A GICA több mint galéria, ugyanis magára vállalt számos fontos feladatot: a kortárs képzőművészet népszerűsítését, a műtárgypiac mechanizmusainak megreformálását és a fiatal alkotók piacra lépésének segítését. Sáfár Zoltánnal, az intézet vezetőjével a koncepcióról, a GICA működéséről és a járvány miatt átformált tervekről beszélgettünk.
Hogyan született meg az intézet ötlete?
A 2000-res évek végén a Godot Galériával elmentünk külföldi vásárokra. Másoktól azt láttuk, hogy jó lehetőség egy meglévő nagy piacra bejelentkezni. Azonban gyorsan rájöttünk: ez nem a mi utunk. Sziszifuszi munka a vásározás, ugyanakkor egy hazai galéria számára óriási, többmilliós költségekkel jár. Eldöntöttük tehát, hogy azt a pénzt, energiát és tudást, amit egy vásárba ölnénk, inkább összegyűjtjük és létrehozunk itthon valami újat. Egy teljesen új koncepcióval működő múzeumot, ami egyszerre támogatja a művészeket, fejleszti a magyar műtárgypiacot és teszi népszerűvé sokak számára a kortárs képzőművészetet.
Ti nem mentek külföldre, viszont az intézet alkalmas arra, hogy nemzetközileg elismert művészeket vagy kurátorokat Budapestre csábítson.
Pontosan! Megfordítottuk az egész folyamatot: nem megyünk vásárokra, hanem mi írunk ki nemzetközi pályázatokat, amelyekre a világ bármely tájáról érkezhetnek hozzánk. Az előző felhívásunkból már látszik, hogy nagy érdeklődés van erre: százhatvan pályázat érkezett be, ennek több mint a felét külföldi kurátor vagy művész küldte. Az első pályázatunk nyertese egy hongkongi alkotó, Wai Ting Loretta volt, aki huszonöt művész koproduciójával jelentkezett.
Mit lehet tudni erről a kiállításról?
White Terror lesz a címe, aktuális a témája. A különféle méretű tereink izgalmasan lesznek kihasználva, az egyik kisebb helyszínünkön például egy átnevelőtábor installációja lesz látható különféle interaktív elemekkel.
Ha már említetted a helyszínt, beszéljünk kicsit arról is: milyen terei vannak az Intézetnek?
Többféle kiállítótérből áll össze az intézet. A főépület nagy területe kiváló nagyszabású kiállítások rendezésére. A másik épületben pedig kisebb projekt roomok találhatók, ahol önálló installációk vagy a nagy kiállításhoz kapcsolódó extra tartalmak jöhetnek létre. A felsőbb szintek alkalmasak arra, hogy egy rezidenciaprogramot vigyünk, de ez a projektünk a járvány miatt tolódik. A helyszín viszont tökéletes arra is, hogy a jövő évi nagy kiállításunk külföldi művészei ideutazzanak és itt lakjanak, dolgozzanak a tárlat ideje alatt. A GICA-n belül létrehoztunk még egy 400 négyzetméteres galériateret is, a Godot Labort, amely egy, csak fiatal művészekkel foglalkozó intézmény.
Hogyan találtál rá erre a helyszínre?
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem keresgélni, akkor ez volt az első hely, amit megnéztem. A gyártelepen működött egykor a Goldberger Textilgyár, ezért történelmileg is fontos helyszín ez. A város egy vakfoltja ez a telep: sokan nem is tudják, hogy milyen közel van a belvároshoz.
Az évek során nagyjából végigjártam Budapest rozsdamezőit, jobbnál-jobb épületeket találtam, de időről-időre mégis visszatértem ide nézelődni, kérdezősködni. Aztán a falon egyszer találtam egy telefonszámos hirdetést, felhívtam. Szerencsém volt, megtaláltam a tulajt, akinek volt már egy vevője az épületek felére, így be tudtunk szállni a másik felébe.
Fontos szempont volt, hogy rozsdaövezeti területen hozzátok létre az intézetet?
Folyamatosan formálódott bennünk a koncepció. Először még felmerült, hogy bérelünk egy épületet, ám beláttuk, hogy ez a formátum nem biztos, hogy minden hónapban ki tudja termelni a bérleti díjat. Így kellett egy saját tulajdonú hely. Csak rozsdaterületben gondolkodhattunk, mivel itt az árak nyomottabbak a jogi bizonytalanságok miatt. De álmodni sem tudnék ideálisabb helyet ennél a mostaninál: a nagy térben kevés az ablak, a kisebbekben egyáltalán nincs is, így tökéletesen alkalmasak a kiállítások számára.
