Láthatatlan szál a lelkek húrjainak összehangolására

A szavak Bán Teodórától, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ ügyvezetőjétől származnak. Hangsúlyozta is a másnap záródó Budapesti Tavaszi Fesztivál kapcsán, hogy az egyik legnagyobb örömforrás az éneklés. ?Talán mindannyian emlékszünk óvodás, kisiskolás korunkból a közös éneklésekre.

A kóruséletben megmutatkozik, milyenek lehetnénk ideális esetben: egymásra figyelők, együttműködők, a közös célokat szem előtt tartók. A zene az a láthatatlan szál, amely a lelkek húrjait összehangolja.?

Nem hagyhatta szó nélkül Freund Tamás agykutató kutatási eredményeit sem, miszerint a zene az agyműködésre, a tudásra is igen jó hatással van, ráadásul az éneklés a helyes levegővétel révén a fizikumot is erősen befolyásolhatja, természetesen a jó irányba. Bán Teodóra megköszönte továbbá Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagynak, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége elnökének, hogy megszervezte a programot.

Az Olasz Intézetben tartott műsorral

Kodály Zoltánra emlékeztek, aki a lehető legtöbb módon ? tanárként, zeneszerzőként, művelődéspolitikusként ? tett azért, hogy a zene valóban mindenkié legyen.

A zenével való kapcsolatba lépés legtermészetesebb eszközének az éneklést tekintette, a közösségformálás szempontjából pedig a kórust tartotta ideálisnak. Zeneszerzői életművének különösen gazdag fejezetét épp a kórusdarabok alkotják. A gyűjteményes kötetekben 84 gyermek- és női karra, 26 férfikarra és 50 vegyeskarra írt mű található, összesen 160 kompozíció. A kiváló Kodály-kutató, Bónis Ferenc úgy vélte, hogy ez a szám a szellemi hagyaték feldolgozása során növekedhet még, ?de így is, ahogy most előttünk áll, a 20. század zenéjében magában álló, impozáns életműről tanúskodik méreteiben és művészi kifejezésvilágában egyaránt?. Ebből a hatalmas örökségből kaphatunk ízelítőt a fesztiválzáró kórusünnepen.

Kodály Zoltán kórusművei után a zeneszerző Budavári Te Deum című alkotása csendült fel Schnöller Szabina, Megyesi Schwartz Lúcia, Horváth István és Jekl László előadásában. A MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével zajló előadást Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester vezényelte.

Néhány hónappal ezelőtt kapta a felkérést Schnöller Szabina ? szoprán ?, és mint fogalmazott: ?Csodálatos élmény Medveczky Ádám karmester úrral dolgozni?. El is hisszük neki, hiszen Svájcból jött haza a lehetőség kedvéért. Az énekesnő elmondta: októberben lesz 11 éve, hogy kiment Svájcba, mert az itthon megszerzett diploma után kikerült Polgár Lászlóhoz. ?Nehéz volt összehangolni, de egy ilyen felkérésért mindent megold az ember? ? emelte ki, hozzátéve: természetesen az itthoni karrier tekintetében ezek az évek kiesést jelentettek. Schnöller Szabina nagyon kötődik a hazájához, a családjához, éppen ezért nagyon örül, ha itthon is színpadra állhat. Kint rögtön az elejétől kiváló lehetőségek találták meg, és megnyert egy nemzetközi énekversenyt, amelynek eredményeként Verdi Traviátájában állhatott színpadra, méghozzá a női főszereplő, Violetta szerepét kapta meg. Az előadás több szabadtéri, svájci fellépést ért meg, de ellátogattak vele például a Bodeni-tó mellé, a lindaui színházba és a zürichi Tonhallébe is, meylek hatalmas lehetőséget jelentettek a számára.

Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond