Madonna-ábrázolások a kortárs művészetben

Sokan és sokat foglalkoznak ma is Mária alakjával. Az évszázadok során jellemzően férfi alkotók tükrében láttuk alakját. Most olyan művészek munkáit mutatjuk be, akik nőként is együttéreznek Máriával. 

Czene Márta: Mária 

Czene Márta Mária-ábrázolása túlmutat az idő rétegein. A várandósság realitásának minden apró jelensége és jellegzetessége esszenciálisan van jelen ebben a komplex kompozícióban. A művészettörténetéből ismert Madonna-ábrázolások jellemzően férfiszempontok alapján, idealizált szépségként, sokszor királynői pozícióban jelenítik meg a szent asszonyt, aki emiatt elérhetetlen személynek tűnik. 

Czene Márta festményén azonban az ábrázolás teljes mértékben női szempontú, melyen tükröződik a várandós test változása és az átélt érzelmek összetettsége is. A művész a saját anyaságából adódó tapasztalatait fűzte össze Mária képábrázolási hagyományával. Ennek egy meghatározó élménye a születendő gyermek életének féltése. Elgondolkodtató az is, hogy Mária mennyit tudhatott arról, hogy áldozati szerepre szüli meg a gyermekét.

A mű egyértelmű kompozíciós és tartalmi párhuzama Hans Holbein Halott Krisztus című, pontosan ötszáz éve készült alkotásának. A reneszánsz mű zárt kompozícióba foglalja Jézus fekvő holttestét, melyet az elmúlás rideg, fekete közege hat át. Czene Márta kompozíciója pedig közvetlenül a szülés előtti test állapotát mutatja, egy teljesen nyitott, homogén fehér atmoszférába helyezve, mely az élet kiteljesedésének terét jelenti. A női test megváltozott állapotát a bőr erekkel átszőtt, életerőt sugárzó felületei, a duzzadt végtagok realista módon jelenítik meg. 

A festmény tehát a megtestesülés pillanatának felütése, melyben hangsúlyosan sűrűsödik a földi és a transzcendens dimenzió. Ugyanis Mária életet adó ereje által testesült meg az Ige, az emberiség reménysége. 

Kiss Márta: Oltalmazó Madonna

Kiss Márta képi idézetként nyúlt vissza egy késő gótikus szobor ábrázolástípusához. Restaurátori előképzettségéből adódóan a műtárgyak másolásának gyakorlatát átfogalmazott formában ültette át saját művészetébe. Az Oltalmazó Madonna című képében a ravensburgi Michael Erharttól származó Irgalmas Madonna szoborkompozícióját írta át kortárs festménnyé. 

A köpenyes, oltalmazó Madonna ábrázolástípusa a késő középkorban született, és széles körben elterjedt. A 14–15. században a pestis elől oltalmazó köpönyeges Madonna megjelenítése is gyakorivá vált. Mária ugyanis az egyház anyja, a bűnösök menedéke, aki köpenye alá fogadja az oltalmat keresőket. Védelme alá a királyoktól kezdve a szegényekig mindenki egyformán elfér, Máriának mindenkire figyelme van – akár egy idealizáltan jó édesanyának.

Kiss Márta kortárs vizuális megfogalmazásában játékos formában kerültek Mária óvó, féltő karjai alá a képernyőkben elmerülő, a virtuális valósággal foglalatoskodó emberek. Míg régen a járványok, az éhínség vagy a háború elől menekültek Mária köpenye alá, ma az elemi csapásokon túl a digitalizáció rabságától, mértéktelen képernyőhasználattól is véd minket. Felfelé irányuló tekintetével arra buzdít, hogy tekintsünk ki a virtualitásból, és figyelmünket emeljük a valóban lényeges dolgok felé. 

Imre Mariann: Mária és Erzsébet találkozása (Ölelés)

Imre Mariann installációja szintén egy tradicionális Mária-ábrázolást gondol újra. Ez pedig a vizitáció, mely során két várandós asszony, Mária és Erzsébet találkozik egymással. Mindketten tudják, hogy születendő gyermekeik kiválasztottak. Mindkettőjük megtermékenyülését szent titok övezi, tulajdonképpen az isteni akarat és cél megvalósulását jelentik. A kitörő öröm szimbolikusan árad szét a textil- és betonanyagokból összeállított kortárs műalkotáson. A hajjal hímzett fehér ruha a két asszony ölelésének nyomvonalait követi. A betonba színes fonalakkal hímzett részletek pedig MS mester vizitációkompozícióját elevenítik fel – melyen az ábrázolt virágoknak, az írisznek, rózsának fontos szimbolikus jelentései vannak. Az installáció kompozicionális elrendezése azonban több nézetben és ponton is keresztet formál, utalva ezzel a születendő gyermekek vértanúságára és áldozatára. Az ószövetségi próféciák beteljesülnek.

Fátyol Viola: Én fiam/Anya gyermekkel

Fátyol Viola Én fiam című fotósorozata létrejöttének inspirációját az anyaság állapotának misztériuma és annak megélése jelentette.

A keresztény ikonográfiából származó ábrázolások kortárs interpretációi folyamatosan foglalkoztatják a művészt. A nagy hagyományú Mária a kisgyermekkel ábrázolástípus festészeti előképeinek univerzális jelentése van. A bemutatott fotón keresztül bepillantást nyerhetünk az anya és gyermeke között létrejött intim pillanatba. Bár a téma Szűz Mária és Jézus bensőséges kapcsolatáról szól, a kortárs kompozíción maga a művész és kisfia jelenik meg a jól ismert beállításban. Az anya gyermekével képtéma ugyanis általános érvényű, és nemcsak az adott ábrázolt személyekről szól, hanem a szeretet, a gondoskodás és egymás támogatásának szimbolikus megjelenéseként is értelmezhető, melyből erőt és mintát meríthetünk.

Keveset gondolkodunk arról, hogy Máriának milyen valós, emberi érzései lehettek az anyaság megélésével kapcsolatban. Akár arról, hogy a szülés milyen tapasztalást jelentett számára vagy hogy mennyire aggódott a gyermekéért. Az anyaszerep olyan összekötő kapocs közte és a mai édesanyák között, amely közel tudja hozni hozzánk az ő valós személyét.

A kortárs mű érvényessége abban áll, hogy bár támaszkodik a képi hagyományokra, magában hordozza a női szerepekről való gondolkodás aktualitásait is.

A cikk a Magyar Kultúra magazin 2022/12. számában jelent meg.

A nyitóképen Kondor Béla: Madonna két angyallal I. (1961)