A szlovákiai magyarság mártírja, gróf Esterházy János magyar apától és lengyel anyától született 1901. március 14-én Nyitraújlakon (ma Vel'ké Zálužie, Szlovákia). Apját korán elvesztette, anyja két testvérével együtt özvegyen nevelte, a trianoni békediktátum után a család a csehszlovákiai földreform miatt birtokai nagy részét elvesztette. Közéleti pályafutását az 1920-as évek közepén, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló „csehszlovákizmus” ellenzőjeként kezdte. A magyar kisebbség egyik legismertebb politikusaként önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. 1935-től volt a prágai csehszlovák parlament képviselője, Tomáš Garrigue Masaryk elnök lemondása után a magyar pártok az ő javaslatára támogatták Edvard Beneš megválasztását.
A Felvidék magyarlakta déli részét Magyarországnak visszajuttató 1938-as első bécsi döntés után Szlovákiában maradt, és jogszerű bánásmódot kért a magyar kormánytól a visszacsatolt területen élő szlovákok számára. Hívő keresztényként („A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt” – vallotta) minden igazságtalanság ellen és minden üldözött mellett kiállt, részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében, üldözött zsidókat bújtatott, akiket hamis útlevéllel juttatott át a magyar–szlovák határon.
1942. május 15-én a szlovák parlamentben, amelynek egyetlen magyar tagja volt, csak ő nem szavazta meg a nácibarát kormány a zsidók deportálásáról szóló törvényét (az azzal egyet nem értő többi képviselő elhagyta az üléstermet, Esterházy pedig tartózkodott). A parlament elnökével közölte: lelkiismereti alapon hozta meg döntését, a magyar közösség vezetőjeként utasította el a jogszabályt, amelyet a magyarok ellen is felhasználható precedensnek tartott, a deportálásokat „istentelennek és embertelennek” nevezte.
Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után, 1944-ben rövid időre letartóztatták, és a Gestapo is üldözte, bujkálnia kellett. 1945 tavaszán az ideiglenes szlovák kormánynál tiltakozott a magyarellenes intézkedések miatt, amiért letartóztatták, és átadták a szovjet hatóságoknak.
A Szovjetunióban koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, a szibériai Gulagon súlyos tüdőbajt szerzett. A csehszlovák népbíróság 1947 szeptemberében hamis vádak alapján, tanúk meghallgatása és bizonyítási eljárás nélkül, mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A szovjetek az ítélet végrehajtására 1949-ben átadták a csehszlovák szerveknek. Halálos ítéletét családja és barátai közbenjárására felfüggesztették, majd kegyelemből életfogytiglanra változtatták, a kapcsolatot csak húga tarthatta vele. 1956-ban a morvaországi Mírov börtönébe került, s az olomouci (Olmütz) rabkórházban ott halt meg 1957. március 8-án – előtte hiába kérte, hogy szállítsák a nyitrai börtönbe, mert szülőföldjén akart meghalni. Holttestét elhamvasztották, de a hamvakat nem adták át a családnak. Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszternek csak 2007-ben sikerült kiderítenie, hogy urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található. Hamvait végakaratának megfelelően 2017 szeptemberében a felvidéki Alsóbodokon, az e célra épített kápolna sziklasírboltjában helyezték örök nyugalomra.
1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt.
Portréját 2008 végén helyezték el ünnepélyesen az Európai Parlament brüsszeli székházában, 2009-ben a posztumusz Polonia Restituta kitüntetéssel ismerték el a lengyel menekültek érdekében kifejtett tevékenységét.
Szlovákiában több Esterházy-mellszobor áll (Búcson, Királyhelmecen, Ipolynyéken, Kassán, Losoncon), szülőfalujában, Nyitraújlakon és Léván emléktáblát, Révkomáromban domborművet helyeztek el emlékére, neve 2011-ben felkerült a kommunista rendszer áldozatainak emelt motoli emlékműre, a Jad Vasem (Világ Igaza) elismerést azonban – hiába igazolják dokumentumok zsidómentő tevékenységét – nem kapta meg.
2015 januárjában posztumusz Magyar Kultúra Lovagja kitüntetésben részesült. Boldoggá avatási pere 2019 márciusában kezdődött meg Krakkóban. A Rákóczi Szövetség halálának évfordulóján adja át az 1991-ben alapított Esterházy-díjat olyan személyeknek, intézményeknek, akik vagy amelyek az általa képviselt értékek mentén, az ő szellemében tevékenykedtek a magyar közösségek szolgálatában, illetve sokat tesznek Esterházy János szellemi öröksége megőrzéséért.
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumáról korábbi cikkünkben olvashat.
