- Honnan jött az ötlet, hogy az új lemezt ebben a nem éppen szokványos formában terjesszétek?
Márton András: - Szinte már közhely, hogy manapság mennyire átalakulóban van a hanglemezkiadás és -terjesztés, a zenehallgatási szokások és minden, ami ezzel kapcsolatos. Emiatt az előadók szerte a világon a legkülönfélébb módszerekkel próbálják eljuttatni a felvételeiket a közönséghez. Ami engem leginkább inspirált, az Prince 2007-es albumának megjelenése volt. Ő akkoriban a Daily Maillel kötött megállapodást, akik a kb. hárommilliós példányszámban megjelenő újságukhoz csatolták a lemezt. Ennek az üzleti konstrukciója sokkal szimpatikusabb volt számomra, annál amit az ingyenesen kínált letöltések, meg a pusztán promóciós céllal szintén ingyen felkínált és terjesztett CD-k jelentenek. Ebben az esetben Prince és az album elkészítésében résztvevő zenészek, hangmérnökök stb. is profitáltak az együttműködésből. Magyarországon jó néhány okból kifolyólag ez a minta nem működhetett egy az egyben, ezért próbáltam olyan megoldást találni, ami idehaza is életképes lehet. Sikerült olyan együttműködést kialakítani, amivel mindenki maximálisan elégedett.
- Hogyan vélekedtek a letöltésekről? Szerintetek tönkreteszi a zenekarokat vagy új kihívásként gondoltok rá, mellyel mindenkinek szembe kell nézni?
Laár András: - Személyes véleményem, hogy tönkreteszi a zenekarokat. Ők belefektetnek egy csomó energiát abba, hogy szórakoztassák a közönséget, miközben a közönség ezért semmit nem fizet. Mindennek pedig egyenes következménye, hogy megszűnik a hanghordozópiac. Ha tágabb értelemben vesszük, ez a fajta mentalitás és most nem csupán a letöltésre gondolok, hanem mindarra, ami civilizáció címen folyik idővel tönkreteszi az egész földgolyót, különös tekintettel az élővilágra. Ehhez képest az, hogy valaki letölt egy számot, abszurdan picike ügy.
- Eladási szempontból melyik volt az eddigi legsikeresebb lemezetek?
M.A.: - Ha jól tudom, a Bál az operában. Mikor anno osztrák ismerősöknek megemlítettem, hogy nálunk egy aranylemez 100 ezer eladott példányt jelent, hanyatt estek, csuklottak, és nem hittek a fülüknek.
- Van kedvenc KFT albumotok? "A bábu visszavág" válasz nem ér.
L.A.: - Ha sok szempont közül az eredetiséget veszem figyelembe, mindenképpen a Macska az úton albumot emelném ki. Stílusteremtő anyag volt, a zenekar pedig nagyon magabiztos volt a zenei irányvonalat illetően. Megvoltak a számaink, ezekből legfeljebb ki kellett választanunk azt a néhányat, melyek megfeleltek Dr. Erdős Péter ízlésének. Később, akár egy métely, befúrta magát a KFT lelkébe, és bizonytalanságot gerjesztett azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene játszanunk. A slágeresedés ennek volt köszönhető. Neki akkor tetszettünk volna leginkább, ha sikerül belőlünk egy második Neotont faragnia, mely persze kicsit rosszabb, mint az eredeti. Volt bennünk ugyanakkor egy jó adag kísérletezési hajlam is, ami újabb útkeresésekre sarkallt minket.
M.A.: - Picit megfejelve a Náti (Laár András) által mondottakat, én is az első lemezt említeném meg, mert az eredetiség nekem mindig sokkal inkább előrevaló, mint más szakmai szempontok. Ha pedig kedvenc dalt kellene választani, akkor az a Nem sikerül kikúrálni magam koncertváltozata lenne ez volt a stílusmintát adó számunk.
L.A.: - Tegyük hozzá, hogy ez volt a zenekar legelső szerzeménye. Mikor Bornainak először megmutattam, és elmondtam, hogy szerintem ezt az irányvonalat kellene követnünk, potyogtak a könnyei a röhögéstől.
