Harsányi János születésnapja – 1920; Közgazdasági Nobel-díj: 1994
A játékelmélet egyik kidolgozója, a közgazdasági Nobel-díjas HARSÁNYI JÁNOS (Budapest, 1920. május 29. – Berkeley, USA, 2000. augusztus 8.) a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Középiskolás korában ógörög nyelvből és matematikából kiemelkedő eredményeket ért el. Gyógyszertár tulajdonos apja kedvéért a budapesti tudományegyetem gyógyszerészeti karára iratkozott be, de rendszeresen látogatta a világhírű matematikus, Fejér Lipót előadásait is. Gyógyszerészdiplomája megszerzése után 1947-ben filozófiai doktorátust nyert Filozófiai tévedések logikai analízise című értekezésével. 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel után lemondatták a szociológiai tanszéken betöltött tanársegédi állásáról, apja patikáját államosították. A család 1950-ben emigrált, Harsányi először Ausztráliába vándorolt ki, ahol betanított munkásként dolgozott és esti tagozaton közgazdász diplomát szerzett a Sydney-i Egyetemen. A Rockefeller ösztöndíj elnyerésének köszönhetően Amerikába ment, ahol a Stanford Egyetemen tanított és megszerezte második doktori címét. Érdeklődése egyre inkább a matematika, majd a játékelmélet felé fordult. 1994-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, John Nash-sel és Reinhard Seltennel megosztva, az indoklás szerint A nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-elemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért. Harsányi azt mutatta meg, hogyan analizálhatók a nem teljes információjú játékok, azaz hogyan lehet stratégiai szituációkat vizsgálni olyan esetekben, amikor a szereplők nem ismerik egymás szándékát. Ilyen analízis az élet számos területén végezhető, a magán- és közszférában, politikai és gazdasági életben egyaránt. A Nobel-díj átadásakor mondott beszédében Harsányi hangsúlyozta, hogy munkájának alapja Neumann János 50 évvel azelőtt megjelent könyve volt, bár annak lényeges továbbfejlesztését, kiterjesztését végezte el. Az „információ közgazdaságtanának” kutatásához alapokat teremtő tudósként tartják számon.
Forrás: Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Székásy Miklós: Nobel-díjasunk, Harsányi János emlékére)
Cholnoky László születésnapja – 1899
CHOLNOKY LÁSZLÓ, (Ozora, 1899. május 29. – Pécs, 1967. június 12.): vegyész és gyógyszerész, a karotinoidok kutatója, kromatográfiás módszer egyik első alkalmazója. A budapesti tudományegyetemen 1924-ben gyógyszerészdoktori, majd a pécsi tudományegyetemen 1930-ban vegyészeti doktorátust szerzett. 1924-48 között a pécsi tudományegyetemen oktatott tanársegédi, adjunktusi, majd tanári beosztásban. 1948–1967-ben a pécsi orvostudományi egyetem tanára volt, 1960–64-ben a rektori megbízatást töltötte be. A szerves kémia keretében elsősorban a karotinoidok kémiájával foglalkozott, több új, általa izolált karotinoid-festék szerkezetét állapította meg. Különösen figyelemre méltók a karotinoidok növényfiziológiai szerepével foglalkozó kutatásai. A karotinoidok problémaköréből a hazai és nemzetközi szakirodalomban 75 tudományos dolgozata jelent meg. Jelentős érdeme a fentieken kívül, hogy Zechmeister László professzorral az elsők között vezette be a kromatográfiás módszert a preparatív szerves kémiába.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Arányi Lajos születésnapja – 1812
A kórbonctan egyik első hazai szakembere, ARÁNYI LAJOS (Rév-Komárom, 1812. május 29. – Nagymaros, 1887. július 29.) bölcsészetet és jogot tanult; utóbbi hivatását gyakorolta is, amikor az 1831-es kolerajárvány hatására áttért az orvosi pályára. 1837-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd 5 évig tartó olaszországi és bécsi tanulmányútja során sebészi, szülészi és szemészi képesítést is szerzett, négy éven keresztül pedig kórbonctant is tanult, amely legkedvesebb szakterülete lett. Olyannyira így volt ez, hogy 1844-ben Pest-Budára visszatérve hat éven keresztül fizetés nélkül, saját költségén bérelt helyiségben tanította a nálunk még újdonságnak számító tantárgyat. A szabadságharcban önkéntes nemzetőr főorvos volt, ezért a későbbiekben még az ingyenes tanítást is megtiltották számára; csak 1860-ban kapott professzori kinevezést. Ő volt az első magyar kórbonctani tankönyv szerzője. Kutatásokat végzett az ödéma, a fulladás, a narkózis és a szívműködés problémáival kapcsolatban. Megszervezte a törvényszéki orvostan oktatását jogászok részére, valamint számos cikket közölt az életmentéssel kapcsolatban a Néptanítók Lapjában és szorgalmazta az életmentés oktatását a papneveldékben.
Szenvedélyes szeretettel űzött orvosi foglalkozása mellett számos egyéb dolog érdekelte. Rajzolt, festett, régészeti kutatásokat folytatott, az elsők között ismerte fel a műemlékvédelem jelenőségét. Az 1853. évi tűzvész után országos mozgalmat szervezett a vajdahunyadi vár megmentésére; elvégezte a vár felmérését és leírását is. Ő kezdeményezte Buda történeti nevezetességű helyeinek emléktáblával történő megjelölését. Pest megye számos műemlékét, templomát mérte fel; szépen illusztrált jegyzeteit levéltárakban helyezte el. Kórbonctani múzeuma számára természethű készítményeket alkotott. Alapítványt tett a legjobban fogalmazott boncolási jegyzőkönyv és a legsikerültebb szövettani készítmény évenkénti jutalmazására. Számos kórbonctani műszót alkotott – egyébként gazdag nyelvismerettel rendelkezett, beszélt angolul, görögül, németül, olaszul és héberül. Kora természetgyógyászainak tevékenységét is figyelemmel kísérte és tapasztalatairól könyvet írt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)
