Szilárd Leó És Enrico Fermi atomreaktorra vonatkozó szabadalmi bejelentése: Amerikai Szabadalmi Hivatal – 1944
Szilárd Leó és Enrico Fermi 1944. december 19-én nyújtotta be az atomreaktorra vonatkozó szabadalmi bejelentését az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalában.
Szilárdot mindvégig az atomenergia kontrollált felszabadítása, az atomreaktor érdekelte. 1940-ben írta le az inhomogén térbeli elrendezésű urán-grafit reaktor-rendszert, amit a Physical Reviewhez küldött, azzal a megjegyzéssel, hogy a háború alatt ne publikálják. 1942. december 2-án Fermi, Szilárd és munkatársai bemutatták az első nukleáris láncreakciót a Chicagói Egyetemen, a Stagg Field-i rögbi-stadion egyik lelátója alatt épült grafit reaktorblokkban. Méretei óriásiak voltak, a hat méteres atommáglya 45000 grafittéglából és a beleágyazott urán labdacsokból állt. Ez a sikeres kísérlet volt Szilárd atom-elméletének gyakorlati igazolása.
Az 1944. december 19-én benyújtott szabadalmi bejelentés alapján, 1955. május 17-én ők ketten kapják meg az atomreaktor szabadalmát, amelyet aztán az USA kormánya jelképes 1 dollárért vett meg tőlük. („Vagy adták volna meg a találmány igazi értékét, vagy ne adtak volna semmit” – dohogott állítólag a gyakorlatias Szilárd.)
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar Szabadalmi Hivatal (Glódi István), MSZH)
Pavlics Ferenc holdjáró járművének első útja a hold felszínén – 1972
Pavlics Ferenc vezetésével fejlesztették ki az először 1971-ben, az Apollo-15 űrhajóval felbocsátott NASA-holdjárművet. A Lunar Roving Vehicle (LRV) kidolgozásánál figyelembe kellett venni a -160 és +125 fok közti hőingadozást, ezért a kerekeket titánacélból tervezték. A 3 m hosszú, 2 m széles kocsit összehajtva helyezték el a holdkomp alján, súlya 200 kg volt. A jármű a Holdon kifordult a kompból, rugók kitolták az alváz meghosszabbítását, majd kihajtották a kerekeit, melyek eredetileg 45 fokban behajtva helyezkedtek el. Az egész „kicsomagolás” 15 percig tartott.
A négy kerék mindegyikét külön villanymotor hajtotta, közülük kettő is elég volt a biztonságos visszatéréshez. Az űrhajósok egyszerű támlásszékben ültek. A jármű sebessége 16 km/óra volt. A kerekek kétrétegűek voltak, ütközés esetén a belső vehette fel a többleterőket. A felfüggesztést torziós rugókkal oldották meg, minden kerékagyban külön féket helyeztek el. Valamennyi funkcióra a biztonság érdekében tartalékrendszereket képeztek ki, két, egymástól független, 36 voltos, ezüst-cink akkumulátor volt az energiaforrás. A kocsi 30 fokos emelkedőn is fel tudott kapaszkodni, az irányváltás botkormánnyal történt. A tájékozódást giroszkópos navigációs berendezés segítette, a szerszámokat és geológiai kutatóeszközöket a hátsó kerekek közti dobozban tárolták.
Az első holdautót Dave Scott űrhajós vezette 1972. december 19-én. Összesen három utat tettek meg vele, mintegy 27,8 kilométert, és 77 kiló kőzetet gyűjtöttek. Az Apollo-16 holdjárója 27, az Apollo-17-é 36 kilométert közlekedett. Ezek voltak a világ legdrágább autói, különösen mert csak három napig működtek. A holdautóból négy darab készült, közülük három ma is a Holdon van, a negyediket a washingtoni Smithsonian Múzeumban állították ki.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar Távirati Iroda MTI))
Vidats István születésnapja – 1802
Az első magyar mezőgazdasági gépgyár alapítója, VIDATS ISTVÁN (Kalocsa, 1902. december 19. – Budapest, 1883. június 17.) lakatosként kezdte pályafutását Pesten és Bécsben. Közben képezte magát, rajzot és géptant tanult. Először a bánátkomlósi uradalom gépésze lett, majd 1842-ben Pesten létesített lakatosműhelyet. Az úgynevezett hohenheimi ekét továbbfejlesztve megalkotta a XIX. században Magyarországon általánosan használatossá vált Vidats-ekét. Röck Istvánnal társulva és a Schlick-féle vasöntödét kibérelve műhelyét fokozatosan gépgyárrá fejlesztette, 1854-ben már 90 munkást foglalkoztatott. Termékeinek körét is bővítette: a mezőgazdasági gépek mellett élelmiszeripari gépeket is gyártott, kísérletezett amerikai rendszerű varrógépek gyártásával is. 1862-ben a romániai Craiovában létesített gépgyárat, öntödét és gőzmalmot. 1876 után betegsége miatt vállalkozásai csődbe jutottak. Szegényen halt meg. Mezőgazdasági gépészeti tárgyú cikkei a korabeli szaklapokban olvashatók.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Életrajzi Lexikon)