M.A.: - Mellesleg sem ez a dal, sem a Bábu vagy nem került fel az első nagylemezre, pedig akkoriban ez utóbbi tette szó szerint egyetlen nap alatt országosan ismertté a zenekart. Amikor azt a bizonyos táncdalfesztivált közvetítették '81-ben, úgy ötmillióan ültek a képernyők előtt. A lemezgyár azonban addig-addig tologatta az album megjelenését, míg eltelt egy év, és már nem volt értelme rátenni ezeket a számokat. Erdős Péter egy rádióinterjúban utólag bevallotta, hogy simán eladhatott volna belőle százezer példányt, csak éppen nem akart.
- Az akkori vezetőség nem próbált meg beszervezni titeket?
L.A.: - Mikor '82-ben Kubába mentünk, engem személyesen szólítottak fel: figyeljek oda, nem környékeznek-e minket CIA-ügynökök! Mikor visszaértünk, közöltem velük, hogy semmiféle ügynök nem lépett kapcsolatba velünk, nem kaptunk titokzatos csomagokat, és így tovább. Ennyivel azonban nem elégedtek meg. A kihallgatás után a rendőr megkért, hogy lehetőleg kéthetente üljünk be valahová "kávézni", mire naivan azt válaszoltam, hogy nem szeretem a kávét. Később aztán, mikor értesültek róla, hogy nincs otthon telefonom, mondták, hogy mindez csak egy szavamba kerül. Ám végül ez alól is kibújtam. Bárhogy is próbálkoztak, nem tudták elérni, hogy jelentéseket írjak. Azóta megtudtam, melyik zenészek esetében jártak sikerrel? és mit ad isten, ők egytől-egyig sikeresek és gazdagok lettek. A KFT mindig is marginális helyzetben volt, ugyanis a mai napig nem álltunk be egyetlen zászló alá sem. Persze lehet, hogy valamelyikünk titokban hasonló dolgokon ügyködik. (nevet)
- Minek köszönhető, hogy újra előhúztátok a Bábu vagy című klasszikus slágereteket? A friss verzió szándékosan lett rockosabb hangvételű?
L.A.: - Az ötlet igazából a Tankcsapda-feldolgozásunk után született meg, amire nyáron kaptunk felkérést (a Tankcsapdának szentelt MTV Icon műsorban Lukácsék Rio című szerzeményét hallhattuk Laárék előadásában a szerk.). Ha az ő dalukat átértelmezhettük, miért ne tehetnénk meg a sajátunkkal is? Az eredetinél kétségtelenül rockosabb lett, ami a KFT jelenlegi zenei világát általánosságban is jellemzi. Újabban rengeteget játszunk fesztiválokon, amikre az ottani hangulatnak megfelelő, sodró, erőteljes számokat vettük elő. Ez a hozzáállás kétségtelenül rányomta a bélyegét az új dalokra is. A jó öreg KFT zenekar életének talán legfiatalosabb zenéjét játssza.
- Menjünk végig sorban az új album dalain, és jellemezzétek mindegyiket pár mondatban!
Bábu vagy (2008)
L.A.: - A Bábu vagy címnek a nyolcvanas években meglehetősen aktuális íze volt. Az állam erőteljesen mozgatta az embereket, előírta nekik, mit szabad, mit nem. Számomra azonban ez elsősorban szerelmes dal. A szövegben azt a fajta kiszolgáltatottságot próbáltam sarkítva megfogalmazni, mikor egy lány szabadon ugráltathatja a belé szerelmes fiút. Ez a bábu-élmény azonban a jelenlegi közélet szintjén is értelmezhető. Az emberek tudatosan be vannak terelve egy ringbe, ahol egymást kell pofozniuk. Ez a magatartás azonban nem belőlük fakad, csupán egy felsőbb sugallat hatására teszik mindezt. Az ember szinte rá van kényszerítve, hogy odaálljon valamely oldalra, és ellenségként kezelje a másikat.
M.A.: - Ami pedig a zenét illeti, az eredetileg kicsit töredezett ritmust valamennyire kiegyenesítettük, másfajta lüktetést, érzetet kapott a dal.
A szél
L.A.: Ezt a számot nagyon szeretem. A szöveg mondanivalója nagyon erős, kiváltképp ez a sor: "Ha én szél lehetnék, hűteném a várost, soha nem fütyülnék harcias zenét." Ebben minden benne foglaltatik: békében kell élni, és nem pedig gyűlölködni, dobálni egymást, tüntetést és ellentüntetést szervezni.
