogy mindaz, amire a kérdés mentén ráébredek és amit önmagamban találok, művészileg is építeni fog.

Az új lemez dalaiban vannak bejátszások, a Kicsit felnőtt című szám elején az ikertestvéreddel, Sacival énekelsz a család kertjében. Legutóbb tizenöt évvel ezelőtt adtatok ki közös dalt. Vele vannak esetleg közös zenei terveitek?

Igen! A húszas éveinket külön országban töltöttük: ő Liverpoolban élt és tanult, ahol Paul McCartney adta át neki a diplomáját. Ezzel mindig büszkélkedem, hiszen gyerekkorunkban a The Beatles volt az egyik meghatározó közös kedvencünk. Saci jelenleg elsősorban dalszerzőként aktív, rengeteg sessionje van külföldön. Úgy érzem, mostanra mindketten megértünk arra, hogy valami közöset alkossunk. Nagyon várom, hogy végre zeneileg is összekapcsolódjon az a sok élmény és tapasztalat, amit az elmúlt években külön-külön szereztünk.

Kik a legnagyobb zenei példaképeid?
A Little Mix lánybanda tagjaként ismertté vált és zseniálisan jó szólóprojektet építő Jade, Labrinth, ZEP, valamint Raye, akit Varsóban láttam élőben.
Mi az álomkoncerthelyszíned?
Magyarországon a Budapest Park, aminek többször voltam már a színpadán, és nagy öröm lenne a saját szólóprojektemmel is fellépni ott. Külföldön pedig valamelyik különleges helyszín – sok ilyennel találkoztam a Belau-val való koncertezés során. Ha ki kéne emelnem egyet, akkor a texasi SXSW fesztivált mondanám. Oda szívesen visszamennék egyszer.
Kitől kaptad életed eddigi legmegerősítőbb visszajelzését, és mi volt az?

Szerencsére több ilyen élményem is volt. Mindig különösen jólesik, amikor zenésztársaktól kapok elismerést, főleg akkor, ha egy olyan műfaj vagy zenei közeg képviselőjétől érkezik, akivel egyébként nincs közvetlen átfedésben a munkám. Ilyen emlékezetes pillanat volt például, amikor Horváth Tamás kommentelt az egyik dalom videója alá, és kiemelte, mennyire ügyesnek tartja, hogy teljesen önállóan alkotom meg a dalaimat. Emellett kétszer is jelöltek a Glamour Women of the Year díjra az év énekesnője kategóriában. Ez korábban nagy vágyam volt, így különösen sokat jelentett, hogy nemcsak egyszer, hanem két alkalommal is megvalósult.

Ha ebben a pillanatban írnál egy dalt magadról, mi lenne a címe?

Chill.

Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu 

Ez is érdekelheti

Fllozz: Évek óta a zene az első olyan terület, ahol megengedtem magamnak a játékot

Fllozz, azaz Petneházy Flóra az első – és egyben kifejezetten mozgalmas – nyári koncertszezonját tudhatja maga mögött, most pedig a novemberi lemezbemutatójára készül. Vele beszélgettünk az önazonosság megőrzéséről, a megfelelési kényszerről, a korábbi dalok mélységeiről és az új album megszületéséről.

Bognár Bandi Kolibri: Az őszinte, sallangmentes önkifejezés a legfontosabb

Pályafutása eddigi legsűrűbb évét tudja maga mögött Kolibri, azaz Bognár Bandi és zenekara. A zenélésért hozott áldozatokról, a nagyobb koncerteken is megőrzendő intim hangvételről és hamarosan megjelenő új daláról beszélgettünk.

Hajnóczy Soma: A kudarc iszonyú fontos része a sikernek

Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok és stand-up előadó, aki a humor és az illúzió egyedi, szórakoztató ötvözésével vált a hazai és a nemzetközi bűvészvilág egyik legmeghatározóbb, legnépszerűbb figurájává. A hivatása lényegéről, a hatáskeltés szándéka mögötti motivációról, a színpadi létről és a sikerről kérdeztük.

A mindennapok filozófiája – Kovács András Péter

Kovács András Pétert, avagy KAP-ot annak idején vonzotta a papi hivatás, majd jogászként diplomázott és doktorált, végül pedig egy harmadik területen bontakozott ki: humorista lett. Vele beszélgettünk egyebek mellett az előadásait átszövő pszichológiáról, a humorban rejlő katarzisélményről és a túlagyalás elkerüléséről.