Ohióban vagyunk, egy végtelenül rokonszenves elveket valló elnökaspiráns választási kampányturnéjának egyik állomásán. De nem a két jelölt, a csodásan szimpatikus George Clooney és ördögien gonosz ellenfelének csatáját figyeljük, hanem a háttérmunkásokét: a kampányfőnök találja ki a választási ígéreteket, ő fogalmazza meg az alapelveket, a sajtófőnök írja meg a beszédet, a kormányzó pedig aztán meggyőzően előadja azokat, de az már csak a hab a tortán. Ha A hatalom árnyékában ezzel akar kitűnni, az elég reménytelen vállalkozás: aki nem tökéletesen naiv, vagy legalábbis látott már pár hasonló filmet ? a választékra nem lehet panaszkodni ?, aligha fog megdöbbenni azon, hogy a választás nem az önkívületi állapotban éljenező nép előtt dől el a helyi művházban, hanem profi szakemberek stratégiái és konspiráció révén a füstös irodákban.
Így aztán különösebb izgalmak nélkül telik el az első óra ? még jó, hogy Clooney all-star színészgárdát válogatott össze, így legalább annak lehet örülni, hogy a kampányirodában még a gyakornoki asztalnál is egy Evan Rachel Wood ül, karnyújtásnyi távolságra a sajtófőnököt játszó Ryan Goslingtól és főnökétől, Philip Seymour Hoffmantól, szemben Paul Giamatti irodájával, félúton Marisa Tomei munkahelye felé; sajnos az Oscar-díjas színészek éves rendes kongresszusát szemléző jelenetet, úgy tűnik, végül kivágták a filmből. És épp, amikor elfogy a ?jó színészek közepes szerepekben?-érzés varázsa, nem várt események történnek ? valakit kirúgnak, egyes titkok napvilágra kerülnek, egyes barátságok felbomlanak ?, így Clooney hirtelen felhagy a lassan már dokumentumfilmbe forduló politológiai módszertan-tanfolyammal, és belekezd végre a politikai thrillerbe. Elhangzik a már idézett mondat, és minden jóra fordul: a kiszámítható, jól fésült történet innentől egy pókerjátszmává válik (márpedig Ryan Gosling verhetetlen pókerarcban), ahol soha nem tudni, mi lesz a következő lépés, ahogy azt sem, hogy ki blöfföl, és kinek van a kezében tényleg a négy ász. Gosling átveszi az irányítást, meglátja az ideák mögötti korrupciót, és ettől karakterének ? egyedüliként a filmben ? valódi élete lesz, Gosling alakításának pedig szép íve.
Mert A hatalom árnyékában végső soron azt mutatja meg, hogy a politika megeszi a lelket: aki egyszer belesüllyedt, az nem maradhat ártatlan, hiszen aki kitanulja a piszkos trükköket, az előbb-utóbb alkalmazni is fogja azokat. Ez a tanulság határozottan több, mint amit az első fél óra után várni lehetett, de azért az egész még mindig eléggé fékezett habzású: ezt a nagy igazságot már nem egy filmes kivesézte ? legutóbb éppen Bergendy Péter A vizsga című thrillerében. De ismétlés a tudás anyja, tartja a bölcs közhely. Márpedig ismétlésnek A hatalom árnyékában tökéletesen megteszi.
