Forró Bence: Találjunk valami fontosabbat magunknál!
A Palackposta irodalmi pályázat nyerteseivel készült interjúsorozatunk első vendége Forró Bence. Szerinte énközpontú világunkban az a felszabadító, ha találunk valamit, ami fontosabb saját magunknál. A művészetet olyan eszköznek tartja, amely segít elviselni az elviselhetetlent. Beszélgetésünkben az alkotás motivációiról, az irodalom jövőjéről és az internet korának elveszett félisteneiről kérdeztük.
Mit tartasz magadról a legfontosabbnak elmondani?
Úgy érzem, a személyemnél lényegesebb, amit egyes ügyekről, jelenségekről gondolok. A kettő persze élesen nem szétválasztható. Ijesztően énközpontú lett a világ, főleg az úgynevezett jóléti társadalmak rákfenéje ez. Túl sokat foglalkozunk magunkkal. Önzőség és közöny az önfejlesztés áttetsző mázával lecsorgatva korunk sikerreceptje. Találjunk valami fontosabbat legalább ideig-óráig az életben magunknál, felszabadító érzés lesz! Talán ez a legfontosabb, ha csak egytelen dolgot említhetek.
Mi jellemzi a művészetekbe és különösen az irodalomba vetett hitedet?
Isten, a végtelen, a halál, de akár a szerelem is felfoghatatlan rejtély, olykor mázsás teher az embernek. Az embernek, amely végső soron mégiscsak az állatvilág ösztöneiből táplálkozik, de megkapta a képességet, hogy elfogadva mulandóságát, olykor lemondjon a pillanat kielégüléséről a jövőbe vetett hite, egyetlen éltető eleme, vagyis a remény miatt. Ehhez pedig a művészet korokon és kultúrákon átívelő legfőbb eszköze.
Mi motivál abban, hogy elkötelezetten alkoss?
Alapvetően az előző pont megfejtése hordozza magában a választ. Önkifejezés, terápia és illúzió. Illúzió, mert bár az igazi zsenikhez soha nem nőhetek föl, kihasználva egyetlen előnyömet velük szemben, hogy még élek, elmondhatok pár érvényes gondolatot erről a korról, és talán valahol, valakinek segíthetek, aki olvassa a soraim.
Milyen jövőjét látod az irodalomnak a következő évtizedekben?
Temették már a mozit, a rádiót, a színházat és a televíziót (igaz, internet és AI nem volt még sehol). Az irodalom és a könyvek is velünk maradnak valamilyen formában. A klasszikus szépírói műfaj kiveszni látszik. Ugyanakkor minden ciklikus, és az emberi agy az elmúlt 30 ezer évben nem változott érdemben. Ez talán a már korábban emlegetett reményre adhat okot. Valamiért még mindig a Sixtus-kápolnánál és a Notre-Dame-nál állnak sorban. Továbbra is Shakespeare-t játszanak a színházakban és Mozartot az operában. Bízom benne, hogy van olyan érték, amely örök érvényű. Más kérdés, hogy egy ideje már nem születnek ilyen csodák. Az internet elképesztően megváltoztatott mindent. Olyan sorsfordító az ember történetében, mint a tűz vagy a kerék. A következménye viszont, hogy megszűnt az abszolút érték. Nem létezhet már megközelítőleg sem Beatles, Queen és Maradona. A félistenek ideje leáldozott.
Hogyan befolyásol az alkotásban az AI elterjedése?
A legőszintébben mondom, hogy a magam részéről most aláírnám, hogy menjünk vissza a „buta” mobiltelefonok koráig, aminek csúcspontja a gimiben, az órák szünetében (vagy órákon) játszott „snake” volt. Miután ezzel a vágyammal feltehetően kisebbségben vagyok, és a kivitelezése is problémás lenne, használom az AI-t. Leginkább anyaggyűjtésre és strukturálásra. Abban zseniális és verhetetlen. Attól viszont mindenkit óva intenék, hogy például a mesterséges intelligenciára bízza a regénye címét. Abban olyan logikusan száraz. Még.
A pályázatra három korosztályban lehetett jelentkezni: az 1. kategóriában a 15-18 évesek, a 2. kategóriában a 19-25 évesek, a 3. kategóriában a 26 év felettiek.
Forró Bence a pályázat egyik nyertese: a harmadik kategóriában különdíjat nyert.