Neonfényű boldogság
L.A.: Ez az utóbbi idők kedvenc dala számomra. Még a kilencvenes években szereztem, ám teljesen más hangszerelésben. Egy fajta révülős, sámánisztikus zenének éreztem, ugyanis monotonitása egyfajta spirituális töltettel ruházza fel, amely egy kellemes, megváltozott tudatállapotot generál. A szöveg egy hemzsegő emberboly-élményről szól. Az emberek vágyaikkal és elképzeléseikkel ottmaradnak egy neonkupola alatt, és itt próbálnak boldogok lenni.
Fénygolyók
M.A.: - Ez az egyik kedvenc számom a lemezről, a leglendületesebb felvételünk. Olyan, mintha a verze nagyon is valóságos szövege, és a refrén szürreális sorai nem is egy dalból lennének. És zeneileg is pont fordítva passzolnak egymáshoz.
Csak az ágyban
L.A.: - Kifejezetten jellegzetes Bornai Tibor-szerzemény. Slágergyanús dal, mondanivalóját tekintve azonban legkevésbé sem slágeres. Az ember egy magas szintű, fejlett élőlény, aki intelligenciájánál fogva magas szellemi tartalmak feldolgozására és erkölcsi konzekvenciák levonására képes. A szöveg azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy mindezek dacára legyünk szerények. Ne akarjuk megváltani a világot, elégedjünk meg az apró, mindennapi boldogságfaktorokkal, és ne feledjük el, hogy ezek nem adatnak meg mindenkinek!
Holdjáró
L.A.: - A régi beatzenéket idéző riff egyfajta retrospektív hangulatot ad ennek a szerzeménynek. A címben szereplő holdjáró nem más, mint az érzelmek útvesztőjében bolyongó ember védelmi berendezése. Gyakran veszünk magunkra különféle egoképeket, amikkel lepattintjuk magunkról a külső hatásokat. Ez egyfelől negatív dolog, ugyanakkor mindenkinek szüksége van valamiféle belső védelemre. Ebben a kettősségben lebeg ez a dal.
A Vérlázi-tavon
M.A.: - Szövegét tekintve pontosan illeszkedik abba a sorba, amiről Náti az előbb beszélt. A cím pedig tipikus Bornai-féle szójáték.
L.A.: - Az erőszakos, harsány refrén remekül alátámasztja a dal mondanivalóját. Egyike a lemez legerősebb szerzeményeinek.
Szerelem az űrhajó
M.A.: - Az alapmotívum valamikor '96-'98 környékén született meg, majd megkértem Dránit, hogy írjon rá szöveget. Közben ő az eredetitől eltérő lüktetéssel fel is vette az otthoni stúdiójában, így készült belőle egy második verzió. De a dal mégis valahogy a fiókban maradt pontosabban a számítógépen. Az új lemezre szerettem volna feltenni egy-két saját dalt, és mivel szorított a határidő, ezt vettem elő, mert ennek már kész volt a szövege. Viszont újra meghallgatva nem igazán tetszett az eredeti formájában. Elkezdtem átalakítani, találtam is rá egy jó kis gitárriffet. Emellett Miki (Lengyelfi Miklós basszusgitáros) használ sok gyönyörű hangszínt egy másik produkciójában, azok közül kértem tőle párat. Felhasználtam továbbá régi jó barátunk ifj. Kurtág György egyik Lengyelfi Mikivel közös felvételének motívumait is. És Háry Peti is tett hozzá, ő keverte az egész albumot.
