Sohajda Erik: Igazán komoly irodalmi műhöz lélek és megélt tapasztalat szükséges
A Palackposta-pályázat nyerteseit faggatjuk az irodalomról, az alkotásról és arról, mit kezdenek a mesterséges intelligenciával. Most Sohajda Erik következik, akit az irodalom és a filozófia egyaránt vonz. Verseiben és novelláiban az emberi lét, az erkölcs és a világkép kérdéseihez tér vissza. Az irodalomba vetett hitét egyetlen szóval foglalja össze: remény. Úgy véli, igazán komoly műhöz lélek és megélt tapasztalat kell, amit gép nem pótolhat.
Mit tartasz magadról a legfontosabbnak elmondani?
Azt hiszem, magamról leginkább azt tartom fontosnak elmondani, hogy nagyon közel áll hozzám az irodalom és a filozófia. Szeretek olvasni, tanulni, új dolgokat megismerni, és különösen azok a kérdések érdekelnek, amelyek az emberi létezéshez, az erkölcshöz vagy a világról alkotott képünkhöz kapcsolódnak. Elsősorban verseket és novellákat írok, és az alkotásaimban is gyakran ezekhez a témákhoz térek vissza.
Mi jellemzi a művészetekbe és különösen az irodalomba vetett hitedet?
A remény. Abban hiszek, hogy lehet olyan műveket alkotni, amelyek közelebb visznek valaminek a megértéséhez, miközben esztétikai élményt is nyújtanak. Ez lehet egy érzés, egy gondolat, egy tapasztalat vagy akár valamiféle tudás a világról. Számomra az irodalom egyik legfontosabb lehetősége éppen az, hogy egyszerre képes hatni az értelemre és az érzelmekre, és olyasmit is meg tud mutatni, amit pusztán fogalmakkal nehéz lenne megragadni.
Mi motivál abban, hogy elkötelezetten alkoss?
Az motivál az alkotásban, hogy amikor megszületik bennem egy érzés vagy gondolat, azt sokszor versben vagy prózában tudom a legteljesebben megélni. Az írás számomra nem pusztán annak rögzítése, ami bennem van, hanem maga is része az átélésnek: azáltal, hogy megfogalmazom, közelebb kerülök ahhoz, amit érzek vagy gondolok. Emellett abban is reménykedem, hogy az olvasó a műben felismer valamit a saját életéből, és olvasás közben benne is megszületik egy érzés, emlék vagy gondolat, amely valamilyen módon hozzá kapcsolódik.
Milyen jövőjét látod az irodalomnak a következő évtizedekben?
Abban reménykedem, hogy az irodalom a következő évtizedekben bizonyos értelemben újra közelebb kerül a saját hagyományaihoz. Szívesen látnék egy olyan korszakot, amely bátrabban nyúl vissza régebbi, akár archaikus formákhoz, nyelvi és esztétikai mintákhoz, miközben természetesen a jelen kérdéseire válaszol. Úgy érzem, a mai irodalom rendkívül sokféle és széttartó, ezért izgalmas lenne, ha idővel kialakulna egy karakteresebb, felismerhetőbb irányzat vagy közös esztétikai nyelv, amelyhez az alkotók viszonyulhatnak, akár követve, akár vitatva azt. Nem a múlt megismétlését tartanám érdekesnek, hanem azt, ha a hagyomány ismét eleven kiindulóponttá válna.
Hogyan befolyásol az alkotásban az AI elterjedése?
Az AI elterjedése inkább megerősít abban, hogy az irodalmi alkotásnak van egy olyan része, amelyet gép nem tud helyettesíteni. Úgy gondolom, igazán komoly irodalmi műhöz lélek és megélt tapasztalat szükséges. Egy gép nem érez örömöt, fájdalmat, szerelmet, félelmet vagy veszteséget, ezért ezeket nem is tudja úgy megörökíteni, ahogyan az az ember képes rá, aki valóban átélte őket. Lehet nyelvileg pontos, képes lehet formákat és stílusokat utánozni, de nincs saját esztétikai élménye, emléke vagy belső tapasztalata. Éppen ezért nem hiszem, hogy valaha is ugyanazt jelentheti egy gép által létrehozott szöveg, mint egy olyan mű, amelyben egy ember a saját érzéseiből és tapasztalataiból őriz meg valamit.
A pályázatra három korosztályban lehetett jelentkezni: az 1. kategóriában a 15–18 évesek, a 2. kategóriában a 19–25 évesek, a 3. kategóriában a 26 év felettiek.
Sohajda Erik a pályázat egyik nyertese: a 2. kategóriában különdíjat nyert.
