Nem szoktam darabhoz választani hangszert

2016 óta koncertmestere a Magyar Állami Operaház Zenekarának. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?

Izgalmas volt a kezdet, hiszen amikor idekerültem, gyakorlatilag nemhogy operai, de még szimfonikus zenekari tapasztalattal sem rendelkeztem. Kamarazenei múltam volt, ami sok mindenen átsegített, és a mai napig úgy gondolom, hogy a koncertmesteri játék nem sokban különbözik adott esetben egy kvartett első hegedűsének feladataitól. Az elmúlt lassan egy évtized egy pillanat alatt elrepült, miközben rengeteget tanultam, és számos fantasztikus zenei anyagot ismertem meg.

A 2023/24-es évadban megkapta az Év Zenekari Művésze címet. Hogyan fogadta az elismerést?

Számomra a legfontosabb, hogy a közvetlen zenésztársaim döntöttek úgy, hogy méltó vagyok a címre, azok, akikkel estéről estére együtt ülünk be a zenekarba. Ők azok, akik talán a legjobban ismerik a munkámat. Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem.

Egy koncertmester feladatköre igen szerteágazó, nem csak zenei értelemben. Lehet ebben fejlődni, magabiztosabbnak, inspirálóbbnak mutatkozni?

Koncertmesternek lenni hivatás, egyben folyamatos tanulás. Komoly felkészültséget, előrelátást igényel, hogy például egy új darab kapcsán olyan együttes kerüljön a karmester elé, amelyikkel egyrészt hatékonyan lehet dolgozni, másrészt lehetőség van szinte már csak az egyéni ízlésnek megfelelő javításokat elvégezni. Igyekszem nyitott lenni és minden segítséget megadni a kollégáimnak, és minél harmonikusabbá tenni a különböző dirigensekkel való együttműködést. Úgy érzem, hogy minden egyre gördülékenyebb. Évről évre rengeteget tanulok zeneileg és emberileg is. 

Az operaházi munkák mellett marad ideje másfajta repertoár építésére?

Bár számos alkalom nyílik operaházi fellépések keretében is, hogy a zenekari művészek megmutathassák egyéni tudásukat, fontosnak tartom, hogy más együttesekben, formációkban is tapasztalatot szerezzek, új benyomásokat gyűjtsek. A mai napig rendszeresen kamarázok, illetve második éve vagyok a Gran Canaria-i Filharmonikus Zenekar vendégkoncertmestere.

Legutóbb a márciusi Ybl-koncert keretében hallhattuk önt szólóban. Mit lehet erről az eseményről tudni?

Ez a sorozat tulajdonképpen egy szép hagyomány és egyben tisztelgés a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének tervezője, Ybl Miklós előtt. A program általában a neves építész kortársainak műveiből áll össze. Én például ezúttal Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét adtam elő, amely nagyon népszerű, számomra is ott van az öt legjobban kedvelt koncert között. Technikás, de nagyon hálás zenei kompozíció.

Azon a bizonyos Nemessányi-hangszeren játszott?

Büszkén mondhatom, hogy két hegedű is a rendelkezésemre áll, az egyik valóban a nemrég az Opera birtokába jutott Nemessányi-instrumentum, a másik pedig egy Carlo Antonio Testore által jegyzett hangszer. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy mostanában (nem csak az én esetemben, de szólista kollégáimnál is) néha több szó esik egy-egy hangszerről, mint magáról az előadóról… Egyébként nem szoktam darabhoz választani hangszert, inkább a formációt veszem figyelembe, vagyis azt, hogy zenekari, kamara- vagy szóló fellépésről van-e szó.

Milyen operai kihívások elé néz a jövőben?

Operás előadásaim többek között az áprilisban lefutott Figaro, a májusi A Pygmalion-hatás vagy a júniusi Aida lesz, ezek mellett külföldi vendégszerepléseimnek is eleget teszek.

A kihívásokra készülve mit tekint a legfontosabb tennivalójának?

Az új feladatokra való felkészülésnél számomra a legfontosabb az időbeosztás. Amikor egy adott projekt éppen fut, akkor én már inkább a soron következővel foglalkozom. Szeretek előre dolgozni.

Forrás: Opera Magazin