A televízió világnapja
A TELEVÍZIÓ VILÁGNAPJÁt minden évben november 21-én tartják 1996 óta. Célja, hogy a televíziós társaságok olyan témákat állítsanak középpontba, mint a béke, az együttműködés, a fejlődés.
Hatvani István születésnapja – 1718
A debreceni kollégium polihisztor professzora, HATVANI ISTVÁN (Rimaszombat, 1718. november 21. – Debrecen, 1786. november 16.) maga is a debreceni kollégium diákja volt, majd Bázelben szerzett teológiai és orvostudományi doktorátust. Annak ellenére, hogy tanulmányai végeztével több neves európai egyetem, így a leydeni, a magdeburgi és a heidelbergi is meghívta tanárának, ő Debrecenbe tért vissza. 1749-ben foglalta el a filozófiai és matematikai tanszéket A matematika haszna a tudományokban című székfoglalójával. 1757-ben írt önéletrajza szerint nagyon sokféle tárgyat oktatott: filozófiatörténetet, ontológiát, theologia naturalist, kozmológiát, physica generalist és specialist, kísérleti fizikát, botanikát, orvosi fiziológiát, földrajzot, hidrosztatikát, mechanikát, csillagászatot, erkölcstant és természetjogot. Magyarországon ő tanított először kémiát. Mint fizikus, Newton követője volt. Felismerte a kísérletek jelentőségét az oktatásban. Az akkoriban szokatlan elektrosztatikai kísérletei miatt a hozzá nem értőkben félelmet, gyanakvást keltett, „ördöngős” híre támadt. Gyógyítással is foglalkozott és a debreceni és Bihar vármegyei gyógyszertárak felügyeletét is ellátta.
A természeti megfigyeléseket is felhasználta az iskolai oktatásban; például tanítványaival végeztette a földrajzi szélesség meghatározását a Nap delelési magasságából. Az 1769-ben feltűnt üstökös pályáját megpróbálta kiszámítani, neki köszönhető az 1776. évi sarki fény jelenségének szabatos leírása. Tanítványai a későbbiekben falusi tanítóként, papként, tisztviselőként sok hasznos megfigyelést tettek és rögzítettek; ezek az adatok a későbbiekben nagyon hasznosaknak bizonyultak a kutatók, természettudósok számára.
Természetfilozófiáját fő művében, az Introductio-ban foglalta össze. Ez 1757-ben jelent meg Debrecenben és külön érdekessége, hogy egyik terjedelmes fejezetét Hatvani a valószínűség-számításnak szentelte; ez a tudományág elsőként itt szerepelt nyomtatásban Magyarországon. Matematikai statisztikai eszközökkel és a valószínűség-számítás felhasználásával adott elemzést a hazai halálozási viszonyokról és mint orvos, javaslatokat tett a szomorú helyzet megváltoztatásának lehetőségeire – ilyen értelemben az egészséges életmód korai szószólója is volt.
Színes egyénisége a szépirodalmi művek egész sorának szolgált ihletőül a magyar irodalomban.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)
Beregszászi (Nagy) Pál születésnapja – 1790
Debrecen városának építészeti felügyelője, a Kollégium kiváló rajz- és építészettanára, BEREGSZÁSZI (NAGY) PÁL (Debrecen, 1790. november 21. – Debrecen, 1865. augusztus 5.) a pesti Mérnöki Intézetben szerzett oklevelet, majd Bécsben tanult. Debrecenben több állást is betöltött: hites városi földmérőként, építészeti felügyelőként tevékenykedett és 39 éven át tanított a Kollégiumban, valamint a Rajz Oskolában, ahol kőműves- és ácsmestereket képeztek. Geodéziai munkái, várostérképei jelentős dokumentumai a város történetének. Több híres építmény, például a Nagytemplom építésénél kérték ki tanácsát illetve tartottak igényt bíráló megjegyzéseire, javaslataira. Mérnökként nem alkotott maradandó épületeket, annál jelentősebb volt pedagógiai tevékenysége. Tanítványai számára hét tankönyvet írt; ezek közül négy építészeti tárgyú, három a rajzoktatás céljait szolgálja. Könyvei világos, érthető, szemléletes stílusban íródtak. Külön érdeme a német szakkifejezések magyarítása; ezek a mai szaknyelvben is élnek. Nagyon jelentősek az illusztrációk is, melyeket maga rajzolt és metszett rézbe. Hazánkban ő volt az első, aki a szakoktatással, szakképzéssel tudományos alapossággal foglalkozott.
