Jövőre ötvenéves a kecskeméti Kodály Intézet

A Kodály Intézet nemsokára ötvenesztendős lesz.

2025-ben fantasztikus és eseményekkel teli időszak vár ránk, és ezt már ebben a tanévben is próbáltam előkészíteni – annak ellenére, hogy 2023 őszén meglehetősen nehéz időszakban vettem át az igazgatói posztot. A sajtóból is ismertek a rektori pályázat felhangjai, és bár a mindennapi életünket nem befolyásolták, nem volt egyszerű az indulás. Ezt a bizonytalan, szakmailag, morálisan és emberileg is próbára tevő helyzetet csak azzal ellensúlyozhatjuk, hogy azt tesszük, amiről tudjuk, hogy jól csináljuk; ami a dolgunk, bármilyen nehéz is. Tanítunk, tanulunk és muzsikálunk.

Nemes példákra és példaképekre tekinthetünk vissza. Például az intézményalapítóinkra, Lisztre és Kodályra. 2025-ben rájuk és a nagyszerű négyes jubileumra irányítjuk a figyelmünket, hiszen jövőre köszöntjük Liszt Ferenc Zeneakadémiája alapításának százötvenedik, a Kodály Intézet megnyitásának és a Nemzetközi Kodály Társaság megalakulásának ötvenedik, valamint a kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány létrehozásának harmincadik évfordulóját. Ebben az időszakban Kodály öröksége és az intézeti munkánk is minden eddiginél nagyobb figyelmet kap majd. Nemcsak a zenei világ sokszínű Kodály-közösségének tagjai, hanem a lehető legszélesebb közönség előtt is megnyitjuk a kapuinkat.

Reméljük, hogy ezek a jeles események egybeesnek azzal a már nagyon várt és évek óta tervezett akcióval, hogy végre visszaköltözhetünk a felújított épületünkbe, a Kecskemét főterén álló egykori ferences kolostorba. Ez csodaszép, barátságos, késő középkori alapokra épült egyemeletes ház kolostori kerengővel, udvarán hatalmas hársfával. A Kodály Intézet a hetvenes évek elején kapta meg. A város neves főépítésze, Kerényi József és a tavaly Kossuth-díjjal elismert belsőépítész, Mezei Gábor alakította át oktatási célra. Innen 2018-ban kiköltöztünk azzal, hogy elindul az intézet teljes körű rekonstrukciója és bővítése – ám közbejött a Covid, és Magyarországon vagyunk...

Az épület elkészültét sok körülmény hátráltatta. Volt egyébként egy nagyon érdekes pillanat is: a munkálatok során kiderült, hogy Kecskemét egész történetét átírja ez az objektum, mert a ház alatt egykori utcarészletet találtak, amelynek elindult a régészeti feltárása. Ez szintén késleltette a beköltözést, viszont most lett egy olyan pinceszinti részünk, amellyel meg tudjuk mutatni, milyen volt hajdan a középkori város. A késedelem előnye pedig az, hogy így arra az időszakra fog esni a megnyitó, amely az évfordulós évünk lesz. Abban bízom, hogy a várossal és a Zeneakadémiával is nagy közös ünnepléseket tudunk szervezni.

Például?

Nemcsak Liszt és Kodály intézményének, tehát a Zeneakadémiának és a Kodály Intézetnek lesz jubileumi éve 2025, hanem az 1950-ben Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta kísérleti zenei osztályával, Kodály Zoltán támogatásával megalapított későbbi Kodály Iskola, teljes mai nevén Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola is 75 esztendős lesz.

Ez az intézmény indította el az országban azt a fajta iskolai ének-zene oktatási zeneiskolai rendszert, amelyre olyan büszkék vagyunk, amelyet ma is látunk, és amelynek köszönhetően a 20. század második felének magyar zenészgenerációja elképesztően sikeressé tudott válni.

Köztük Kecskemét fia, Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas kóruskarnagy, zeneszerző, aki 125 éve született. Tervben van az évfordulóra egy emlékmű felállítása is; Erdei Péter, a Kodály Intézet korábbi igazgatója nagyon-nagyon szorgalmazza, hogy a jeles alkalomra elkészüljön.

Remélem, hogy a sok évforduló 2025 nyarán egy nagy szimpóziumban fog tetőzni, amelynek a napokban tartottuk az előkészítő megbeszélését. Öröm, hogy újból van a Nemzetközi Kodály Társaságnak magyar alelnöke. Polyák Zsuzsanna kutató kollégánk pár hónapja igen magas szavazati aránnyal nyerte el a pozíciót. Hiszünk benne, hogy az új épület átadása és a programok, amelyekkel készülünk, újból ráirányítják a figyelmet a hagyományra, a kulturális örökségre és arra a sokszínűségre, amelyet Kodály képviselt.

Most hol és hogyan folyik a képzés?

