Hol voltál, amikor elindult az X-akták?

Bár több mint kétszáz epizód és két mozifilm is készült az X-akták univerzumában, a magyarországi különleges jelenségek feldolgozása elmaradt, pedig a kilencvenes évek közepén még izgalmas volt a térségünk, a könyv- és filmfesztiválokon egy ideig egzotikusnak számítottunk. 1993-ban eltűnt a térképről Csehszlovákia, létrejött Csehország és Szlovákia, a horvát hadsereg megsemmisítette a 16. században épült mostari Öreg hidat, forrt a Balkán. Ha az X maga az ismeretlen, akkor mondhatjuk, hogy 1993-ban jócskán voltak paranormálisnak tűnő, titokzatos jelenségek, amelyek a jövőbe mutattak.

Február 26-án terroristák bombát robbantottak a New York-i Világkereskedelmi Központban, ami a WTC 2001-es tragédiájának a főpróbája volt. Már 1993-ban lehetett tudni, hogy a terroristák kinézték maguknak a két toronyházat, tisztában voltak vele a felelősök, hogy jobban kellene őrizniük az épületkomplexumot. 1993-ban itthon még szinte senki nem hallott a CERN-ről, sem a világhálóról, így azzal az információval sem tudtak mit kezdeni, hogy a CERN bejelentette: a web mindenki számára szabad és ingyenes. Olyannyira készületlenül érte a hazaiakat ez az információ, hogy amikor néhány hónap múlva, 1994 márciusában elindult a Blick című svájci napilap magyar mutációja, a Blikk, az újságírókat számítógépes tanfolyamra küldték, hogy megtanulják, mi az az enter meg a folder. Talán ez volt itthon az első teljesen számítógépes alapú szerkesztőség, de még itt is dolgoztak beírókisasszonyok, akik azoknak segítettek, akik számára túl bonyolultnak tűnt a Windows használata.

Amikor 1996-ban megérkezett a szerkesztőségbe az internet, külön felvettek valakit, akinek az volt a feladata, hogy kiszolgálja az újságírók internettel kapcsolatos igényeit. Ha volt kérdésük, a netfelelős beírta a kor egyik keresőjébe, a választ pedig vagy levélben csatolta, vagy kiprintelve adta át. A CERN gesztusa tehát 1993-ban afféle harmadik típusú találkozás volt, egy olyan korban, amikor városképileg is látható volt, hogy sokan nem a jövőbe, hanem a múltba révedtek. A körúti farmerboltok portáljai úgy néztek ki, mint a westernfilmek ivói, minden nő Replay és Diesel farmerban feszített, és úgy akart kinézni, mint Claudia Schiffer.

Még az 1996-ban megnyílt első magyar pláza, a Pólus Center attrakciója is a Western-udvar volt. 1993-ban amúgy még semmi nem utalt arra, hogy Budapestet két vállra fekteti a plázaláz, hogy a Pólus (1996), a Duna Plaza (1996) és a Mammut (1998) majd tönkreteszi a körúti és a Rákóczi úti butiktúrákat, és a menő Replay-, Diesel- vagy Chevignon-butikok helyén kínai illatszerdiszkontok nyílnak. Sokan úgy emlékeznek a kilencvenes évek első felére, mint aranykorra, amikor még nem volt mobiltelefon, se internet, mindenki a másik szemébe nézett, és nem a saját telefonjára. Erre a mindenmentes korra esett az X-akták 1993-as amerikai, illetve 1995-ös magyarországi bemutatója.

Ebben az időben már készek voltunk befogadni egy-egy jó sci-fit, hiszen a tüzérségi előkészítést elvégezte Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című NSZK sci-fi-sorozat, amelyet a Magyar Televízió 1968-ban mutatott be. A 3000-ben játszódó csillagközi kalandozás idején a Földet a világkormány irányítja, a bolygóközi űrflotta Orion űrcirkálójának parancsnoka, McLane pedig rutinból menti meg a földlakókat. A sorozat hazai sikerét jól mutatja, hogy Balatonszéplakon Orion bár néven futurisztikus presszó nyílt, amelynek nemcsak az enteriőrje nézett ki úgy, mint egy űrhajó műszerfala, de maga az építmény is ufó alakú volt. (Azért használunk múlt időt, mert 2014-ben elbontották a modern balatoni építészet e különleges objektumát.)

A Stanisław Lem írásai alapján készült Pirx kalandjai című magyar sci-fi-tévésorozat valójában az Orion űrhajó sikerét lovagolta meg 1973-ban. Ezt nézve mindenki könnyen beazonosíthatta az űrbe teleportált háztartási eszközöket, az SZTK-ból ismert kaspókat, a citromfacsarókat és a fölnagyított matchboxokat. Ez a világ Szűcs Judit űrdiszkós tévéshow-iban és a Televíziós mesék felnőtteknek című, részint erotikus fantáziasorozatban köszönt vissza a hetvenes évek végén, illetve a Tündér Lala tévéfilmváltozatában is. Aztán nálunk is bemutatták a Harmadik típusú találkozásokat, a Csillagok háborúja-trilógiát, az E.T.-t, sőt az Alfa holdbázis című televíziós sorozattal az is megismerte az áramvonalas sci-fit, aki nem járt moziba. Mire 1993-ban elindult az X-akták, Farkas Bertalan országa már számtalanszor került a súlytalanság szórakoztatással is elérhető állapotába.

Amikor az ITT Nokia képernyőjén feltűnt Mulder (David Duchovny) és Scully (Gillian Anderson), a Szövetségi Nyomozóiroda két ügynöke, hogy kivizsgálják az aktuális paranormális jelenségeket, már megjelentek Magyarországon Erich von Däniken könyvei (Távoli csillagok istenei, Istenek ivadékai vagyunk, Ha a sírok beszélni tudnának), tehát az X-akták kellőképpen elő volt készítve, és milliókat ültetett a tévé elé, meggyőzve a lakosságot arról, hogy az igazság odaát van (The Truth Is Out There), vagy hogy soha nem derül ki, volt-e valójában rózsadombi paktum (a rendszerváltás utáni összeesküvés-elmélet, mely szerint egy titkos szovjet–amerikai–magyar–izraeli politikai megállapodás értelmében a szocialista elit átmentette magát az új rendszerbe).

Nálunk az iratnyilvánosság és a közszereplők átvilágítása is problémát jelentett, nem csoda, hogy érzékenyen reagáltak a magyar tévénézők az X-akták másik híres mottójára, mely szerint ne bízz senkiben (Trust No One). 250 ezer évvel ezelőtt, a kolonistáktól független egy földönkívüli organizmus csapódik be egy meteorral a mai alaszkai Icy Cape közelében. Ez nem sokkal volt zavarosabb, mint a rendszerváltás botrányos ügyei.