Sokféleképpen definiáljátok az intézetet: magánmúzeumként, élménycentrumként is hivatkoztok rá. De mi is ez a formátum pontosan?
Igazából ezek lefedik, de mégsem egészen. Egy múzeum állandó gyűjteménnyel bír, kutatóintézete van, nekünk nem célunk egyiket sem létrehozni. Állandó kurátoraink viszont vannak Laczkovich Borbála, Cserhalmi Luca személyében.
Az élménycentrum egy jó hívószó, ez inkább az intézet szerepére utal. Azt szeretnénk elérni, hogy a kortárs művészet élmény legyen, hogy sokakat megszólítson. Ma Magyarországon csak egy szűk réteget érint meg ez a téma, ezen szeretnénk változtatni.
Hogyan lehet ezt megvalósítani?
Nagyon sok a teendő, évtizedes blokk van az emberekben a kortárs művészet iránt. Ezt a gátat át kell törni. Sok embert elriaszt egy műtárgy horribilis ára, az, hogy nem érti az adott művet, vagy hogy nem tudja, hogy mi történik egy kiállítótérben. Az intézet célja, hogy ezekre a problémákra mind megoldást találjon.
Mondasz erre konkrét lépéseket?
Az egyik ilyen dolog, hogy belépőjegyesek lesznek a kiállításaink és a fiatal képzőművészek munkáiból rendezett vásárunk is. Ez egy pszichológiai dolog: a belépőjegy azt üzeni a látogatónak, hogy az, amit a pénzéért kap, értéket képvisel. A belépőjegy a művész megbecsültségén is javít. Szeretnénk, ha az emberek észrevennék, hogy egy műtárgy létrehozása szellemi teljesítmény, amelynek a megtekintéséért is fizetni kell.
Dolgozunk azon is, hogy az alkotók helyzetén javítsunk. Ennek az első lépése volt a Godot Young Generation Art Fair, amit idén ötödik alkalommal szervezünk meg. Itt a fiatal képzőművészek megmutathatják magukat, tapasztalatot szerezhetnek az árazás terén. A vásár végén pedig díjazzuk a legjobb alkotókat, akik lehetőséget kapnak önálló kiállítás létrehozására, valamint részt vehetnek a Godot Galéria mezőszemerei művésztelepén. A kiállító művészeinknek honoráriumot fogunk fizetni, azt gondolom, hogy ennek is evidensnek kellene lennie.
Ha jól értem, ezzel az intézettel az is a célotok, hogy ledöntsétek a berögzült rossz mechanizmusokat.
Igen, itthon a műtárgypiacon nagyon sok rossz gyakorlat van érvényben. Nem tanultunk meg rendesen árazni, mert mindig egy bécsi mintát követtünk. Pedig az árakat is alulról kellene felépíteni. Ahhoz, hogy azok emelkedhessenek, kell egy piac, meg kell teremteni a vásárlóerőt. A rendszer javítása érdekében mi meghatároztunk egy minimálárat. Ez azt jelenti, hogy egy művész ára kicsiben indul, de ahogy növekszik a képeinek az eladása, úgy emelünk folyamatosan árat. Az ár emelkedése tehát nem az idő, hanem a kereslet függvénye.
Komoly munkát fektettek abba, hogy a fiataloknak megtanítsátok a rendszer működését.
Valóban. Az ő segítésükre hozzuk létre a Godot Labort is, ahol olyan fiatal művészekkel fogunk foglalkozni, akik korábban részt vettek már a vásárunkon. Olyanok lesznek ők, mint egy állandó társulat. Egyengetjük az útjukat, megtanítjuk őket a piac működésére és egyéni kiállításokon mutatjuk be a munkáikat. Egy kísérleti galériának fogjuk fel a Labort, ahol gyorsan pörögnek majd a tárlatok. A nagy cél, hogy néhány éven belül az itt alkotó művészeknek nagy csoportos kiállítást rendezzünk a GICA nagy kiállítóterében.
Van átfedés a galéria, az intézet és a Godot Labor között?
