A muzsikáló nagycsalád Németországból költözött haza, hogy a magyar kultúrát ápolják

Különleges nagycsaládot ismerhetünk meg a Csoóri-sorozat legújabb filmjéből: Nagy Rékáék hét gyereket nevelnek, és Németországból költöztek haza, mert attól féltek, hogy a gyerekek odakint elveszítenék a magyar nyelvet, vele együtt pedig az identitásukat is. Az ifjak végül Székelyudvarhelyen kezdtek hangszeres népzenét tanulni annak érdekében, hogy minél mélyebben meg tudják élni magyarságukat.

„Egyre silányabb szókinccsel beszélgettek, és gyakran németül játszottak, sok dologra nem volt magyar szavuk” – foglalta össze az anyuka a külföldön töltött időszak hatását a gyermekeire. 

A hazaköltözést követően nem állt meg a család félúton: a nyelvi közeg mellett a tradíciót is visszaadták a gyerekeknek. A Kaszaj Kulturális Egyesülethez fordultak, és rövidesen minden gyerek hangszeres népzenét kezdett tanulni Székelyudvarhelyen. 

„Az ő különleges családi közösségük egy még nagyobb családra, a táncházasok, a népzenészek családjára talált rá nálunk” – mondja Orendi István, a Kaszaj Kulturális Egyesület alapítója.

A népzenét még bonyolultabb és költségesebb jól oktatni, mint a táncot – mert egy táncos akár ötven embert is taníthat egyszerre, a  népzene hatékonyan közvetlen átadással, mester és tanítvány kétszemélyes közegében tanulható. A Csoóri-sorozat új filmjéből kiderül, hogyan tudja pótolni a Csoóri Program a romániai állami népzeneoktatás hiányát, és hogyan lehet új műhelyekre találni.

„Sokszor gondolkoztam azon, hogy melyek ennek az ötvenéves táncházmozgalomnak a meghatározó mérföldkövei. Az első mérföldkő az elindulás volt. Aztán a második: 1978-ban Székelyudvarhelyen tartották a világ legelső táncháztalálkozóját. És ilyen volumenű történéseket hoz most el a Csoóri Program is” – mondja Orendi.

A film szereplői arról is vallanak, mit jelent kisebbségi létben a hagyomány ápolása és hogy mennyiben lehet átadni a népzene és néptánc szeretetét a következő generációknak. 

A Csoóri Sándor Program 2017 óta folyamatosan segíti a magyar népművészeti örökséget élő hagyományként művelő hazai és határon túli közösségeket. A Csoóri-sorozatot követve a Kultúra.hu Youtube-csatornáján különleges zenész- és táncosközösségeket ismerhetünk meg Kárpát-medence-szerte.

A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.

Ez is érdekelheti

Budai Ilona a népdalok gyűjtését, tanítását és terjesztését tartotta élete fő céljának

Hetvenöt éve, 1951. április 3-án született Budai Ilona Kossuth-díjas népdalénekes, aki a hetvenes évek derekától gyűjtött népdalokat a környező országok magyarlakta vidékein, tíz éven át tanított népdalt a Magyar Rádióban, és a táncházmozgalomban is fontos szerepet vállalt.

Népzenegyűjtés, folklórkutatás, táncházmozgalom – Száz éve született Kallós Zoltán

„Én azért gyűjtöttem, mert gyönyörűnek találtam úgy az énekeket, táncokat, balladákat, mint a tárgyakat” – vallotta a száz éve, 1926. március 26-án született Kallós Zoltán Kossuth-nagydíjas és Kossuth-díjas erdélyi néprajzkutató, népzenegyűjtő, múzeumalapító, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.

A BaHorKa Társulat szerint hiába nőttünk fel, szükségünk van a játékra

A felnőttek számára is örömöt és élvezetet nyújtó kifinomult gyerekzenéről beszélgettünk a BaHorKa Társulat alapítóival.

Szepesi Lilla: A zenész a táncost szolgálja

Női energiák, humor, zabolátlan táncházi lendület – a Tindia zenéje táncra perdít és összehangol a kulturális gyökerekkel. Szepesi Lillával, a formáció multiinstrumentalista