Egy operás könyvet szeretnénk figyelmetekbe ajánlani.
A címe: Mesék az Operaházból, amelynek szerzője Fráter Zoltán, a könyv illusztrátora Szegedi Katalin.
A könyv szerzője egy izgalmas kirándulásra csábít minket az operák birodalmába, vagy ahogy a címben is szerepel az Operaházba. Az Operaház titokzatos alakjait, meséit eleveníti fel gyerekeknek, akik érdeklődnek a klasszikus kultúra iránt. Ez a válogatás egyfajta betekintést ad azoknak, akik még az opera megnézése előtt szeretnének többet tudni a cselekményről, a történetről.
Gondolhatnánk, hogy egy szerkesztő szeret egy-egy zeneszerzőt és akkor csak az ő műveiből válogat. Ám Fráter Zoltán nem kivételezett, válogatásában szerepet kap Mozart, Rossini, Prokofjev, Donizetti, Cimarosa, Csajkovszkij, Weber, Rossini és Delibes. Változatos szerzők, különböző operák, más-más korok: törökös, reneszánsz, rokokó, klasszicista és empire. S talán ettől izgalmas a könyv, ahogy egyik korból eljutunk a másikba, s ahogy az író bevezeti a meséket. Az operák szüzséje valóban gyerekeknek szól, akik a már megszokott"holnemvoltos"változatot kapják kézbe, kis magyarázattal, bemutatással, leírással. Olvasva a meséket hirtelen rá kell döbbennem, hogy én sem ismertem igazán a Sevillai borbély történetét, vagy ha valamit is tudtam róla, akkor az egy kicsit kusza változat volt, ami az opera nézésekor sem jött le teljesen. Hiányosság. De szerencsére ezzel a könyvvel mindent pótolhatok. A könyv tökéletessége viszont számomra az illusztrációkban rejlik. Szegedi Katalint az illusztrátort kérdeztük, hogy ő hogyan csöppent bele az operák világába.
- Nagyon örültem a felkérésnek, és a feladat sokrétűségének. Hiszen a szerző válogatása szabad kezet adott nekem: egyszer arab világot rajzolhattam, máskor igazi rokoko lánykákat, később a reneszánsz korba léphettem be és még sorolhatnám. Ettől lett még változatosabb a munka, izgalmas, érdekes. Ez a munka nagyon közel áll a szívemhez, hiszen ez egyfajta tervezés. Volt szerencsém dolgozni a Kolibri Színházban mint báb- és díszlettervező, s azt a munkát is nagyon szerettem, amely ehhez hasonlított egy kicsit. Elkalandozni a korokban, a stílusokban.
- Hogyan tudtad beleélni, átélni a mindig más és más operák hangulatát?
- Munka közben mindig az operához illő zenét hallgattam, a Rómeó és Júliánál igazi reneszánsz zenét, a Szöktetés a szerájból és az Abu Hasszán c. műveknél pedig igazi vérpezsdítő arab zene szólt mellettem. Talán ettől lett olyan temperamentumos a hastáncos lányom.
- Jellegzetesek a keretes képeid, volt-e valami tudatosság ezekben?
- A könyv szerkezete megkívánta, hogy egyfajta keretbe rakjam a rajzokat, jelezve, hogy ezek egy nagyobb egész részei. Így alakult ki, hogy a mesék elején egy bevezető kép látható, s a nagy képek keretei is mind ugyanazok. Itt egy barokk stílusú mintát rajzoltam, ami igaz sok mesétől eltér, de maga a barokk stílus, a díszességével, bujaságával számomra az operák világát tükrözi.
- A mesékben mindenhol jelen van a szerelem és sokszor a halál is. Mennyire számítottak ezek"kínos"témának?
- A szerelem majdnem az összes mesében megjelenik, hol vicces történetbe ágyazva, hol pedig tragikus szerelemként, a Rómeó és Júliában. A halálos szerelem illusztrálása kényes dolog. Hiszen valóban meghalnak a szereplők a végén, és bizony az ember meg is könnyezi tragikus történetüket. Mégis az illusztrációnak olyannak kellett lennie, ahol egyáltalán nem rémísztő a halál. Inkább melankólikus, szomorú jeleneteket festettem, ahol a két szerelmes egymásra borulva akár alvó embernek is tűnhet.
- Volt-e valamilyen közös munka az íróval?
- Fráter Zoltánnal kétszer találkoztam a munka során. Nem próbált irányítani, mondhatjuk, hogy rámbízta a munkát. A munka végén elégedett volt a szerző, s kaptam tőle egy nagyon kedves e-mailt, amelyben azt írta, hogy az álmait festettem meg. Ennél nagyobb elismerés azt hiszem nem kell. Másrészt pedig azt értékelte a rajzokban, hogy majdnem mindehol felfedezhető egy pici humor. Ez szerintem is nagyon fontos, hiszen a szövegben is vannak vicces részletek, de igyekeztem oda is némi humort becsaempészni, ahol erre semmiféle utalás nincs a szövegben. Úgy gondolom, hogy a rajz hűen, alázattal illusztrálja az adott szöveget, de tegyen hozzá valami olyan pluszt, amit szavakkal soha nem lehet elmondani, csakis egy kép hangulatával. A kettő együtt alkot egy egész művet, jelen esetben egy képeskönyvet.
