A megszokottól való eltérés elfogadására buzdítanak a cigány eredetmondák

„Mikor a magyarok Etelközben éltek, akkor halásztak és vadásztak, nomád életet éltek, még nem művelték a földeket. Az elejtett állatokból sütötték a pecsenyét meg a többi finomságot. Egyik alkalommal vaddisznót és szarvast készítettek, a szél pedig elvitte a hús finom illatát. Az éppen a közelben tartózkodó cigányok ezt megérezték, és az illat után menve megtalálták a magyarokat. A cigányok nem tudtak vadászni, de kértek a húsból, cserébe zenéltek és elszórakoztatták a magyarokat. Így csatlakoztak hozzájuk. Azóta élnek együtt a cigányok és a magyarok” – áll Rézműves Jenő meséjében.

Ehhez hasonló cigány eredetmondákat gyűjtött össze a Déri Múzeum gondozásában megjelent új kötet. Olyan meséket, melyeket az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusai használnak a hátrányos helyzetű gyerekeknek tartott órákon és foglalkozásokon. A kötet szerkesztői Lakner Lajos irodalomtörténész, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és Sándor Zita múzeumpedagógus voltak. A Megélt mesék szövegeihez  a szerkesztők olyan gyerekrajzokat válogattak, amelyeket a könyvben olvasható történetek ihlettek, és egy roma származású képzőművészt kértek fel arra, hogy saját vizuális stílusát beleszőve, a gyerekek rajzait felhasználva készítsen izgalmas illusztrációkat.

Mint a szerkesztők fogalmaztak, „az eredetmondák a cigányságra is jellemző problémákat és jelenségeket tematizáló meseként olvashatók, melyeket a naiv módon rajzoló cigány gyerekek és a tanult, cigány képzőművész alkotásainak közös metszéspontjai illusztrálnak”. Utóbbi kifejezés Bogdán János képzőművész megfogalmazása, találmánya. A kötet második felében a cigány eredetmondákat elemző tanulmányok olvashatók. „Szándékunk szerint a kötet empátiára, odafigyelésre, a megszokottól való eltérés elfogadására nevel és buzdít” – tették hozzá a Megélt mesék szerkesztői.