Neked melyik kortárs gyerekvers idézi föl a nyár zamatát?

Neked milyen a nyári életérzés? Nekem szalmabálán futkosás, mezítábazás, görögdinnyelé-csorgás. Rekkenő hőség és roppanó alma, ücsörgés az árokparton, tücsökciripelésben. Vagy utazás, suhanó nyárfákkal, búza- és napraforgómezőkkel, aztán patak kövein billegés, homokos tengerpart hínárral, a só ízével. Olasz jégkrém, bungaló, csillaghullás. Persze, ezek mind-mind gyerekkori emlékképek. A kortárs gyerekversek közül neked melyik idézi föl a gyerekkori nyarak zamatát?

Bertóti Johanna: Utazás

Szaladnak a szőlődombok,
szedik a lábuk a szénakazlak,
kucognak a kuckók,
futnak a fenyők,
nyargalnak a nyárfák,
rohannak a rétek,
loholnak a ligetek,
trappolnak a tölgyek,
vágtatnak a városok,
elviharzanak az erdők,

mi pedig egyhelyben állunk,
sosem érkezünk már meg!

Szőcs Margit: Tengerparti nyaralás

Fogy a dinnye –
villák, kések
öbleibe
szurkálnak.
Szeletei

egész flotta –
tányérunkban
úszkálnak.
Fogy a tenger –
apályszabta
pelerinje
rövidül,

Úszó minta
lesz szegélyén
az ember, ha
itt üdül.
Fogy a nappal –
gyöngyház fénye
ne gondold, hogy
itt reked:
kabóca-nép
ráspolyozza,
reszeli a perceket.

Gyermekkorban szeretjük viszontlátni a bennünket körülvevő világ ismerős részleteit. A közeli, csupán „helyi érdekű” tárgyakat, növényeket, állatokat, természeti jelenségeket. A nyaralás helyszíne akár a nagymamánál falun, akár a családdal külföldön egy különös, másik világba röpít el, ahol mintha örökké tartana a nyár.

Ecsédi Orsolya: Banda (részlet)

irány a partra most
rohanok utánad
nézzük meg mi az ott
miféle vadállat
sirály vagy albatrosz
szalkodjunk vaduljunk
ész nélkül szaladjunk
nádasnak csalánnak
(…)
hordjuk a homokot
össze szét össze
legyen híd is közte
építsünk romboljunk
piruljunk vörösre
vörüljünk pirosra
nézzük meg mi ez itt
te rohansz utánam
rohaok utánad
lobogva mint a láng
os handabandázzunk
nincs idő szaladjunk
bandázzunk bandázzunk

A tengernél is kitágul a saját idő, folyamatos a jelen, örök a pillanat, mint a következő versben. Miközben elmerülünk a tengerben, a homokban, a jelenben, merülés közben a megsemmisülés érzése is hozzánk szegődik.

Kollár Árpád: Homoktengeri

fekszem a napon, homokba fúrom a kezem,
meleg van, izzadok, nem fáj semmi sem,
mint egy szelet kenyéren,
átsüt a bőrömön a nap,
homokba fúrom a fejem, homokba hát a lábam,
homokba süppedek, mintha nehéz paplan alá,
mintha bunkerben, mintha sötét szobába,
a homokban csak én meg én vagyok,
csak hínár van, csak csigák, csak rákok és homok,
partra dobott a tenger a nagy vihar után
csak fúrom magam, süppedek tovább és tovább,
homokféreg vagyok, bányász és vakond,
a homok alatt, a homok alatt én már jó helyen vagyok.

Balázs Imre Józsefnek a legkisebbekhez szóló lapozóban is egy tengerparti nyaralást idéz. A következő versében a tengerpartot nyárvégi hangulatban látjuk. Lassan mi is búcsúzunk a forró hónapoktól.

Balázs Imre József: Nyár végén

Nyár végén az üdülő már hűvösebb,
este a szél dúdolóbb és füttyösebb.
A tengervíz sötétebb és hullámzóbb,
a nap fénye sápadtabb és bujkálóbb.
Apró hullám gördül be az öbölbe,
azt kérdezi, jövünk-e még jövőre.

A nyár végéhez, az indiánnyárhoz a költők régóta az elmúlás szelének érintését kötik. Ady Endre írja a Párizsban járt az ősz című versében, hogy „Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé / S Párisból az Ősz kacagva szaladt. / Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán / Nyögő lombok alatt.” A záró versszakban ezt a meghőkölést, megérintődést, az átmenetet egy gyerek fogalmaival írja le a lírikus. Úgy teszi ezt, hogy a versbéli párbeszéd résztvevője, a felnőtt végül elnémuljon a gyermeki látás és belátás előtt. Hiszen a gyermeké a megismételt és utolsó szó.

Miklya Zsolt: Kezd őszülni a nyár

Ma megint egész nap esett,
pedig még csak augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár, mondtam estefelé.
Pityu kiröhögött.
Azt nem úgy kell mondani. Mást jelent.
Miért jelentene mást?
Nagyapa haja fehér. Az már a tél.
A nagyié akár a mákostészta porcukorral.
Majdnem tél, már egészen ősz.
Anya hajában és apa szakállában
meg csak néhány fehér szál.
Az még a nyár. De ősz felé.
Kezd őszülni.
Mi van ezen nevetséges?
A tanító néni haja már inkább őszelő.
Ő mondta, hogy van átmenet
az évszakok között. Mint amikor
átmegyünk egyik osztályból a másikba,
és még útközben vagyunk.
Én most útközben vagyok.
Nemsokára harmadikos leszek.
Már augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár.

Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu