A tudósok szerint az 1950 óta bekövetkezett változások részben az olyan új műfajoknak köszönhetőek, mint az arénarock, a diszkó és a hiphop.

Singer Lady Gaga performs during the Hurricane Relief concert in College Station, Texas, on October 21, 2017. Lady Gaga gave a surprise performance at the concert, announcing that she would make a $1 million donation and that a "mental health and emotional trauma surviving program" would be set up for hurricane survivors. (Photo by JIM CHAPIN / AFP)
Lady Gaga Poker Face című számát vizsgálták a kutatásban. Fotó: Jim Chapin / AFP

„Nem játszanál egy egyszerű dallamot?” – énekelte Bing Crosby a Play a Simple Melody című számban, amely eredetileg Irving Berlin amerikai zeneszerző 1914-ben írt dala. Most úgy tűnik, hogy kívánsága valóra vált: egy tanulmány szerint egyre kevésbé komplexek a listavezető zenék dallamai – írja a The Guardian.

A szakértők ennek okát részben abban látják, hogy megjelentek olyan zenei stílusok, mint a rock kommerszebb irányzatai, a diszkó vagy a hiphop.

Madeline Hamilton, a londoni Queen Mary Egyetem munkatársa, a mostani kutatás társszerzője azonban azt mondta, hogy ezek az eredmények nem bizonyítják a zene elbutulását. Feltételezése szerint a zene más aspektusai egyre összetettebbek, a dallamok pedig ennek ellensúlyozására egyre egyszerűbbek. Hozzátette azt is, hogy míg a korábbi évtizedekben a zenét a mostaninál kevesebb hangszerrel készítették, és a komplexitást általában az énekkel adták hozzá, addig a modern zeneszámokban sokkal több réteg és hangszerkezet szerepel.

A Scientific Reports folyóirat oldalán Hamilton és szerzőtársa, dr. Marcus Pearce leírja, hogyan vizsgálták az amerikai Billboard magazin év végi kislemezlistájának 1950 és 2023 közötti első öt közé került dalát. Ezek közé tartozott Elvis Presley Heartbreak Hotel, a Beatles Hey Jude, Madonna Vogue, Lady Gaga Poker Face és Beyoncé Irreplaceable című száma is. Nyolc, a dallamok hangmagasságával és ritmikai szerkezetével kapcsolatos jellemzőt elemeztek. Az eredmények azt mutatták, hogy

a dallamok átlagos összetettsége az idők során csökkent: 1975-ben és 2000-ben két nagy visszaeséssel, valamint 1996-ban egy kisebbel.

Hamilton szerint az egyik magyarázat a különböző zenei műfajok térhódítása volt, az arénarock és a diszkó népszerűvé válása körül következett be az első egyszerűsödés. Véleménye szerint a zenei összetettség 2000. év körüli csökkenése valószínűleg részben a hiphop térnyerésének köszönhető, mivel ezek a dallamok nagyon jellegzetesek és egyszerűek. Hozzátette, hogy az 1996 körüli kisebb visszaesés szintén a hiphophoz köthető, bár egy másik lehetséges hatás, a digitális zenei munkaállomások elterjedése is kapcsolódhat ehhez, amelyek megkönnyítették egy-egy zeneszámon belül a dallamok ismétlődésének létrehozását.

A dallamok változásai azonban nem feltétlenül tükrözik a teljes képet. Az elemzés feltárta, hogy a slágerlistákon szereplő dalokban különösen 2000 óta növekedett a hangsűrűség – azaz a másodpercenként elénekelt hangok száma. Ha van egy dallam, másodpercenkénti sok hanggal, az korlátozza annak összetettségét. Míg ha az előadó lassabban énekel, akkor több hangmagasságot választhat, vagy nagyobb ugrásokat is megtehet a dalban – mondta Hamilton.

A kutatócsoport szerint más tanulmányok nem találták jelét annak, hogy a zeneszámok hangszíne vagy harmóniája csökkent volna 1960 óta.

És bár a könnyűzene „forradalmait” korábban már azonosították, ezek idejének meghatározásai eltérőek – Hamilton és munkatársai szerint ez annak tudható be, hogy más munkák a zene különböző jellemzőire összpontosítanak, valamint annak a ténynek, hogy az új tanulmány csak a slágerlistákon szereplő dalokat vizsgálta. Hamilton elmondta azt is, hogy elemzéseiket a zene más aspektusaira is kiterjesztik: jelenleg az akkordokat vizsgálják. Szeretnék a mostani elemzésüket több dalra kiterjeszteni, hogy lássák, ez a tendencia a dallamokban vonatkoztatható-e a zene szélesebb körére is.