„Závada szlovákul annyit jelent, hogy gát, akadály, hiba. A Mária Terézia idején a békési Tótkomlósra telepített őseim is szlovákok voltak” – mondta egy interjúban az író. Apja téesztraktoros, majd gépcsoportvezető, anyja könyvelő volt. Ő Szegeden érettségizett, majd 1974-től közgazdaságtant tanult a pécsi tudományegyetemen, 1982-ben elvégezte az ELTE kiegészítő szociológia szakát is. 1978-tól Pécsett szociológiát tanított, 1982-től Ferge Zsuzsa hívására az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott 1993-ig, 1990–1994 között a Hiány, 1990-től megszűnéséig a Holmi című folyóirat szerkesztője is volt.
Első műve, az 1986-ban megjelent Kulákprés. Dokumentumok és kommentárok egy parasztgazdaság történetéhez című szociográfia szülőhelye, Tótkomlós 1945–1956 közötti korszakát feldolgozó család- és falutörténet.
A rendszerváltás után érdeklődése egyre inkább a szépirodalom felé fordult, 1996-ban adták ki Mielőtt elsötétül című első szépprózai kötetét, amely novellákat és egy kisregényt tartalmaz. Az igazi áttörést az 1997-ben megjelent Jadviga párnája című nagyregény hozta meg számára. A nagy nyelvi leleménnyel megírt, napló formájú regény egy különös házasság és szerelmi háromszög történetén keresztül érzékletesen mutatja be egy magyarországi szlovák közösség életét az első világháborútól a szlovák nemzeti ébredésen, a magyar Tanácsköztársaságon és a második világháborún át a közelmúltig. A művet, amely 1998-ban elnyerte Az Év Könyve díjat, 1999-ben szlovák nyelvre is lefordították, 2000-ben Deák Krisztina rendezésében film készült belőle, 2012-ben pedig színházban is bemutatták. Závada következő regénye 2002-ben jelent meg Milota címmel. Ez is évtizedeken átívelő családregény, ezúttal két hangra komponálva, és egyes részeiben utal a Jadvigára is. A „trilógia” harmadik kötete, az öt évtizedet átfogó A fényképész utókora című regény 2004-ben jelent meg. Kritikusai szerint ez a könyv „hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája”. A nagyregények sorába illeszkedik az 1940-ben játszódó Idegen testünk, amely hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a 20. századi magyar traumák, hisztériák és botrányok, Trianon és a zsidóüldözés.
A 20. századi magyar történelem legsötétebb napjaiba kalauzol a 2014-ben megjelent Természetes fény is, amelynek hősei többnyire Békés megyei magyarok, szlovákok, zsidók, akiket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire vet. 2016-os Egy piaci nap című regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered, az 1946-os kunmadarasi zsidóellenes pogrom történetét dolgozza fel. A műből készült, Mohácsi János rendezte színdarab 2018-ban megkapta a Színikritikusok díját, 2019-ben pedig Kortárs Magyar Dráma-díjjal ismerték el. 2020-ban publikált nagyregénye, a Hajó a ködben hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei. Abban az évben jelent meg a Wanderer című kiadvány is archív fotókkal és Závada írásaival.
2022-ben verses regénnyel jelentkezett: az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin alapszövege a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére készült. Az ember tragédiáját 20. és 21. századi színekkel kiegészítő, újraíró projektben többek mellett Závada is dolgozott, ez a munka folytatódott, és így formálódott meg a kötet. (Az ember tragédiája 2.0 szerzőit a Színházi Dramaturgok Céhe 2021-ben Az évad legjobb magyar drámája-díjjal ismerte el, a művet könyvalakban is kiadták.)
Idén jelent meg a Pernye és fű. Egy dokumentumfilm regénye című nagyregénye, amely szereplőit, történetét tekintve fikció, ám a benne szereplő filmforgatás interjúi valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-ben bemutatott filmjükhöz.
A regények mellett Závada Pál publikált mesekötetet is Harminchárom szlovák népmese címmel. A fotóművész Korniss Péterrel közös könyve az Egy sor cigány. Huszonnégy mai magyar című irodalmi portrékötete. Első színpadi művét, a Diófák tere avagy Szólj anyádnak, jöjjön ki! című darabját 2004-ben mutatták be Szolnokon. Magyar ünnep című zenés drámáját Alföldi Róbert rendezésében 2010-ben nagy sikerrel játszotta a Nemzeti Színház. Színműveiből Janka estéi címmel jelent meg kötet 2012-ben.
Az író munkásságáért több rangos elismerést is kapott: 1998-ban József Attila- és Déry Tibor-, 2000-ben Márai Sándor-, 2004-ben Prima, 2005-ben Palládium-díjjal tüntették ki. 2005-ben Kossuth-díjat kapott a magyar történelem állomásait bemutató, nagy sikerű szépírói, szociográfusi, szerkesztői tevékenysége elismeréseként. 2010-ben megkapta a Radnóti Miklós antirasszista díjat. 2020-ban a Raoul Wallenberg Egyesület Ember Mária-díjban részesítette. 2022-ben Budapest díszpolgára címmel tüntették ki, ugyanebben az évben megkapta a Hazám-díjat is.
