Lehet-e a legjobb barátod egy gyerekgyilkos?

Mi, akik kíváncsiak vagyunk arra, hogyan éli túl egy negyvenkilós, sovány fiú a javítót, ahol már az első napokban megkéselik azt a srácot, aki szárnyai alá szeretné venni. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogyan lesz belőle Izrael egyik legmenőbb stand-up comedy előadója. Keretes szerkezetű történettel van dolgunk, az elején és a végén is egy előadáson vagyunk, a meghívott vendégek között pedig ott ülnek a történet főszereplői, hitelesítve a mesét, valahogy úgy, mint egy autofikciós regényben. 

Már az első pillanatban kiderül, hogy Dan túléli a megpróbáltatásokat, hiszen a színpadról mesélve, majd az idősíkokat variálva ismerjük meg a felnövéstörténetét, ami tele van csavarokkal. Mindenki meghökken, azok is, akiknek a börtön a munkahelyük, például a börtön igazgatónője és Dan drámapedagógia-tanára. Dan gyorsan kiismeri a börtön szertartásrendjét, vastörvényeit, és ez átláthatóbb lesz számára, mint a normális élet, amelyben saját anyja jelentette fel, és küldte rá a kommandósokat. A Rosszfiú nemcsak börtönfilm, hanem felnövéstörténet is egyben, és Zorro (Havtamo Farda), az etióp gyilkos fiú és Dan között szövődő mély barátság meséje is. Zorro azért került börtönbe, mert kővel agyonvert egy kislányt – ezt akkor tudjuk meg, amikor már semmin nem lepődünk meg.

Bár a film fókuszában részint a két fiú kapcsolatának dinamikája áll, mégsem fejtik ki kellő alapossággal, hogy mi lehetett az oka annak, hogy Dan első szabadulása után naponta felhívta Zorrót. Nem kapunk kellő magyarázatot arra, hogy mi mozgatta ezt a mély barátságot. Dan részint azért késeli meg a kisöccsét beszervező drogdílert, hogy visszakerüljön a börtönbe, és hogy találkozzon újra Zorróval. A szomáliai srác támogatja kreatív kiteljesedését, védi is a fiút, de nem lesz világos, hogy Dan miért akar mindenáron visszakerülni a tinédzserpokolba. Persze, ismerjük a börtönfilmek klasszikus motívumát, mely szerint az éveket, évtizedeket lehúzó elítéltek nem boldogulnak a mindennapi életben, és visszavágynak a börtönbe, vagy annyira elvesztik kint a súlypontjukat, hogy öngyilkosok lesznek. 

Ugyanakkor Dan alig néhány hónapot húzott le a javítóban, és még kamasz, tehát  csajozhatna, lazulhatna, járhatna Tel-Avivban rockkoncertekre, de ő a szutykos börtönbe vágyik vissza, ahol bármikor megkéselhetik. A börtön szabályai kiismerhetők, ahol az öngyilkosságok, a gyilkosságok és a folyamatos megaláztatások világában nincs más feladat, csak a túlélés. De a kinti élet legfőbb parancsa is a túlélés. És a kérdések itt nem érnek véget. 

Persze, felmerül a Megáll az időből ismert kulcsmondat, amit a börtönből visszatért Bodor úr (Őze Lajos) tesz fel Köves Dini anyjának (Kakassy Ágnes), aki előtte azt kérdezi, hogy milyen volt bent. Bodor úr ezt válaszolta: Miért? Kint mi volt? Ugyanakkor semmi sem hasonlítható össze az ifjúsági fegyenctelep mészárszékével. A tinédzser Dean Shaiman az anyjával (Neta Plotnik) és öccsével él, a képek alapján hellyel-közzel átlagos életkörülmények között, leszámítva azt, hogy a fiúk nem sokszor látták az apjukat. A lelkileg leszedált anya amikor csak tudja, leépíti a fiú önbizalmát, miközben képtelen az őszinte szeretetre. Ilyenkor bárki a játékgépek világába menekülne, de a tizenhárom éves, magas IQ-val rendelkező Dan ennél is izgalmasabb életre vágyik, betör, drogot terít, és ez már nem a gamer szubkultúra romantikája. 

Amikor bekerül a javítóba, észnél kell lennie, hogy ne legyen senki csicskája, és hogy olyan cellatársa legyen, aki majd megvédi a mindennapos konfrontációktól. Mivel nagyokat sztorizik, és mindent kidumál, esélye van a túlélésre, arra, hogy kikerüljön a börtön világából. De ő fél mindazoktól dolgoktól, amelyek fiatal felnőttként várnának rá, fél a csajoktól, attól, hogy lenéznék mint fiatal sittest. A Rosszfiú tele van váratlan fordulatokkal, és izgalmas megoldás kabarészínpadról elmesélni egy börtönnel terhelt, traumatikus életet, ugyanakkor a minden epizódba beemelt animációs effekteket túlzásnak tartjuk.

Jogos a kérdés: hogy fordulhatott elő, hogy ugyanabba a börtönbe került Dan, és az áldozata, aki túlélte Dan késes támadását, és csak a bosszúja élteti? Mivel börtönben játszódó történetről van szó, egy olyan szociokulturális térről, ahol minden az alá- és fölérendelésről, a börtönhierarchiáról szól, nem spórolták ki a rasszista vicceket sem. 

A Rosszfiú szociobrutális eseménysora mélyebbre üt, de nincs értelme megrendezni a filmek szenvedéstörténetek versenyét. A Rosszfiú valamivel hamarabb készült, de tényleg fölösleges összehasonlítani a két filmsorozatot, mindkettő a kortárs televíziózás kiemelkedő vállalkozása.

Dan elmesél egy történetet, mely szerint volt idő, amikor a plázákban még működtek névjegykészítő automaták, és ő kamaszként drogdíler felirattal és elérhetőséggel nyomtatott néhány tucatot, így gyorsan el is kapták. A névjegyek azóta már kimentek a divatból. Ha ez a film Ron Leshem, Daniel Chen és Hagar Ben-Asher afféle szimbolikus névjegye, akkor nem lenne baj, ha mindenki kapna belőle, és mindig magánál hordaná.

Fotó: Netflix