Az egészet egy nagy egészként kell felfogni: a három elem között mindenféle átjárás lehetséges. Kicsit mások a célok: a Godot Galéria egy húszéves, jól bejáratott brand, ahol egy letisztult koncepció szerint állítjuk össze a kiállításokat. Az intézet és a labor ezzel szemben egy fiatal intézmény, a célközönségük is kicsit más. Míg a galéria inkább a beavatottakat, a szakmát és a gyűjtői körünket szólítja meg, addig az intézet az új belépőkhöz, a fiatalokhoz és a turistákhoz is szeretne eljutni.
Míg a galériában jellemzően a saját művészeinknek rendezünk kiállításokat, addig az intézetnek erre három forrása lehetséges: a labor, a piacon jelenlevő művészek köre és természetesen a saját galériánk. Az intézetben tehát elsősorban nem a mi berkeinkben mozgó művészeket szeretnénk népszerűsíteni, ugyanakkor ők is megmutatkozhatnak majd ezekben a kiállítóterekben. A terveink között szerepel például egy óriás Bukta- és egy drMáriás-kiállítás is.
Ha az intézet tömegeket szeretne bevonzani, akkor itt fontos szerepe lesz a blockbuster kiállításoknak is, igaz?
Abszolút ez a cél. Évente 1-2 olyan nagyszabású, 3-4 hónapig nyitva tartó kiállítást szeretnénk megszervezni, ami sokakat megérint. Ennek első lépése épp a Teslában megnyílt Banksy-kiállítás volt: a street art művészt sokan ismerik és kedvelik, így az a tárlat valóban tömegeket mozgatott volna meg, ha a járvány miatt nem kényszerültünk volna a bezárására.
Kinyit még a járványhelyzet elmúltával?
Igen, a reményeink szerint hamarosan újranyithat, de sajnos ez már nem fogja pótolni a veszteségeinket. Sokan meg akarták még nézni, nekik tartozunk azzal, hogy újranyissunk. Sőt, azóta több új eredeti művel is bővült a tárlat, ezért azok számára is érdemes újra ellátogatni ide, akik már korábban látták a kiállítást.
Miért a Tesla lett ennek a kiállításnak a helyszíne?
A Banksy egy utazótárlat, amelynek hatalmas költségei vannak, ezért be kellett mennünk a belváros szívébe, hogy minél többen bejöjjenek a kiállításra. Nagyban építettünk a turistákra: hat hét alatt 12.000 látogatónk volt, aminek több mint a fele külföldi.
És habár anyagilag nagyot buktunk ezen a kiállításon a pandémia miatt, azért volt egy pozitív hozadéka is. Megtanultuk, hogyan kell rövid idő alatt összetenni egy olyan működő rendszert, ami képes üzemeltetni egy ilyen nagyszabású kiállítást. A tapasztalat, amit itt szereztünk, jól hasznosítható majd az intézet életében is.
Mennyiben húzta keresztül a számításaitokat a pandémia?
Nagyon. Rettenetesen. Voltak olyan projektjeink, amelyeket el kellett engednünk, és volt néhány olyan hét, amikor úgy tűnt, hogy az intézetet sem tudjuk tovább folytatni. Aztán az erőinket átcsoportosítva mégis sikerült kitalálni, hogy miként lesz ez a projekt működtethető a jövőben.
Milyen terveitek vannak, mennyire láttok előre?
A terveink sokat változtak az elmúlt 2-3 hónapban. A hongkong-i alkotó kiállítását jövőre toltuk át, de lett volna egy Amerigo Tot-tárlatunk is, ami most szintén csúszik. Amikor bezártunk, épp Kleb Attila kiállítása futott, ezt hamarosan újranyitjuk. Nyáron csendes üzemben fogunk működni, az erőinket szeptemberre, októberre koncentráljuk.
Már kiírtuk az őszi vásárunk pályázatát, erre már lehet jelentkezni. Ötödik éve szervezzük meg ezt az art fairt, ennek már látszanak a pozitív hatásai: az újonnan nyílt galériák közül vannak, akik átvették az árazási módszerünket, az emberek pedig egyre szívesebben vesznek kortárs munkát (tavaly 240 műtárgyat adtunk el 10 nap alatt). Látszik tehát, hogy jó irányba haladunk, de sok feladat áll még előttünk.
