Óizlandi történetek

Az Északi források könyvsorozat első kötetében megtalálható Völsunga saga korábban még nem jelent meg magyarul: miről szól ez a történet?

A Völsunga saga a Völsungok története. Alcíme szerint ?Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet?. A 130 kisalakú lapon 44 ?fejezetben? mesélik el egymást követő nemzedékek sorsát. Ők a ?Völsungok?, az ősi időben élt Völsung király leszármazottai. A korai időkben közülük a legnevezetesebb Sigurd, aki nagyerejű sárkányölő és kincsrabló hősként a burgund uralkodó udvarába kerül, és noha a vitézeknél keményebb szűzzel, Brünhilddel kölcsönös a szerelmük, különböző fondorlatok és álruhák következtében Gudrun férje lesz. Sigurdöt is álnok módon ölik meg, Gudrun pedig később Atli király (aki a hun történelemből ismert hatalmas uralkodó) felesége lesz, aki legyilkoltatja a burgundokat, túléli Atilla váratlan halálát és a bosszúval meg szomorúsággal telve emlékezik az egész hosszú történetre.

A saga-irodalom Magyarországon igen kevéssé ismert: mit érdemes a műfajról tudni?

Maga a saga szó az ?óizlandi? nyelven eredetileg ?elmondás, egy történet elbeszélése?, a 13. században azonban már egyértelműen irodalmi műfaj, több téma szerinti csoportra tagolódik. A Völsunga saga egyedülálló abban a tekintetben, hogy nem a mai Izlandon vagy Norvégiában játszódik, hanem a Rajna mentén és hősei sem a tengeri rabló vikingek, hanem a népvándorláskor germán fejedelmei. Noha a helyszínek, olykor a nevek ?valódiak?, az egész történet fikció, és nem csak a mitológiából ide átvett szereplők azok. A prózai szövegek között többször régi verseket idéznek, amelyek az óizlandi hősepika évszázadokkal régebbi szövegeire mutatnak.

Hogy milyen is az a leíró mód és stílus, amely az egész saga-irodalmat jellemzi, sok példával bizonyíthatjuk. Nevezték ezt lakonikus beszámoló-stílusnak, korai realizmusnak is, ám akár szenvtelen és posztmodern is ez az írásmód, sok ismeretet az olvasótól tételez fel. A Völsunga saga 23. része egy nevezetes temetésről szól. ?Ezek után Sigurd holttestét a régi szokások szerint ellátták, majd hatalmas máglyát raktak. És amikor már nagy lánggal lobogott, legfelülre ráfektették a Fáfnir-ölő Sigurd holttestét, három éves fiával együtt, akit Brünhild előbb megöletett, valamint Guttorm testét is. és amikor a máglya már köröskörül égett, Brünhild még odaszólt a kíséretében lévő nőknek, hogy vegyék el azt az aranyat, amelyet nekik szánt, majd fellépett a máglyára. Brünhild azután meghalt, és teste együtt égett el Sigurdével. Ezzel kettőjük élete véget ért.?

Mit gondol, miért lehetett érdekes ez a történet a későbbi korok olvasóinak is?

A fordulatos és véres történet különösen a német romantika idején vált közismertté az egész Európában. Akkori német fordítását használta Richard Wagner is a ?Nibelungok gyűrűje? operáiban. Ezek a hős és sors ?modern? felfogását fejezik ki, természetfeletti érzelmeket tulajdonítottak a germán hősöknek, és máig új-meg-új értelmezésre adnak lehetőséget.

A mindmáig tartó magyarországi Wagner-kultusz ismeretében meglepő tény, hogy a Völsungok történetének eddig nem volt magyar fordítása. Most viszont a pár éve elhunyt műfordító, Bernáth Istvánnak az eredetiből készült teljes és hűséges fordítása jelent meg, a szükséges bevezetővel, némi magyarázatokkal, névmutatóval. És a könyv igen szép.

Bernáth István több saga-fordítása már régóta elérhető itthon is az érdeklődők számára.

Bernáth más sagákat is közölt már magyarul, természetesen a legismertebbeket és legszebbeket, mint az Egil-saga és a Njál-saga. Ezek is újra megjelennek majd a Corvina Kiadó ?Északi források ? Fontes Boreales? merész és bíztató című sorozatában. Az ?óizlandi saga? ugyanis az európai prózaelbeszélések egy korai, társtalan példája. A mi honfoglalásunk idején Izlandra települő skandinávok ugyanis a maguk helyi nyelvén gazdag és régies költészetet, udvari költők műveit ? és sokrétű prózairodalmat alkottak meg. Noha a saját nemzetség és táj sokévszázados történetét szinte mindenki szóban is pontosan el tudta mondani (máig is ez a helyzet!) ? azért le is írták az ilyen műveket, mégpedig tömör, az egyes szereplőket és eseményeket mégis hallatlanul pontosan kifejező művekben. Ezek terjedelmileg lehetnek hosszabbak is, rövidebbek is, mint a Völsungok története. Néhány saga ?íróját?, legalább ?leíróját? név szerint is ismerjük, máskor az utókor nevezetes szerzőkhöz kapcsolja ezeket ? a sagák zömének szerzőjét nem ismerjük ? ami újabb bizonyítéka annak, hogy ebben az óizlandi társadalomban csakugyan közkincs volt a verses meg a prózai epika.

Az izlandi nép mindig híres volt irodalmiságáról, az UNESCO Reykjavíkot 2011-ben irodalmi várossá is nyilvánította. Mit gondol, melyek azok a feltételek, amelyek ezt a kulturális fejlettséget már ilyen korán, a 12-14. század környékén lehetővé tették?

Az óizlandi költészet sajátossága az, hogy a saját nyelven fogalmaz, szinte társtalanul az akkori Európában. Izland bizonyos önállósága, a gazdag szóbeliség sokáig megmaradása -- ugyanakkor a régen elsajátított írás (ez nem a rúna-írás, noha azt is ismerték, hanem a pontosan kialakított és szinte változatlanul máig használt latinbetűs írásmód) egymást segítették az irodalmi ?igény? kielégítésében. Noha a középkori Izland mégsem volt mai értelemben vett köztársaság vagy demokrácia ? a társadalmi egyenlőtlenségek és a feudális terhek szinte alig látszanak. A büszke, gyakran önfejű önállóság mindmáig jellemzi az izlandiakat: ehhez hozzá tartozik régi irodalmuk, mint a közösség megnyilvánulásának kultusza is.

Bernáth Istvánt Ön személyesen is ismerte: mi vonzotta őt Skandináviában?

Aki egyszer a skandináv kultúra közelébe jut, valósággal megbabonázódik. Ez történt a műfordító Bernáth Istvánnal, aki éveket töltött ott, és végül is többezer oldalnyi szöveget fordított magyarra: verset és prózát egyaránt. Sajnos, e téren nem volt tanítványa. Talán most ismét lesz olyan fiatal nemzedék, akik megtanulják ezt a szép és gazdag skandináv nyelvet ? és van írói érzékük is.

Bernáth készített egy nagyon is tüzetes és tudományos izlandi (nem óizlandi!) nyelvkönyvet is, és tervezett ehhez szótárt is. A szótár-résznek csak kezdetei készültek el. A nyelvtan azonban érdekes azok számára, akik szeretnek találkozni valamely egyfelől ismert (hiszen skandináv), másfelől sajátos nyelvvel.

Bővebb információ Bernáth István fordításairól: www.bernathistvan.hu

A Corvina Kiadó kiadványai: www.corvinakiado.hu