Kecskemétet nagyon a magáénak érzi a református egyház, amelynek számos historikus épülete áll a belvárosban. A felújítás alatt álló kolostorépülettől csupán egy sarokra, az Ókollégium Jókai és Petőfi révén is híres épületében kaptunk helyet (itt található a Ráday Múzeum és az Egyházközség Levéltára is). Velünk szemben a református gimnázium áll, ahol az intézetünk hallgatói hospitálnak, és ahol a mintaiskola-projektünk is működik. A legkisebbektől a nyolcadik osztályig, illetve felmenő rendszerben az érettségiig az éneklésre, aktív zenélésre, improvizációra és a kodályi alapelvekre épülő progresszív ének-zene tanterv alapján próbálja végigkísérni egy-egy iskolai osztály életét. A református egyház és az iskolái jó partnerek a programban, és a Kodály Intézetben tanító kollégáim együttműködnek az iskola énektanáraival.

Mennyit csúszik a koncertterem létesítése?

2023 őszén még úgy gondoltuk, hogy megússzuk, ám a Kodály Intézet rekonstrukciójának úgynevezett második üteme végül sajnos mégis rákerült arra a listára, amelyre Lázár János miniszter koncepciója alapján a Modern Városok program leállított, elhagyott és késleltetett beruházásai. Ez nagy fájdalmunk, mert ebben az ütemben épült volna új épületszárny, amelyben a stúdiónk, a könyvtárunk, a jelentős értékeket képviselő archívumunk, továbbá a kollégium kapott volna helyet, amit nagyon hiányolunk. Korábban kisebb létszámmal működött az intézet, és a valamikori kolostor felső szintjén voltak a kollégiumi szobák, amelyekben a hallgatóink laktak. Most több hallgatónk van, de nincs kollégiumuk, így a városban itt-ott bérelnek lakásokat, házrészeket, szobákat. És az a bizonyos hangversenyterem, amely közvetlenül a Kodály Intézet mellett épült volna meg, és amelyben a pályázatomban még én is gondolkoztam, egyelőre nem létezik. Úgy gondolom, hogy e döntés miatt több évet csúszik az építése. Egyébként Kecskemét a belvárostól távolabb eső modern negyedében multifunkcionális kulturális és konferenciaépület, amolyan kis Müpa megvalósítását tervezi. Ezt néhány hete publikálták. Ott voltam azon az innovációs fórumon, ahol bemutatták a városfejlesztés következő öt évének tervét. Sajnos a Kodály Intézet koncertterme, fejlesztése nem került szóba, így most más, ideiglenes, de több évre szóló megoldásban kell gondolkodnunk, ami sem finanszírozási, sem oktatásszervezési szempontból nem kis feladat.

Milyen a külföldi és a hazai növendékek aránya?

A jelenlegi struktúrában csak külföldi növendékek tanulnak a Kodály Intézetben. Angol nyelven folyik az oktatás, a Kodály-koncepción alapuló zenepedagógiát tanítjuk a hallgatóknak. A magyar nyelvű zenepedagógiai képzéseink Budapesten vannak, ahol egyébként épp az idén indít el a pedagógia tanszék új, ötéves, a Kodály intézetbeli tanítási módszereinkkel azonos pedagógusképzést. Itt, az intézetben az alap- és mesterfokozatú képzéseken kívül többféle színes programot indítottunk. Népszerűek a diplomát nem, csak bizonyítványt adó egyéves és rövidebb képzéseink, valamint az előkészítőink. Tanfolyamszerű képzéseket is meghirdettünk. Az angolszász országokban nagy divat, hogy hétévente tanulmányi szabadságra mehetnek az oktatók. Többen jönnek így hozzánk továbbképzésnek megfelelő egyéves programra. Vannak részképzéseink, együttműködünk külföldi, USA-beli és kínai egyetemekkel, és most dolgozunk azon, hogy Latin-Amerika és Ausztrália is bekapcsolódjon a programba. Az ezekből az országokból érkező hallgatók fél évet nálunk abszolválnak.

Rendkívül fontosak az EU-polgár hallgatók is, akik az Erasmus programmal tanulnak nálunk. Nagy érvágás lenne számunkra, ha ez a program megszűnne. A magyarországi példa azt mutatja, hogy azoktól az egyetemektől, amelyek modellt váltottak, ezt a lehetőséget megvonják. A Zeneakadémia szerencsére még nem ilyen. Erősen bízom abban, hogy az esetünkben erre nem fog sor kerülni. A Zeneakadémia egyik nyomós érve a status quo mellett az, hogy az Erasmus számunkra olyan mobilitást biztosít, amelyet a hallgatóink képtelenek lennének finanszírozni. Ha hozzánk befut mondjuk tíz-tizenkét Erasmus-hallgató egy évben, az azt jelenti, hogy a Zeneakadémia más tanszékeiről ugyanannyi például Portugáliába, Németországba vagy Olaszországba mehet, és az Erasmus a tanárcserékre is kiváló lehetőséget kínál. És ne feledjük: nekünk, zenészeknek létkérdés a mobilitás, más kultúrák ismerete. Ezt tette Liszt, az alapítónk, amikor a „vándorévei” során Odesszától Rómáig, Szentpétervártól Weimarig utazott, koncertezett és tanított. Ugyanezt tette Bartók és Kodály mint népzenekutató is, amikor felvidéki, szlovák, erdélyi, román, délvidéki vagy épp török források után kutattak.

