Remete Szent Antal
Antal, vagyis Antal apát, másként Remete Szent Antal (†356) beteg embernek, beteg jószágnak hajdanában nagy tiszteletben álló patrónusa. A népmese világát idéző legendáját több kódexunkban olvashatjuk. Itt a Debreczeni-kódex rövidebb változatából merítünk. Úgy érezzük, hogy kiváló mesekutatásunknak tüzetesebben kell foglalkozni legendáink meseszerű megnyilatkozásaival is.
Antal jámbor nemes szülék gyermekeként született, korán elárvult. Vagyonát elosztotta a szegények között, húgát monostorba ajánlá, maga pedig a pusztába vonult. Egy remete oktatta, majd teljes egyedüllétre vágyva, továbbment. Nagy sok háborúságokat szenved vala ördögöktől, melyeket böjtölésökkel, imádságival és vigyázásival mind meggyőz vala. S mikoron a bujaságnak lölkét meggyőzte volna, neki jelönék az ördög és lábai eleibe esvén, mondá: én vagyok a bujaságnak ördöge, meggyőzél immár. Kit Szent Antal elűze előle szent keresztnek jegyével és azután úgy mondá a pusztába lakozóknak: oly igen undok állat az ördög, hogy soha továbbá immár őtőle nem félök. S ennek utána keményebb életöt foga magának, mert gyakorta mind az teljes éjet vigyázásba és imádságba múlatja vala el. Egyszer eszik vala napjában vecsernye után, csak kenyeret, egy kevés sóval meghintvén, vizet iszik vala. Néha harmadnapég sem eszik vala. Mindönkoron a mezítelen földön fekszik vala és ciliciumba jár vala.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)
Alpár Ignác születésnapja – 1855
Számos historizáló középületünk tervezője, ALPÁR IGNÁC (Pest, 1855. január 17. – Zürich, 1928. április 27.) Schökl Mátyás grazi eredetű asztalosmester fiaként született. Még diákkorában elszegődött kőműves inasnak, majd Hauszmann irodájába szegődött praktikánsnak. Tanulmányait 1874-ben a berlini építészeti akadémián folytatta. Tagja lett a berlini Építész Egyletnek, tudósításokat küldött az újonnan alakult budapesti szaklapnak, az Építési Ipar-nak, pályázatokon vett részt, 1880-ban elnyerte az építészegylet tekintélyes Schinkel-érmét. 1881-ben hosszabb utazást tett Itáliában, majd Hauszmann meghívására a budapesti Műegyetem tanársegédi állását foglalta el. Hatévi tanítás után az egyetemtől megválva irodát alapított. Pályázati siker vezette legismertebb alkotásához, a millenniumi kiállítás történelmi épületcsoportjának tervezéséhez, amelynek belső berendezéseit Schikedanz Albert alkotta meg. Olyan sikeres lett a munkájuk, hogy a kiállítás végeztével az épületegyüttest a Mezőgazdasági Múzeum céljára időtálló anyagból újra felépítették. Később, Trianon után a Vajdahunyad vára néven elhíresült alkotás szinte a régi Magyarország emlékművévé vált, minthogy a hozzá ihletet adó épületek lelőhelyei – Vajdahunyad mellett Csütörtökhely, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Gyulafehérvár, Brassó – az elcsatolt területek részei lettek.
Alpár Ignác gazdag életművének legjellemzőbb részét a nagy középületek teszik ki. Ilyenek a nagy budapesti banképületek, például a Szabadság téren vagy a József nádor téren, az Eötvös Kollégium a Ménesi úton, a fürdőépületek, például Herkulesfürdőn, a laktanyák Győrben és Pozsonyban, a tekintélyes megyeházák Segesváron, Déván, Nyíregyházán, Kolozsváron és Nagyenyeden, valamint a templomok Segesváron és Brassóban. Számos postát, szállodát és iskolát is tervezett.
1928-ban az emlékbizottság tagjaként utazott New-York-ba a Kossuth szobor leleplezésére. Hazafelé jövet Svájcban időzött, amikor váratlanul meghalt. Telcs Ede szobrán a Vajdahunyad vára mellett, a Városligetben középkori céhmesteri öltözetben látható.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Az olasz konyha napja
2008 óta tartják ezt a világnapot, amely Remete Szent Antal ünnepének napja, aki a háziállatok, a hentesek és a szalámikészítők védőszentje. A világnap célja az olasz ételek és éttermek autentikusságának megőrzése és fenntartása a világban.
Az Olaszországra jellemző konyhaművészet évszázadokon át fejlődött a társadalmi és a gazdasági változások hatására. Annak ellenére, hogy az ország a 19. századig nem volt egységes, a konyhája gyökerei egészen a 4. századig követhetők vissza. A Római Birodalom bukása után a különböző régiók elkezdték megalkotni saját hagyományaikat, már ami az ételkészítést illeti. Nemcsak a főzési technika és az előkészítés, de a receptek is igen változatossá lettek. Így lett az ország gasztronómiai szempontból megosztott.
A tíz leghíresebb olasz étel mélyen gyökerezik az olasz kultúrában, a recepteket generációról generációra adják át. A leghíresebb fogások a következők: tészta és pizza, arancini, lasagne, ossobuco alla milanese, prosciutto, ribollita, saltimbocca, gelato, torrone és a tiramisu.
