fbpx

Februári kiállításajánló

Ezeket a kiállításokat mindenképp érdemes útba ejteni, ha a fővárosban vagy a vidéki nagyvárosaiban járunk.

The Dead Web – The End, Ludwig Múzeum, Budapest

Nagyon kedvelem azokat a kiállításokat, amelyek mélyebbre ássák magukat korunk problémáiba. A Ludwig Múzeum új kiállítása épp ilyen: azt boncolgatja a kiállított művek segítségével, vajon mi történne, ha összeomlana a világháló. Érdekesség, hogy ez a kiállítás eredetileg québeci művészek munkáiból állt, azonban időközben – pályázat útján és a Ludwig Múzeum gyűjteményéből vett munkákkal – magyar művészek is csatlakoztak az eseményhez, majd az anyag tovább bővült a C³ Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány korai webes munkáival és svájci művészek alkotásaival is. Így a tárlat egy egészen sajátos nézőpontból mutatja be a webről és annak hiányáról alkotott elképzeléseinket. 

A kiállítás április 26-ig látogatható.

Szegedy-Maszák Zoltán: Vizuális kommunikáció
Forrás: Ludwig Múzeum

Soá, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A Farkas István-életműtárlatot kíséri ez a kamarakiállítás, amely azt állítja: az emlékezés mindannyiunk közös munkája és felelőssége. A vészkorszak áldozatává váló művészek munkáiból látható egy szubjektív válogatás, amely egyrészt szól a megemlékezésről, másrészt a hiányról, a megölt alkotók el nem készült munkáiról, a gyilkosok által félbetört életutakról. Katartikus lehet az a tapasztalat, ahogy a kiállítótérben egyszerre szembesülünk a múlt század meghatározó művészeinek alkotásaival és a meggyilkolásuk tényével. 

A kiállítás március 1-jéig látogatható.

Ámos Imre: Sötét idők
Forrás: Magyar Nemzeti Galéria

Minden megvan?, 2B Galéria, Budapest

A 2B Galéria kiállítása Dragon Zoltán és Szira Henrietta projektjeit teszi egymás mellé. Mindkettő a Kádár-korszak lehetőségeit és a csodavárás fogalmát ütközteti egymással. Szira Henrietta installációja az első lottónyertesnek állít emléket, a megsemmisített nyereménye, a fecnikre vágott százasok azonban másféle tapasztalatot közvetítenek. A jelenből nézve rádöbbenünk, hogy a csoda valójában csak kevesek kiváltsága volt, a többség megmaradt a várakozás pangásában. Dragon Zoltán pedig a lottóházépítést mint a csoda egyik szimbólumát vizsgálta. Következtetése: az emberek inkább a hétköznapi, éelérhető csodákra vágytak. Orion tv-re és hűtőre, olyan tárgyakra, amelyek komfortosabbá tették az életüket. 

A kiállítás február 21-ig látogatható. Itt írtunk róla bővebben.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Drágakőre festve, Ráth György-villa, Budapest

Antonio Tempesta lápisz lazulira festett különleges művére 2016-ban az Iparművészeti Múzeum költöztetése során bukkantak rá véletlenül. A hatalmas kihívást jelentő restaurálás után ez a különleges mű visszanyerte eredeti pompáját, és most bárki számára megtekinthető a Ráth György-villa új kiállításán. Ez a munka azért is annyira különleges, mert hasonló kőzetre festett alkotást Antionio Tempestától csak hármat ismerünk: ezen felül van egy a Louvre-ban és egy másik egy olasz magángyűjteményben. 

A kiállítás március 29-ig látogatható, és itt írtunk róla bővebben.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Eufória?, Capa Központ, Budapest

Milyen érzéseket szült az emberekben a rendszerváltás víziója, biztató előjelei és mit jelentenek ma, harminc év távlatából ezek a tapasztalatok? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Eufória? című kiállítás. A tárlaton olyan emblematikus képek, fotósorozatok, dokumentumok, videómunkák szerepelnek, amelyek megjelenítik, mi történt a rendszerváltás idején. Magukba sűrítik azokat a képzeteket, amelyek ehhez a turbulens, várakozásokkal teli időszakhoz társulnak. Az eufória kifejezés egy ernyőfogalom, erre is rámutat ez a válogatás, amely alatt személyes rendszerváltás-történetek sokasága rejtőzik.