Mobilitás nélkül bezárkózóvá, provinciálissá válunk, és kimaradunk a zenei világ nagy eseményeiből. Nemcsak egy-egy egyéni karrier, pályáján elinduló fiatal veszítene ezzel sok lehetőséget, hanem az országunk is.

Azok a növendékek, akik a református iskolában hospitálnak, angolul tanítanak?

Igen. Ám ha valaki két-három évet Magyarországon tölt, előbb-utóbb megtanul magyarul, ha csak konyhanyelven is, de megérteti magát. A zene nyelvén amúgy is könnyebb a kapcsolatteremtés. Egyébként a tanítási gyakorlatra másik helyünk is van a városban: a Kodály Iskola, amelynek az alapításában Kodály Zoltán is részt vett. (De a Kodály Intézet megnyitását már nem ő kezdeményezte, hanem Kodály Zoltánné Péczely Sarolta.) Ezek az iskolák a zenei tárgyakat nagyon erőteljesen képviselő intézmények. Végtelenül hálás vagyok a vezetőknek és a velünk kooperáló, ott tanító kollégáknak, hogy a külföldi hallgatóink az idei tanévtől náluk próbálhatják ki a tanári képességeiket. Mert a Covid után nehéz volt újranyitni a kapukat, és ahhoz is nagy nyitottság és együttműködő készség kell, hogy egy ilyen sokszínű, soknyelvű csapatot, a Kodály Intézet hallgatóit beengedjék az iskolákba. A protestáns hagyománynak amúgy része, hogy az istentiszteleteken énekelnek.

Az igazgatói köszöntőjében ezt írta: „Intézetünkben mindennapos praxis a kultúrák és hagyományok találkozása, (…) a tanítás módszere a tradíciókra, korunk új zenei innovációira, a párbeszédre, a sokszínűségre és a nyitottságra épít.”

És azt is, hogy Liszt Ferenc és Kodály Zoltán zenei örökségének talán a legfontosabb alapelve nyitottnak, kíváncsinak lenni, a mit és a hogyan arányaira való ráérzést, az empátiát és az őszinteséget előtérbe helyezni. Amit Kodály-módszernek nevezünk, annak lényeges eleme a zenei műveltségre, a mindennapi zenehallgatásra, éneklésre és muzsikálásra épülő koncepció, és nemcsak a szépen, strukturálisan kidolgozott szolfézs módszertana. Az egyházzene tanszéken is tanítok. Dobszay László hívására kerültem oda, aki a Zeneakadémián az egyik mentorom volt. Aki ma Magyarországon muzsikál, akár professzionális, akár amatőr szinten, A hangok világa című szolfézskönyvsorozat kapcsán, amelyet ő írt, biztosan találkozott. És bár azóta már sok-sok nagyon érdekes és színes, az újdonságokra reagáló tankönyvünk van, ma sem tudok az övénél jobbat ajánlani. Dobszay ugyanazt képviselte, amit Kodály: hogy a művelt zenésznek és a művelt embernek azonosnak kell lennie.

És akkor most a szolfézs védelmében, amit fantasztikus óráin Komlós Katalin szerettetett meg velem a Zeneakadémián.

A szolfézs ugyan nem önmagáért van, de ha nem lenne a kezemben, a fejemben, a fülemben és a torkomban, a rettenetesen nehéz kortárs műveket nem tudnám elénekelni.

Előadó-művészi tapasztalatom alapján (énekes vagyok, nem szolfézstanár) úgy gondoltam, hogy a nálunk tanuló, elsősorban tanárnak és nem előadóművésznek készülő hallgatók számára is nagyon fontos a rendszeres megmérettetés. Már ősszel elkezdtem szervezni azokat a koncerteket, amelyek mára beépültek Kecskemét kulturális életébe. A hallgatóink részt vettek a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál eseményein. Erőteljes kollegiális segítséggel, főként Kovács Zalánnak köszönhetően Kecskemétre, a református templomba hoztam a Bach Mindenkinek Fesztivált.

A Zeneakadémia Kodály Intézetének és egyházzene tanszékének Haydn nyomában című szakmai útján mintegy hetvenöt oktatóval és hallgatóval Rohrautól Kismartonon és Eszterházán át Győrig végiglátogattuk azokat a helyeket, ahol Haydn működött. Győrben, a bencéseknél elénekeltük a Kleine Orgelmessét, amelyet április utolsó vasárnapján a budapesti terézvárosi plébániatemplomban is megszólaltatunk majd. Fontos az ilyen oda-vissza mozgás és együttműködés az egyetem többi tanszékei között, hogy nálunk ne csak kecskemétinek és „kodályosnak” érezzék magukat a hallgatók, hanem a Zeneakadémia polgárainak is. Mert a Kodály Intézet elválaszthatatlanul a Zeneakadémia része.

Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu