SzaboOttoRobott_B8I1911.jpg

A varrógéptől a mesterséges intelligenciáig vezet a Magyar Kultúra magazin legújabb száma

Mindnyájunk életét behálózzák, meghatározzák, hogyan és kivel kommunikálhatunk, ha kell, műtenek, akár gondolkodnak is helyettünk – a gépek a mindennapjaink részei, mégsem biztos, hogy kellően ismerjük a működésüket és ránk gyakorolt hatásukat. A Magyar Kultúra magazin Gép lapszáma a technológia és az ember kapcsolatát boncolgatja.

Az emberiség történelme nem lenne ugyanaz a gépek nélkül – valamennyi civilizációs-szellemi ugrás az evolúciónkban egyben technológiai előrelépés is. Történetünk tehát egyben a gépek fejlődéstörténete, ám egészen a közelmúltig leginkább sci-fikből vett lázálomnak tűnt az, hogy ne pusztán eszközökként, hanem megszemélyesíthető „entitásokként” tekintsünk rájuk.

A gépekről, azok életünkre gyakorolt közvetlen vagy társadalmi szintű hatásáról már régóta gondolkodunk. Azonban épp ez utóbbi fejlemény, az információtechnológia, a számítástechnika, majd a mesterséges intelligencia hétköznapi használata vezetett ahhoz, hogy a jelenkori ember önértelmezéséhez elengedhetetlen legyen az, hogy folyamatosan reflektáljunk a technikai környezetünkre.

A Magyar Kultúra magazin idei negyedik lapszáma néhány érdekes és értékes támponttal szolgál ahhoz, hogyan gondolkodjunk a digitális korba vetett önmagunkról. Leczo Bence ezúttal is a magazin központi témája mentén ad kultúrtörténeti kitekintést a pontosvesszőtől és a scharfes S-től indulva egészen a bonyolultabb biológiai rendszerek virtualitásba való átültetéséig.

dr. Meszéna Domokos, a HUN-REN kutatója. Fotó: Éberling András/ Magyar Kultúra magazin
Dr. Meszéna Domokos, a HUN-REN kutatója. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra magazin

Döme Barbara dr. Meszéna Domokosnál, a HUN-REN kutatójánál járt, aki az agykutatás legújabb technológiai fejleményeibe vezeti be az olvasókat, de tudósításában betekintést enged egy robotsebészeti eszközzel végzett beavatkozás folyamatába is.

Leczo Bence olyan, elsőre kissé morbidnak tűnő, ám az idő előrehaladtával egyre fontosabbnak mutatkozó kérdésekre keresi a választ, hogy vajon mi történik a közösségimédia-fiókjainkkal, ha meghalunk és hogy örökölhetők-e „digitális javak”, így például a kriptovalutákban felhalmozott vagyonok lehetséges öröklésének is utánajárt. De Leczo mikrofonvégre kapta dr. Neszmélyi Emil ügyvédet is, aki a technológia segítségével az Everest alaptáborából is képes volt vezetni az ügyvédi irodáját.

A lap főszerkesztője, Bonczidai Éva Képes Gábor muzeológussal, a KSH Könyvtár Kutatástámogató és Statisztikatörténeti Főosztályának digitális tartalomfejlesztőjével beszélgetett mások mellett kultúra és technológia viszonyairól, valamint arról, hogyan látja a műveltség helyzetét a digitáliák korában.

Spitzer Fruzsina képzőművész. Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Kultúra magazin
Spitzer Fruzsina képzőművész. Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Kultúra magazin

A főszerkesztő Spitzer Fruzsina képzőművésszel, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Számítógépes Művészeti Szakosztályának alelnökével is a kultúra, valamint az alkotótevékenységek kiindulópontjából közelít a gépekhez, olyan művekről ejtve szót, amelyek által mélyen megtapasztalható az ember és a gép közötti valódi viszony.

Címlapfotó: Szabó Ottó szobrászművész. Fotó: National Geographic / Kurucz Árpád

A Magyar Kultúra magazin 128 oldalán még számos érdekes, gondolatébresztő írás, riport és interjú olvasható. Vedd meg a lapszámot, vagy fizess elő!

Ez is érdekelheti

Olyan, mint egy kapcsolat, vagy valóban az?

Kivel beszélgetünk, ha imádkozunk? Ha álmodunk? Ha elképzelünk egy beszélgetést, vagy fejben teljes vitákat folytatunk le? Valódi kapcsolatba léphetünk, ha nem tudjuk pontosan, ki – vagy mi – válaszol? Mi történik, ha egy gép felel? Spitzer Fruzsina képzőművész, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Számítógépes Művészeti Szakosztályának alelnöke az alkotásai által nem válaszokat ad, hanem egy határhelyzetbe visz: oda, ahol az ember és a gép közötti kapcsolat megtapasztalható.

Van Facebook a halál után?

Egyszer meghalunk, és a túlpartra semmit nem viszünk magunkkal – ez az élet nagy alapigazságainak egyike. Mindaz, amit egész életünkben gyűjtöttünk, amire időt, energiát és pénzt áldoztunk, itt marad. Az örökösök megosztoznak rajta, majd saját belátásuk szerint kezdenek vele valamit. Ebben az írásban utánajártunk, hogyan hat a digitális kor a gyász megélésére és az öröklésre.

A komatáltól a playlistig: hogyan hagy nyomot a barátság?

Bár elsősorban lelki-szellemi kötelék, a barátságnak legtöbbször tárgyi „bizonyítékai” is vannak. A baráti ajándékozás, a kapcsolódást fizikailag is megörökítő emléktárgyak gazdag története a komatálaktól egészen a digitális relikviákig vezet.

Lázár Gergely: Ha egy párkapcsolat megreccsen, van egy késztetés, hogy megmentsék, de barátok még sosem jöttek terápiára

Legjobb barátok örökké – olvashatjuk bögréken, pólókon, kulcstartókon, karkötőkön és egyéb ajándéktárgyakon. Kik adnak és kapnak ilyet? Az „örökké” egy ígéret? A „legjobb” egy verseny vagy rangsor győztese? Lázár Gergely klinikai szakpszichológust kérdeztük.