Gazdag patríciuscsaládban született Frankfurt am Mainban. Irodalmi pályája rokokó versekkel indult, a szerelmet és a bort dicsérte. Jogi tanulmányai során Strassburgban (Strasbourg) találkozott az irodalmár-filozófus Herderrel, aki felhívta figyelmét a népköltészet, valamint Shakespeare jelentőségére. Vele „versengve” született meg Goethe Götz von Berlichingen című vadromantikus drámája, amely vaskos trágárságai miatt nagy vihart kavart, szerzőjét viszont a Sturm und Drang irodalmi mozgalom egyik vezérévé tette.
Goethe 1772-től a wetzlari birodalmi kamarai bíróságon dolgozott, itt ismerte meg egy per során a Faust Margitját ihlető gyermekgyilkos anyát. Wetzlari ismeretség volt Charlotte Buff is, aki iránti szerelme ihlette Az ifjú Werther szenvedései című szentimentális levélregényét. A kötet botrányos világsiker lett, hatására a reménytelenül szerelmes ifjak között megnőtt az öngyilkosságok száma.
1775-ben Károly Ágost weimari herceg, egykori egyetemi társa meghívására Goethe a városba költözött, s hamarosan a kis állam nélkülözhetetlen miniszterévé emelkedett. Hajtotta a politikusi becsvágy, Weimart a polgári jólétet szolgáló mintaállammá kívánta fejleszteni. Ebben az időben kezdődött szenvedélyes szerelme a férjezett Charlotte von Steinnel, akiben méltó szellemi társra is lelt. 1786-ban Itáliába utazott, az út az antikvitás felfedezésének élményével ajándékozta meg, ekkor születtek Iphigenia Taurisban és Torquato Tasso című drámái, valamint a Római elégiák.
Hazatérve Christiane Vulpius lett élettársa, akitől több gyermeke is született. Korábbi hivatalait már nem vállalta, az udvari színház igazgatója lett. 1794-ben kezdődött nagy barátsága Schillerrel, akivel lapot szerkesztett, balladákat és xéniákat (szatirikus epigrammákat) írt, és Schiller biztatására fejezte be fejlődésregényét, a Wilhelm Meister tanulóéveit. A világirodalom talán legnagyszerűbb párosa soha nem tegeződött össze, Herr Exzellenznek, illetve Herr Doctornak szólították egymást. Schiller 1805-ös halála után Goethe intellektuális magányát a jénai romantikus iskolához fűződő kapcsolata enyhítette, Vonzások és választások című regényének témaválasztásában is a romantikusoktól merített.
1818-tól nyarait fürdőhelyeken, Karlsbadban és Marienbadban töltötte, itt ismerkedett meg utolsó szerelmével, a 18 éves Ulrike von Levetzowval. Élete utolsó évtizedében megírta a Wilhelm Meister vándoréveit, 1830-ban pedig befejezte a monumentális Faustot, amelyben filozófiai, teológiai, politikai, gazdasági, mitológiai, tudományos és esztétikai kérdésekkel is foglalkozik, teszi mindezt rendkívüli formagazdagsággal.
Goethe szépírói munkásságán túl természettudományos írásai is figyelemre méltóak. Színtanában foglalkozott színelmélettel, botanikai, biológiai ismereteit A növények alakváltozása és Az állatok alakváltozása című tankölteményeiben foglalta össze, ásványgyűjteménye Európa-szerte híres volt, elméletet dolgozott ki a hegységek keletkezéséről, a weimari hercegségben meteorológiai állomások sorát állíttatta fel.
1832. március 22-én halt meg Weimarban, utolsó szavai állítólag így hangzottak: „Több fényt!” Halála után titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól.
1885-ben alakult meg a Weimari Goethe Társaság, amely 1910 óta Goethe-emlékérmet adományoz azoknak az irodalmároknak, akik különleges erőfeszítéseket tettek Goethe életének és életművének kutatása és közvetítése terén. Weimarban működik továbbá a Goethe és Schiller Archívum is, Németország legrégebbi irodalmi levéltára, amelyet 2012-ben újítottak fel. Nevét viseli Németország hivatalos érdemjele, a Goethe Intézet által 1954 óta kiosztott Goethe-érem, amellyel olyan külföldi személyiséget ismernek el, aki teljesítményével jelentősen hozzájárul a nemzetközi kulturális dialógushoz. A díjátadót minden évben a költőfejedelem születésnapján tartják Weimarban. A kitüntetésnek több magyar díjazottja is van, többek között Ligeti György, Szabó István, Heller Ágnes, Kertész Imre, Tandori Dezső, Konrád György, Eötvös Péter. Ugyancsak születésnapjához kapcsolódva adják át a Goethe-díjat Frankfurtban. A kitüntetést 1927-ben alapították szülővárosában, 1955 óta háromévente ítélik oda, szintén nem csak íróknak. A világ közel száz országában működik kultúraközvetítő szereppel Goethe Intézet, a budapesti 1988-ban nyílt meg.
Goethe hatása a magyar irodalomban is igen jelentős, számos kiváló költőnk, írónk (Kazinczy Ferenc, Kozma Andor, Szász Károly, Szigligeti Ede, Babits Mihály, Sárközi György, Vas István) fordította le műveit. Életének, szerteágazó munkásságának, német és európai kapcsolatainak és azok hatásának tanulmányozására és kutatására pedig megalakult a Magyar Goethe Társaság.