Első munkája az épületek költségvetésével, ennek folytatása pedig az anyagokkal – „matériákkal” –, a minőség ellenőrzésével foglalkozik, minden apró részletre praktikus magyarázatot és tanácsot adva. Különösen értékes a perspektivikus rajzolással foglalkozó munkája, A tárgyaknak a látszás tudománya szerinti ismertetése és rajzolása. Mintegy 200 építészeti tervrajza maradt fenn; mint grafikus is jelentős volt. Legismertebb munkája Csokonai Vitéz Mihály puritán egyszerűségű öntöttvas síremléke.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon)
Szűz Mária bemutatása
Mária bemutatása, az Érdy-kódexben Asszonyunk Máriának templomba jelentése, liturgikus egyházi nevén praesentatio Beatae Mariae Virginis, előbb a keleti, majd a nyugati egyháznak ünnepe. A Pray-kódex már 1200 táján ünnepli, tehát hazánk már az Árpád-korban befogadta Bizáncból. A latinoknál csak 1371 táján tűnt föl, majd V. Sixtus megerősítette (1585). Az ünnep ihletője nem az evangélium, hanem az apostolokig visszanyúló hagyomány.
Óh, ha megtekéntjök szerelmes atyámfiai – írja az Érdy-kódex – ez mai szent innepnek méltóságát, bizonyával nem alábbvaló asszonyunk Máriának az egyéb ünnepénél. Mert ez mai napon jelenteték meg elészer ez világnak az ő szentséges volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jevendő vala, hogy mindez világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkolmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyoropodnék, emberi jóerkölcsben neveködnék, és kézimunkát tanulni, kivel annak utána életét keresné, és háza népét táplálá. Mindennek felette kedég, hogy az Úristennek tervényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni, és ennennagát idvezőjteni.
Csorba Győző születésnapja – 1916 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja
Csorba Győző (Pécs, 1916. november 21. – Pécs, 1995. szeptember 13.)
Kossuth-díjas magyar költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2000-ben posztumusz tagjává választotta.
*
Pécsett született 1916. november 21-én, s 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát egyhuzamban fél évnél hosszabb időre soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
Édesapja Csorba György MÁV-betűíró, édesanyja Borsódi Mária. Nagy családban élt: kilenc testvér közül ő volt a nyolcadik. A szegénység az 1950-es évek végéig meghatározó élmény volt életében.
Iskoláit Pécsett végezte: 1935-ben a jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben államtudományi diplomát és doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán. Középiskolai és egyetemi évei alatt gyenge tanulókat instruált, pénzért diplomadolgozatokat írt, ezzel tartotta el magát, sokszor még népes családja anyagi gondjain is segített.
1944 novemberében megnősült, felesége – haláláig társa és támasza – Velényi Margit. Három lánygyermeke – Eszter, Noémi, Zsófia – és hét unokája van.
1939–1941-ig állástalan diplomás, 1941–1943-ig városi tisztviselő a főispáni hivatalban. 1943–1952-ig a Pécsi Városi Könyvtár vezetője, közben hosszabb-rövidebb időre többször visszahívják közigazgatási feladatok végzésére volt munkahelyére. 1952–1956-ig a Baranya Megyei Könyvtár csoportvezetője, 1956–1976-ig igazgatóhelyettese. 1993-ig – szerződéses munkatársként – nyugdíjazása után is dolgozott a könyvtárban. Soha nem volt „szabadúszó”, az állandó munkahely biztonságot nyújtott neki családja ellátásában.
Költészete a Nyugat harmadik nemzedékének tagjaival egyidőben indult. 1933–1934-ben jelentek meg első versei A Mi Utunk és a Regnum című diáklapokban. 1935-ben közölték versét először kötetben, a Százhúrú hegedű című antológiában. 1938-ban saját kiadásában jelent meg első verseskötete, a Mozdulatlanság, 1940-ben pedig első fordításkötete, Helinant de Froidmont ófranciából fordított műve, A halál versei.
16 verseskötete, 8 válogatott kötete, 1978-ban pedig Összegyűjtött versek című kötete jelent meg. A Hátrahagyott verseket, melynek szerkesztője Bertók László volt, 2000-ben adták ki örökösei.
