Örkény, Csehov és Schiller receptre adtak kultúrát

Az orvosok között tehát vannak, akik nemcsak recepteket írnak, hanem verseket és prózát is, de erről majd később. Március 30-án megköszönjük az orvosok önfeláldozó munkáját. Aki orvos, az élete végéig dolgozik, pedig lenne éppen mit kipihennie: akik például kórházban dolgoztak, azok hétvégén is ügyeltek, azaz bent aludtak az orvosi szobában. Tipikus az orvosok körében a magas vérnyomás, a stressz okozta betegségek, miközben akármilyen fáradtak, akárhányszor szállnak vitába a páciensekkel (mert azok „mást olvastak az interneten, mint amit az orvos mondott”), azon dolgoznak, hogy emberi tartalommal töltsék meg az orvos-beteg viszonyt.

Amikor az orvos meggyógyít valakit, azzal nemcsak a beteget, de egyben a családját, a közvetlen környezetét is meggyógyítja. Minden összefügg mindennel. Pont egy orvos ne tudná ezt? Az orvosok – akiknek a helyzete sokszor olyan, mint a frontorvosoké – sokszor kockáztatnak, bevállalnak akár olyan műtéteket is, melyeket egy-egy kollégájuk nem is javasol. Számos orvos rendelkezik különleges empatikus képességekkel is, akik tudják, hogy néhány bátorító mondat vagy egy mosoly is sokat segíthet, amikor arra van szükség, hogy az emberi gesztusok valamennyire oldják a drámai helyzeteket.

Az orvos nem csak gyógyít, élete mintául is szolgál. Orvos és beteg bizalmi kapcsolata mintául szolgálhat az emberi kapcsolatokban. Az egészség önmagában csak lehetőség, például arra is, hogy olvassunk olyan írókat, akik egyben orvosok is voltak. Kosztolányi Dezső írja az Esti Kornélban:

Az orvos összefonja karjait: – Mondja kérem, maga az orvos?

A beteg sötét mosollyal: – Mondja kérem, maga a beteg?

Hogy ki kicsoda, ezek szerint nem is olyan egyértelmű, egy azonban biztos: van, amikor betegek, és van, amikor olvasók vagyunk. Viszont vannak, akik orvosok is, és egyben írók, festők, művészemberek. 

1. Friedrich Schiller (1759–1805)

Olyan nagy hatású drámákkal örvendeztette meg a színház rajongóit, mint A haramiák, az Ármány és szerelem, a Don Carlos, de a legismertebb alkotása Az örömhöz (Örömóda), amelyet Beethoven is felhasznált 9. szimfóniájának zárótételében. A zenemű az Európai Unió himnusza lett. Schiller egy ideig orvosként dolgozott. Bevallottan azért választotta a gyógyítást, mert emberibb volt, mint a jog hűvös világa. Később ezredorvos volt a württembergi herceg hadseregében, és ebben az időben írta meg A haramiákat.

2. Arthur Conan Doyle (1859–1930)

A detektívregény zsáner egyik megalkotója is orvos volt, e pályának köszönheti, hogy rálelt Sherlock Holmes alakjára. Egyik tanáráról, egy bizonyos dr. Joseph Bellről formálta meg, aki az alapos megfigyelések, a következtetések nagy mestere volt. Conan Doyle egy ideig a Mayumba gőzös tisztiorvosaként dolgozott, később Portsmouth-ba költözött, ahol idővel már olyan jól keresett, hogy egyre többet tudott írni, de aztán mégsem sikerült az írást közös nevezőre hozni az orvoslással, és egy idő után már csak a krimiknek szentelte az életét.

3. Anton Pavlovics Csehov (1860–1904)

Csehov is orvos volt, de már az egyetemi évei alatt publikált humoreszkeket. Amikor praktizálni kezdett, egy idő után nem tudta eldönteni, hogy az írást vagy az orvoslást válassza, ám amikor megjelentek a novelláskötetei, megkapta a komoly presztízst jelentő Puskin-díjat, így aztán 1889-ben abbahagyta az orvoslást. Akkor tért vissza ideiglenesen, társadalmi munkában a gyógyításhoz, amikor felütötte fejét a környékükön a kolera. Számos műve idézi a gyógyítás világát, például A 6-os számú kórterem, a Szahalin, az Elkésett virágok, A fekete barát. Gyakori szereplői voltak orvosok, például a Három nővérben vagy a Platonovban is.

4. Csáth Géza (1887–1919)

Író, orvos, pszichiáter a Budapesti Orvosi Egyetemen szerzett diplomát, majd az Elme- és Idegkórtani Klinikán dolgozott gyakornokként. Idegorvosi tapasztalatait is hasznosította az egyik fő művében, az Egy elmebeteg nő naplójában, melyből megismerhetjük a pszichoanalízis módszereit. 

5. Németh László (1901–1975)

Orvos, író először magyar–francia szakos bölcsészként kezdte felsőfokú tanulmányait, de nem elégítette ki a francia nyelvtan, ezért beiratkozott az orvosi egyetemre, ahol fogorvosi diplomát szerzett. 1926-ban fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvos lett a Toldy Főreáliskolában, az Egressy úti és a Medve utcai polgári iskolában. Németh László Hipertónia naplójában végigkövethetjük az író betegségét, az ezzel kapcsolatos megfigyeléseit, az ok-okozati összefüggéseket, amelyek a betegség kialakulásához vezettek, ugyanakkor a könyv afféle orvoslástörténet is. 

6. Örkény István (1912–1979)

Örkény író és gyógyszerész, vegyészmérnök, a magyar groteszk prózairodalom legnagyobb alakja volt. 1958 és 1963 között a forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott. Az 1956-ot követő időszakban, a csend éveiben számára nem a gyerekmesék jelentették a menekülési útvonalat. Ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban helyezkedett el vegyészmérnökként. 1963-ban publikálta a Macskajáték című kisregényét, amelynek a Makk Károly-féle filmváltozata is hatalmas siker lett. Ennél is nagyobb sikert aratott a Tóték című drámájával, amelyet 1967-ben mutattak be, és Fábri Zoltán vitte filmre Isten hozta, őrnagy úr! címmel.

7. Medgyessy Ferenc (1881-1958)

Orvosi diplomát szerzett, sőt egy ideig praktizált is, mielőtt végleg a szobrászat felé fordult. Anatómiai tudása kulcsszerepet játszott művészetében: plasztikái tömbszerűek, mégis élőek, az emberi test szerkezetének mély ismeretéről árulkodnak. Ritka példa arra, amikor az orvosi képzés közvetlenül formálja a művészi látásmódot.

8. Ember Károly (1900-1956)

Ember Károly Szülész-nőgyógyász orvosként dolgozott, miközben a két világháború közötti években szenvedélyes amatőr fotográfusként alkotott. Képein leginkább közvetlen környezetét — családját, barátait, a Duna-parti életet és a Balatont — örökítette meg, érzékeny, személyes látásmóddal. A fotózás számára a boldog, kiegyensúlyozott életszakaszhoz kötődött: a háború és későbbi magánéleti törések után szinte teljesen felhagyott vele. Szívesen dolgozott a kor modern technikájával, különösen színes diafilmre, Leica, majd Contax géppel, felvételeit pedig inkább szűk körben, családi vetítéseken osztotta meg, mintsem nyilvános kiállításokon.