Van Facebook a halál után?
Egyszer meghalunk, és a túlpartra semmit nem viszünk magunkkal – ez az élet nagy alapigazságainak egyike. Mindaz, amit egész életünkben gyűjtöttünk, amire időt, energiát és pénzt áldoztunk, itt marad. Az örökösök megosztoznak rajta, majd saját belátásuk szerint kezdenek vele valamit. Ebben az írásban utánajártunk, hogyan hat a digitális kor a gyász megélésére és az öröklésre. A cikk teljes terjedelmében a Magyar Kultúra magazin Gép lapszámában olvasható.
Lomtalanításkor visszatérő látvány egy-egy utcasarokra kiborított halom könyv, személyes tárgy, amit az örökösök nem tudnak vagy nem akarnak tárolni, sem használni. Izgalmas kísérlet ezekből következtetni az elhunyt személyére. Vajon mi érdekelhette a világból, mit szeretett, hogyan élt, miért gyűjtötte össze a most odakint heverő tárgyakat?
A mesterséges intelligencia (MI) forradalmának kapujában érdemes megállni és visszatekinteni az előző nagy fordulatra. A számítógépek, a közösségi média megjelenése átformálta a mindennapokat – és a bölcsészetet. Az irodalmi alkotások számítógépen születnek, ami kihívások és lehetőségek elé állítja a kutatókat. A born digitalnak nevezett szövegkorpuszok vizsgálatakor nemcsak az egyes fázisok statikus formái válnak kutathatóvá, hanem – ha megfelelően naplózták – maga az alkotás folyamata, szavak próbálgatása, mondatok felépülése lesz látható.
A digitalizáció által hozott problémákat szemlélteti egy brit férfi esete. James Howells több ezer bitcoint tárolt egy merevlemezen, amelyet az exe egyszer csak kidobott. A hírek szerint a férfi mindent megtenne, hogy visszaszerezze a kriptovalutát, még a szeméttelepet is megvenné, hogy átkutathassa. A 7500 bitcoin értéke közel 175 milliárd forint, vagyis érthető a férfi kétségbeesése.
Ez a két példa hűen szemlélteti, milyen kihívásokba, korábban elképzelhetetlen kérdésekbe, problémákba és lehetőségekbe futhatunk bele a mindennapokban. A technika fejlődésével ugyanúgy változik az elmúláshoz legszorosabban kötődő két jelenség, a gyász és az öröklés.
Az online gyász is gyász
Hagyatéknak az elhunyt teljes vagyonát nevezik, beleértve az ingóságokat és ingatlanokat, a részvényeket és a tartozásokat is, pontos leltár alapján. A hagyatéki eljárás célja, hogy a javak az elhunyt végakaratának megfelelően legyenek elosztva. Ez eddig tiszta sor, azonban a modern idők bonyolítják a képet, ráadásul a problémákra nem minden esetben született megoldás.
A közösségi média platformjai felhasználói szerződésekben határozzák meg, mi történik az elhunytak profiljával. A fiókok rendszerint nem átruházhatók, csak a GDPR szabályaival összhangban lévő jogi eljárást követően férhetnek hozzá az örökösök. Ezzel együtt a közösségimédia-oldalak rendszerint felkínálják a profil emlékoldallá alakítását vagy törlését. Ez azonban egy bonyolult és hosszadalmas folyamat, egy Redditen megjelent beszámoló szerint fél évet is igénybe vehet a procedúra, ami pluszterhet ró a gyászolókra, hiszen be kell bizonyítaniuk egy nagyvállalatnak, hogy a szerettük meghalt. Érthető, ha sokan nem vállalják az ezzel járó hercehurcát.
Jelenleg a hárommilliárd aktív felhasználó mellett nagyjából harmincmillió elhunyt profilja található a Facebookon, ám az Oxfordi Egyetem kutatása szerint 2070-re több halott profilja lesz jelen a közösségi médiában, mint élőé, vagyis a cégeknek megoldást kell találniuk a kérdés elegáns rendezésére. Nem ritka, hogy temetkezési vállalatok honlapján a fizikai gyász praktikái mellett online tippekkel is találkozhatunk: olvashatunk az emlékoldallá alakításról, a fiókok törlésének gyakorlatáról, illetve a digitális hagyaték kezelésének módjairól.
Mivel a közösségi médiában az élet különféle területeiről folynak diskurzusok, ezek része a halál is. A tanulmány szerint a közösségi médiában (is) megélt gyász elnyújtja a halállal kapcsolatos interakciókat: ha az elhunyt posztjai és profilja tovább él, megmarad a kapcsolat illúziója. Emellett spontán módon olyan közösségek szerveződnek, amelyeknek a tagjai elveszítették valamelyik szerettüket. Ez gyakran lelki támaszt kínál, segít a megküzdésben és a gyász feldolgozásában.
A kutatás kimutatta, hogy a közösségi médiában megélt gyász a klasszikus ötstádiumú gyász megélésének egyik formája – és nem egy hatodik lépés. A modern gyászfelfogás központi eleme a folyamatos kötelék, ami azt jelenti, hogy a gyász nem elmúlik, hanem átalakul. Az elhunyt emléke továbbra is részét képezi a hozzátartozók mindennapjainak, belső „dialógus” alanya, a gyászoló megosztja vele gondolatait. Ebben a gyászoló segítségére lehet a közösségi média – posztolással, az elhunytnak írt üzenetekkel vagy akár csak az elhunyt profilja fölötti merengéssel.
A tanulmány szerint új jelenség az online gyász disszonanciája, ami a közösségi médiában megjelent gyászposztokhoz viszonyul ambivalens módon. Egyesek kapcsolatkeresésként, őszinte gesztusként látják, ha valaki nyilvánosabban beszél a belső folyamatairól, mások viszont látványos viselkedésként, a privát élet kiteregetéseként tekintenek az ilyen megnyilvánulásokra.
A címlapfotó illusztráció. Fotó: Shutterstock