A kiállítás február 23-ig látogatható, és itt írtunk róla bővebben.

Szigeti Tamás: Dupla V

Állapotfelmérés, m21 Galéria, Pécs

Évtizedek óta nem volt ehhez hasonló kiállítás Pécsen! A nagyszabású tárlat hitelesen és átfogóan mutatja be Pécs és Baranya megye művészeti életét. Azt is igazolja, hogy a pécsi vizuális művészet az alapos életkori átrendeződés ellenére sem veszítette el rangját, és a magyarországi kulturális élet fontos része maradt. Jelen kiállítás ötlete Pinczehelyi Sándortól származik, aki szerette volna betölteni a rendszeres helyi művészeti seregszemlék és közös kiállítások megszűnéséből fakadó űrt ezzel a tárlattal, amely március 22-ig látogatható.

Budán Miklós: Alapstruktúra 1.

Mélyáramok, Modem, Debrecen

Izgalmas felfedezéseket tehetünk ebben a kiállításban: a magyar fotográfiatörténet párhuzamai, kapcsolatai vannak most terítéken. Világhírű elődök, így többek között Brassai, Lucien Hervé, Paul Almasy eredeti művei mellett szerepelnek a kortárs magyar fotóművészet alkotásai. A klasszikussá nemesedett és a kortárs fotók találkoznak ezeken a falakon, hatalmas rácsodálkozásokat idézve elő a nézőben. A válogatás alapját a Szöllősi-Nagy–Nemes műgyűjtő házaspár fotográfiai kollekciója adja és ezen a kiállításon többek között Maurer Dórától, Trauner Sándortól, Miskolczi Emesétől és Tóth Györgytől is láthatunk munkákat. 

A kiállítás március 15-ig látogatható és itt olvasható az interjúnk a kurátorral.

Fotó: Czeglédy Zsolt

Rejtett remekművek, Királyi Kastély, Gödöllő

Március 15-ig meghosszabbították a Gödöllői Királyi Kastély termeiben magyar művészek műveiből álló kiállítását, amelyen a magyar festészet aranykora tárul a néző szeme elé. A tárlat különlegessége, hogy annak anyaga nagyrészt magyar magángyűjtőktől származik. Ezen a tárlaton egyaránt láthatunk klasszicista és realista, valamint progresszívebb, az európai áramlatokhoz kapcsolódó alkotásokat. A klasszikusok sorát id. Markó Károly, Barabás Miklós, Ligeti Antal, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Paál László ifjúkori műve nyitja, majd Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Ferenczy Károly, Perlrott Csaba Vilmos, Czigány Dezső, Nemes Lampérth József, Fenyő György, ef Zámbó István, feLugossy László és Aknay János zárja be.

Fotó: Gödöllői Királyi Kastély

Látóhatár és belső terek, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros

Életműkiállításon mutatkozik be Laszlo Milasovszky magyar-német képzőművész munkássága. Az 1974-ben disszidált alkotó művészeti szemléletét az orosz konstruktivisták (főként Malevics) és Moholy-Nagy László munkássága alapozta meg. A korai munkák még figurálisak, pályája elején experimentális fotókat is készített. Munkái a végtelen univerzum makro- és mikrovilágai, melyek a fragmentumokban, a Rész-ben próbálják meg bemutatni az Egész összefüggéseit. A teljes képmezőt úgy lakja be, hogy sokszor szimmetrikusan építkezik, míg másutt gócpontokat jelöl ki, ahonnan elindítja motívumrendszerét. Műveiben a tudomány szabályainak és törvényeinek engedelmeskedő hálózatok és rendszerek bontakoznak ki. 

A kiállítás február 7-ig látogatható.

Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

A végzet hatalmas, Paksi Képtár, Paks

Révész László László és Roskó Gábor képeiből nyújt válogatást a Paksi Képtár A végzet hatalmas című kiállítása. Az alkotók képeinek közös pontja az irányítható mögöttes valószínűsítése. A kiállítás kettejük hol párhuzamos, hol néhány ponton egymást metsző pályájának műveiből válogat a 70-es 80-es fordulójától kezdődően napjainkig, kiegészülve egészen friss és a helyszínen készülő munkákkal.

A kiállítás március 8-ig látható.

A rovat további cikkei