Erotika
L.A.: - Vidám dal. A szöveg megírása során David Attenborough ihletett meg. Egyik filmje a meztelencsigák nászát mutatta be, amelynél érdekesebbet eddig még nem nagyon láttam. Bevallom töredelmesen, régen viszolyogtam a hasonló témáktól, például a rákok párzásának látványa szabályosan elborzasztott. A meztelencsigákban azonban magamra ismertem. "Na, ez olyasmi, amit én is szeretek" gondoltam magamban. Hozzátenném azonban, hogy én eddig mindezt csak emberrel, azon belül is csak nővel próbáltam. Ja, és felhoztam továbbá a hegyikecskét is? mint pozitív példát. (nevet)
Szép is vagyok, jó is vagyok
L.A.: - Egyrészt mindig is csodálkozva figyeltem azokat az embereket, akik marha nagy önbizalommal lépkednek a világban, és a gazdagságukra, pozíciójukra való tekintettel úgy érzik, hogy mindenki fölött állnak. Ez az egyik karakter, aki megjelenik a dalban. A szöveg másik része konkrét történetre alapul. Közvetlen ismeretségi körömben volt egy kétgyermekes pár, aminek a férfi tagja küzdősportokat tanult, mindemellett ivott, és meglehetősen heves vérmérséklettel rendelkezett. Állandóan féltékeny volt a feleségére, aki viszont nyuszi módon szolgálta őt. A kapcsolat azóta véget ért, a férj elköltözött új szerelméhez. Normális esetben itt pontot lehetne tenni a történet végére, ám ő ezek után is folyamatosan féltékenységével zaklatta a nőt. Mindez odáig fajult, hogy a férfi aki végső soron véget vetett a kapcsolatnak és szakított egy másik nő miatt nagyon megverte a feleségét. Ez egyfelől nagyon szomorú dal, ugyanakkor abszurd is, ennél képtelenebb sztori ugyanis nincs a világon.
A cső
L.A.: - A zene Bornai Tibi kísérletező hajlamát mutatja. Leginkább a Budapesti anzix (az 1983-as Macska az úton album egyik dala a szerk.) világával, hangulatával rokonítható, szokatlan zenei fordulatokkal élő dal. Szövegileg a vezetők által manipulált, csőbe húzott emberiségről szól.
Varjúország
L.A.: - Kicsit Rolling Stones-os lüktetésű dal. Eredetileg a szöveg is tőlem származott, de végül a többiek túl filozofikusnak találták. Mivel én nem kötöttem az ebet a karóhoz, végül Bornai Tibi írta meg. A varjúország kifejezés az állandó, országos szintű károgásra, rosszmájúságra utal. Az emberek ingerküszöbét jobbára csak a nagyon rossz dolgok tudják átlépni.
Az ősemberek mi vagyunk
M.A.: - Ez eredetileg kalózfelvétel, amit '81 márciusában rögzítettek a Józsefvárosi Klubban, a KFT második vagy harmadik fellépésén. Hivatalos formában sosem látott napvilágot. Mivel az új album nem csak ingyenesen jelenik meg, hanem a boltokban is kapható lesz, szerettük volna azt a bolti verziót valamivel különlegessé tenni. Így ez a dal kizárólag ez utóbbira került fel. Nagyon meglepő volt számunkra is magunkat egy ilyen korai felvételen meghallani.
- Akkortájt, a legelső időszakban hogyan fogadott titeket a közönség?
M.A.: - Akkoriban a közönség nagyon fogékony volt az új dolgokra. Nyugat-Európában az újhullámos vonal pár évvel korábban indult. '80-'81 környékén nálunk is egyre több egyéni hangzású zenekar alakult, pl. a Bizottság, akik nem zenészként kezdték, mégis új színt hoztak a zenei életbe. Mi a legelső fellépésünkön az Y együttes előzenekaraként léptünk színpadra kábé húsz ember előtt. A második koncerten már ötvenen voltak, miközben gyártottuk a saját, ing alakú plakátjainkat. A következő fellépésen már száz ember előtt játszottunk, majd koncertről koncertre gyarapodott a közönség száma. Állati érdekes volt látni, hogy ekkora erővel terjed a zenekar híre. Idővel Karácsony János is megjelent a koncertjeinken, aki hozta magával Pressert és Somlót is (mindhárman az LGT tagjai a szerk.). Ennek eredményeképpen elhívtak minket a nyári balatoni turnéjukra nyitózenekarnak. Következett aztán augusztusban a táncdalfesztivál, ahol igazából ismeretlenek voltunk. Senki nem is foglalkozott velünk, egyedül Korda György üdvözölt minket szívélyesen. Mindezt anélkül, hogy valaha is hallotta volna a zenénket.
L.A.: - Mivel nem igazán szerettük a táncdal műfajt, eleinte kissé idegenkedtünk Kordától, de végül óriási pozitív csalódásban volt részünk. A legutóbbi nyári turnén ismét összefutottunk vele, és változatlanul roppant kedves volt. 70 éves kora ellenére hihetetlen hangja van, kivételesen tisztán intonál, mindemellett egy nagyon közvetlen, szimpatikus ember. Megmondom őszintén, felnézek rá.
