|
1. A Művészet és Gondolat felcímű pozsonyi Kalligram a felvidéki magyar irodalom úgyszólván egyetlen jelentős orgánumának számít. Ha létezik még valaki, aki ne hallott volna róla, akkor: főszerkesztő Hizsnyai Zoltán, főmunkatársként pedig Grendel Lajos van feltüntetve, amin csak azért csodálkoztam, mert mintha Csehy és Németh Zoltán neve is derengett volna régebbről, de ez senkit nem fog akadályozni az irodalomértésben. Még annyit: egy Kalligram ára, így ezé a mostanié is, 48 Sk, ami forintra átszámolva nem túl nyomasztó, 300 Ft. |
2. Kibédi Varga Áron nevével az innen-onnan jól ismert "számos" versek kapcsán találkozhatunk, ezúttal: 407, 408, 422, 423, 428. A címlapot leszámítva Nyilas Attila belső borítós verse vezeti fel az e havi Kalligramot - ez sem nélkülözi a számot (Jelenések 7) -, de a java még hátravan, és szerencse, hogy hátravan. A Csabai mama halálára című/írott költemény kiemelkedik a lap primer terméséből, s miközben ezt teszi, alaposan kétségbe vonja a metafizikát mint olyant (milyent?), de persze nem ettől lesz jó, hanem ahogy; így: "Ki maga volt az anyai szeretet, / a gyermek ünnepét nem érte meg. / Ki maga volt a hitvesi szeretet, / a család ünnepét nem érte meg. / Ki maga volt az abszolút szeretet, / az Isten ünnepét nem érte meg." Próza úgyszintén két alkotótól olvasható (Jóry Judit, Josef Winkler), ennek megfelelően terjedelmes is mindenik. 3. Sajnos, nem sajnos: a Bárka hazánk vezető folyóiratai közé küzdötte föl magát, ezért háromszor is hurrá - a márciusi Kalligram ünnepeltje Elek Tibor, a lap főszerkesztője (ld. még alább). Interjú; aki kérdez, Németh Zoltán, a Bárka rendszeres szerzője egyébként. Az interjú címe sokatmondó, és hűen tükrözi a Békés megyei lap felfogását, szerkesztői irányvonalát, elképzelését: Félre a kánonokkal!, azaz együtt mindent, ami jónak, előremutatónak, támogatandónak ígérkezik, legyen az viharsarki, erdélyi, fővárosi vagy nagykállói. A saját kötetekről folytatott eszmecserén túl természetesen szó esik a lap történetéről, a határon túli magyar irodalom problematikájáról (már ha van problematikája egyáltalán), Elek Tibor által szervezett irodalmi fesztiválokról, ami kapcsán megtudjuk, hogy a Gyulai Várszínházban idén nyáron Irodalmi humor fesztivál lesz, modortalan gesztus volna szemet hunyni fölötte. |
4. Elek Tibor tanulmánya Grendel Lajosról szól, közelebbről az Éleslövészet szerzőjének "fiktív" társadalomábrázolását vizsgálja (A felvidéki magyar polgárság Grendel Lajos korai regénytrilógiájában). Olvasható szöveg, gazdag utalásrendszerrel, recepciótörténet és Szirák Péter Grendel-monográfiája, Max Weber és Féja Géza, Grendel-interjú és Márai Sándor. Minden érték pusztul, ez sajnos általános jelenség, mégis van, mutat rá Elek Tibor, ami "elviselhetőbbé teszi az illúziótlan számvetést a jelennel." 5. Kritikák a Bárka szerkesztőjének könyveiről. Filep Tamás Gusztáv mindjárt két művet is vállalt - az esszé műfaját körbejáró tanulmánykötet (Helyzettudat és önismeret) egyik egyértelműen sebezhető pontját az el nem kötelezettségben látja és láttatja: "Támadási felületet nyújt az objektivitás szándéka is - Elek bírálóinak egyike az ő szövegértelmezéseiről mint raquo;reménytelenül tisztességes olvasatlaquo; eredményeiről beszél." Mindazonáltal leginkább a fogalmi ellentmondások fel nem fejtését veti a szerző szemére, nemzet-nép, példának okáért, de voltaképp az antonim "fogalompárok" sorát gyarapítja a Filep szerint a könyvben kitüntetett pozíciót elfoglaló Konrád-Csoóri páros is - és innen már csak egy ugrás a másik, ugyancsak általa recenzeált kötet, az Értékválasztás, mely - alcímének megfelelően - Közéleti, politikai írások karcsú gyűjteménye, úgyhogy állj. Németh Zoltán a szerző Székely Jánosról, az erdélyi íróról, költőről, esszéistáról írott monográfiáját bírálja - jóllehet inkább recenzióról, mint alapos kritikáról van szó. Nagyon úgy tűnik, Németh Zoltán irodalomról alkotott felfogásában Székely János nem kánonképző tényező - írásai nem képesek "párbeszédbe lépni azokkal a szövegekkel, amelyek a jelen esztétikai üzenetének hordozói" -, ennek megfelelően a recenzió inkább Elek Tibor írásmodoráról, stílusáról, nyelvezetéről szól, elismerően mindenesetre: "meglepően nyugodt értelmezői nyelv lép működésbe interpretációi során [] nyoma sincs valami megfeleléskényszernek, ellentétben azokkal a tanulmányokkal, amelyek a teóriát működtetve gyakran túl akarnak kerülni önmagukon és az interpretált szövegen, egyfajta hektikus értelmezői nyelv működtetésében látják az originalitás biztosítékát." 6. A márciusi Kalligramot alapvetően Jakoby Gyula (1903-1985) alkotásai díszítik. A művész születésének századik évfordulója alkalmából Hushegyi Gábor írt laudációt, a hullámzó-izgalmas képeket elnézve, konyítson bár a recenzió szerzője jóformán - alapvetően - semmit a képzőművészethez, teljes joggal. A titok a leragadásban rejtezik. Viszont a további illusztrációk is jók, különösen ha valóban illusztrációknak szánták azokat. |
