Magyarország, szeretlek! - a kulisszák mögött

Még öt percet sem töltöttünk el a Magyarország, szeretlek! forgatásának is helyet adó Fortuna Stúdióban, amikor világossá vált, hogy a műsor stábjának nem sok pihenője akad egy átlagos munkanapon. Egymás után négy adást vesznek fel, amelyek között van ugyan egy-két órás pihenő, de a pörgés ezalatt sem áll le.

Amikor megérkeztünk, épp befejezték az egyik adás forgatását, a nézőközönség tagjai kifelé vették az irányt a stúdióból. Az egyórás szünet jó alkalmat kínált rá, hogy bepillantsunk a kulisszák mögé, meglátogassuk az egyik csapatkapitányt, Jakupcsek Gabriellát, valamint a műsorvezetőt, Szente Vajkot az öltözőjében, és a műsor főszerkesztőjével, Szarvas Szilviával is leüljünk beszélgetni.

A Magyarország, szeretlek! nem saját fejlesztésű műsor, hanem licenc, ami azt jelenti, hogy a világ számos országában sugározták már, a feladatokat részben az adott ország kultúrájához és igényeihez igazítva. Míg Amerikában egy betűzéses feladatnak például óriási sikere lenne, nálunk nem érné el ugyanazt a hatást, ezért olyan testhezálló feladatokat igyekeznek kitalálni, amelyek a magyar nézőknek is elnyerhetik a tetszését. Többek között ez is a főszerkesztő, valamint a vele dolgozó két szerkesztő feladatai közé tartozik.

Szarvas Szilvia olyan műsorokat tudhat a háta mögött főszerkesztőként, mint a Megasztár vagy A Dal. Elmesélte, hogy annak idején a Magyarország, szeretlek! licencének holland kapcsolattartója aggodalommal figyelte a vezérlőből az első adás felvételét, de aggodalma alaptalannak bizonyult, hiszen utána úgy nyilatkozott, semelyik másik országban nem volt ennyire jó hangulata az első forgatásnak.

A jó hangulat pedig azóta is kitart, mind a nézők, mind a szereplők és a készítők körében. A nézők töretlen lelkesedését az óriási Facebook-tábor és a magas nézettségi adatok bizonyítják, a játékosok és a műsorvezetők képernyőkön is átjövő jókedvét pedig mi is tanúsíthatjuk.

Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő jókedvűen ugratja egymást, a versenyzők is jól érzik magukat, izgatottak a rájuk váró feladatok miatt. Legyenek akármilyen ismert sportolók vagy Kossuth-díjas művészek, gyermeki lelkesedéssel próbálják felismerni a nekik feladott dalokat, és izgalommal adogatják egymásnak a bombát rejtő dobozt, hogy az vajon melyiküknél is robban majd fel.

Közel száz adásnál járnak, a munka mégsem csap át rutinba. Jakupcsek Gabriella a két forgatás között azt is elmondta, miért:

?Ahogy minden munkánál, ez is úgy kezdődik, hogy az ember szereti, amit csinál. Ha valaki rutinból akarja, akkor ez nem az ő műfaja. Mindenbe, ami kívülről könnyűnek tűnik, bele kell tenni a szívedet és a lelkedet, nem lehet csak úgy ledarálni. A szöveg nincs megírva előre, mindent rögtönzünk, ezért őrületesen kell figyelni: érezni kell, hogy a másik mikor szólózik, mikor kell belépni, az egész olyan, mint egy nagy zenekari mű. Bár az ember sok mindent megtanul, ami a műsorvezetéshez szükséges, de ez egy speciális műfaj, és szerintem személyiségfüggő. Sokszor láttam rá példát, hogy valaki jó műsorvezető vagy jó színész, de nem biztos, hogy tud csapatban játszani vagy tud a másikra figyelni. Nagyon jó konstelláció, ahogy mi egymást hecceljük Jenővel, mindig megvan, hogy ki az, aki épp háttérbe vonul, és ki az, aki viszi a prímet.?

A két csapatkapitány nem tudja a kérdéseket és a feladatokat, így a forgatások szünetében nekik ?csak? magukkal kell foglalkozniuk. A műsorvezető Szente Vajkra ilyenkor azonban vár egy rövid meeting a szerkesztőkkel, hogy átbeszéljék a következő műsor kérdéseit.

Vajkot a folyosón csíptük el a megbeszélés előtt, hogy elmesélje, miért is olyan kedves számára ez a műsor.

?A legjobban azt szeretem, hogy rengeteg olyan értékes emberrel találkozhatok, akik más palettán mozognak, mint én. Olimpikonokkal, világbajnokokkal, nívós művészekkel találkozni mindig felemelő pillanat. Ezek az emberek ráadásul a műsor által olyan helyzetbe kerülnek, ami túllépi a komfortzónájukat. Szerintem ez adja a műsor sikerét, és ez az, amit a legjobban szeretek benne.?

Ha a holland kapcsolattartó velünk együtt beült volna a forgatásra, biztosan örömmel nyugtázta volna, hogy a jókedv és a lelkesedés semmit nem változott az első felvételek óta. A stáb hamarosan leforgatja a jubileumi 100. adást, amit valószínűleg koccintással ünnepelnek majd, de az ünneplés után a munka sem áll le: következhet a 101. adás.

(Fotó: Csákvári Zsigmond)