A fent említett ok miatt a mesék felismerése problémás még a mű ismeretének fényében is. Az bizonyos, hogy az egyes történeteket a jelmezváltás jól elhatárolja, így jobban látható a szereplők közti viszonyrendszer átrendeződése. Minden átöltözés egy új történet kezdetét jelenti. Bozsik Yvette-et most mintha kizárólag az érdekelné, hogyan születik meg adott szituációkban a flört, a szerelem, az erotika.
Székely Szilveszter és Valencia James ? feltehetően Seherezádé ? jelenete kétségtelenül a szenvedély egyik tetőpontja az est során. A leheletnyi alsóneműben előadott, meglehetősen intimre sikerült duettben a koreográfus szinte a pár hálószobatitkaiba avat be. A közös mozdulatok felsorakoztatják a még keletibb eredetű Káma-szútra több pózát ? és mintha ez az áthallás nem is a véletlen műve lenne. A koreográfus tudatosan tágítja ki a kelet fogalmát és vonja be gondolatkörébe az indiai szerelemművészet fizikális formakincsét. A mozgásnyelv létrehozásakor ebből indul ki ? hiszen a szex fontos, ösztönös mozgásforma ? és ezt következetesen vezeti végig az előadás minden jelenetében. Az említett duettben a pontos kivitelezés mellett megszületik a harmónia a két táncos között; ennek ellenpontja lesz egy későbbi héjanász-tánc, melyben Fülöp Tímea és Vati Tamás vad és szabályok nélküli összecsapásában a férfi és nő együttlétének képzeletbeli létráját a mennytől a pokolig bejárja. A felkészült tudással bíró, de annál heterogénebb összetételű együttes jó alap a különböző karakterszerepek megformálásához. Krausz Aliz most is kimagaslik szuggesztív jelenlétével, de minden női szereplőt dícséret illet. A kicsit talán színtelenebb jelenléttel biró férfikar valószínűleg az Ali baba-mesét alakítja ing nélkül, de öltönyben, később pedig az Aladdin-történet felbukkanására is gyanakodhatunk.
Az előadás díszlete (Pető József, Vati Tamás, Iványi Marcell) jól eltalált, többféleképpen értelmezhető. A félkörben sűrűn álló, ketrecszerű, arany csillogású fémrudak egyszerre érzékeltetik egy arab palota pompáját, ugyanakkor zárt világának merevségét is. A rudak úgy osztják ketté a teret, hogy időnként más helyszín történéseit is megmutatják, ha például a háttér kap megvilágítást. Kis fantáziával a vékony oszlopok egy felállított könyv lapjai is lehetnek ? közülük bújnak elő a történetek szereplői.
