Herzl Tivadar nélkül nem lenne ma zsidó állam

Jómódú pesti zsidó középosztálybeli családban született 1860. május 2-án, egyik unokatestvére az író Heltai Jenő volt. Középiskolai tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte, érettségije után a család Bécsbe költözött. Herzl, aki neológ (újító szellemű zsidó mozgalom) légkörben nevelkedett, az ottani jogi karon tanult, később mérsékelt sikerű drámákat írt, és újságíró lett. A Neue Freie Presse című bécsi lap párizsi tudósítójaként megdöbbentette a Franciaországban erőre kapó antiszemitizmus, amelyet tovább szított a Dreyfus-ügy (ebben koholt vádakkal egy zsidó származású katonatisztet fogtak perbe, majd ítéltek el), illetve az is, hogy 1895-ben az antiszemita demagógiával kampányoló Karl Luegert választották Bécs polgármesterévé.

Herzl az antiszemitizmust kezdetben társadalmi kérdésnek tekintette, amelyet a zsidók asszimilációja megoldhat. Idővel aztán meggyőződésévé vált, hogy az antiszemitizmust megszüntetni nem, csak elkerülni lehet, méghozzá úgy, ha a zsidók saját államukba vándorolnak ki. (Az ókori zsidó állam a rómaiak elleni felkeléssel bukott el végképp az 1. században. A világban szétszóródott zsidóság imáiban évszázadokon át könyörgött a visszatérésért Jeruzsálembe; az Oroszországból a pogromok elől kivándorolt zsidóság az 1800-as évek végén már alapított mezőgazdasági telepeket Palesztinában.)

Herzl 1896-ban írta meg Der Judenstaat (A zsidó állam) című röpiratát, amelyben így fogalmazott: „a zsidókérdés nem társadalmi vagy vallási, hanem világpolitikai kérdés, amelyet a civilizált nemzetek világtanácsának kellene megoldania, és csak ez a szervezet oldhatja meg”. A politikai küzdőtérre is kilépett: politikusokat, pénzembereket mozgósított a zsidó állam létrehozása, a cionista gondolat támogatására. A török szultán nem fogadta, de a nagyvezír igen, így Herzl neki terjesztette elő javaslatát, hogy a világ zsidósága kifizetné az Oszmán Birodalom adósságát, ha engedélyeznék a zsidók letelepedését Palesztinában. Szófiában zsidók százai ünnepelték, Londonban profetikus megjelenésével és fellépésével nyűgözte le hallgatóit. Bécsben Die Welt címmel saját költségén megindította a cionizmus hetilapját, majd 1897 augusztusában saját vagyonából is sokat áldozva Bázelben megszervezte a Zsidó Világkongresszust.

Az elsőként szólásra emelkedő Herzl a világ zsidóságát képviselő 208 küldött előtt így fogalmazott: „le akarjuk rakni annak a háznak az alapkövét, amely a zsidó nép menedéke lesz”. A kongresszus kimondta: „a cionizmus arra törekszik, hogy Izrael földjén hazát teremtsen a zsidó nép számára”. A programban szerepelt zsidó földművesek és munkások betelepítése Palesztinába, az egyes országok zsidóságának egyesítése szövetségekben, a zsidó önérzet fejlesztése és ápolása, előkészítő lépések a cionizmus céljait elősegítő kormányzati intézkedések érdekében. Létrehozták a cionisták szervezetét, amelynek elnöke Herzl lett – a mozgalom nevét arról a Jeruzsálem melletti dombról kapta, amelyen a hagyomány szerint Dávid királyt eltemették, a név átvitt értelemben az egész egykori zsidó hazát jelentette. A tanácskozás után Herzl azt írta naplójába: „ha egyetlen mondatban akarnám összefoglalni a Bázeli Kongresszust, azt mondanám: Bázelban megalakult a Zsidó Állam. Ha ezt hangosan mondanám, köznevetség kísérne, de talán öt év múlva, vagy inkább ötven év múlva mindenki látni fogja.”

Az ettől kezdve évente újabb cionista kongresszusokat szervező Herzl 1898-ban jutott el először Jeruzsálembe, ahol kieszközölt egy találkozót a szentföldi látogatáson tartózkodó II. Vilmos német császárral. A későbbiekben sikerült immár a szultánnal is tárgyalnia, aki elutasította a fennhatósága alatt álló Palesztinában a zsidók önrendelkezését. Tárgyalt az orosz kormánnyal, illetve fogadta X. Pius pápa is. Joseph Chamberlain brit gyarmatügyi minisztertől egy, a Sínai-félszigeten alapítandó zsidó telephez kért támogatást, a britek azonban Ugandát javasolták e célra. A tervet az 1903-as cionista kongresszuson vitatták meg és heves vita után végleg 1905-ben utasították el, mert a küldöttek többsége a Szentföldön létrehozandó zsidó hazához ragaszkodott.

Herzl ezt már nem érte meg: 1904. július 3-án, 44 éves korában halt meg szívbajban az alsó-ausztriai Edlachban. Döblingben, apja mellett temették el, holttestét végakaratának megfelelően Izrael állam megalakulása után Jeruzsálembe vitték, és a róla elnevezett Herzl-hegyen kialakított Nemzeti Panteon díszsírhelyén temették el. A zsidó állam 1948-as függetlenségi nyilatkozatát, amelyben neve is szerepel, az ő hatalmas arcképe alatt olvasta fel David Ben Gurion, Izraelben Herclija városa őrzi nevét, portréja a parlament, a kneszet üléstermének falán is látható. 2004 óta a zsidó naptár szerinti születésnapja Herzl-nap Izraelben.

A budapesti Dohány utcai zsinagógához szorosan illeszkedő épületben, Herzl szülőházának helyén működik a Magyar Zsidó Múzeum, a zsinagógát róla elnevezett park övezi. 2022-ben magyarul is megjelent teljes naplója.