Pintea László: A sziget

W. Golding emlékére

A hullámtörés fehér vonalán kívül horgonyzott a hajó. Hunyorogva néztem a csillogó vízfelszínt, melyen hosszú tajtéksáv jelezte a korallzátony vonulatát. A kavargó örvénylésen túl sötétkéken ragyogott a tenger, a homokpadok között világosabb árnyalatok váltakoztak. Fényárban fürdött a fedélzet, ízületeimben éreztem a pára gyógyító hatását; amikor megélénkült a sziget felől fújó szél, szinte arcul csapott a hőség. Trópusi növények illata keveredett a felforrósodott levegőben; a hullámverés moraja terelte figyelmemet a madarak énekére; a dallamok mintha veszélyre, leselkedő fenyegetettségre utaltak volna.

A korallzátony szabálytalan íve mögött sekély vizű lagúna húzódott, melynek mélye a kék árnyalataiban játszott, felszínén a zöld különböző változatai tükröződtek. A hullámveréstől védett terület annyira tiszta volt, hogy az alján burjánzó moszatcsomók szálait is meg lehetett különböztetni. A finom homokkal borított hajlatokban vékony szárú növényi fonatok lebegtek az érdes kövek fölött; színes halak kavarogtak a koralltelepek ágai között, uszonyaikon megcsillant a fény, valahányszor irányt változtattak. Egy lapos gránittömb, mely kíméletlenül szorította félre az erdőt, mólóként nyúlt a lagúna vizébe. A kőfal alul sötétkék erezetű volt, feljebb hókává fakította a hullámokról tükröződő fény. Vékony szálú fű nőtt a sziklán, melynek part felőli végét fiatal pálmák árnyalták. A kő repedéseiben összegyűlt talajréteg nem volt elég vastag, hogy megtartsa a fákat, így amikor elértek egy bizonyos magasságot, a saját súlyuktól a vízbe dőltek. Az egymáson heverő törzsek bonyolult mintázata megfejtésre váró rejtvényként hatott a szemlélőre. A még álló pálmák lombozata ívelt boltozatot vont a különös ábrák fölé, amelyen hullámokról tükröződő fények remegtek.         

Az árapály áramlatai alacsony homoksávot alakítottak ki a lagúna belsejében, amely mögött, hosszúkás medence húzódott, párhuzamosan a part vonalával. A sekély vizű tavacskát valószínűleg csak dagály idején töltötte fel a tenger. A lagúna mögötti keskeny sávban terült el a sárgán csillogó föveny. Apály volt, keményre száradt a hínárcsomókkal teleszórt iszapréteg felülete. Ízelt lábak nyomai jelezték a zsákmányra vadászó, súlyosabb rákok mozgásának irányát. Gömbölyűre koptatott színes kavicsok fölött remegett a felforrósodott levegő. A homoksávon túl pálmafák rétegződő sora magasodott a lapos partszakasz fölé. Susogva hajladoztak a verőfényben, odaadóan dőltek a ferde sugaraknak, zöld lombozatukkal hívogatóan integettek felém. Durva fű fedte alattuk a talajt, korhadó fatörzsek feküdtek egymáson, horpadt kókuszdiók száradtak a hajlatokban, közöttük fiatal hajtások kapaszkodtak a fény felé. A pálmasor mögött sötétedett a valódi, a sűrű erdő. A kúszónövények szárai annyira összegabalyodtak, hogy áthatolhatatlan falat képeztek, csak kúszva lehetett volna átjutni alattuk. A bozótot áttörő vadcsapások árnyékosak voltak, hűvös levegő áramlott felőlük. A lombok hézagain áttörő fény ferde sávokban világosította meg a törzseket átszövő görbe indákat, melyek között gyanús mozgást érzékeltem; árnyak suhantak a füzérek mögött.

Fehéren erezett sziklák csipkézett vonala magasodott az erdősáv fölé; a hegyes végű kőtömbök rézsút dőltek egymásra, kúszónövények hurkolódó görbe szárai fonták be a repedezett oldalfalakat. Ahol a szirtek kiemelkedtek a talajból, keskeny vadcsapások kanyarogtak a kőtörmelék között, enyhe ívben követték a sziklás vonulatot. Ritkás erdő borította a dombhajlatot, a függőleges fatörzsek között szabadon át lehetett látni. Félkör alakú völgykatlan húzódott a liget mögött, az ívelt hajlat kék virágú növényekkel volt telehintve, melyek füzérei túlcsordultak a domború peremen, és befolytak a facsoport lombozata alá. Hullámozva libbent a kékes mintázatú virágszőnyeg, valahányszor megélénkült a keleti szél. Sötétzöld bokrok árválkodtak a fatörzsek között, fehér hajtásaik függőlegesen meredeztek a lombkoronán átszűrődő ferde fénypászmák felé. Kopár szélű vízmosás szakította meg az erdősáv vonalát, éles kövekből álló görgeteg borította a szakadék oldalát. A sziklás talaj képtelen volt megtartani a súlyosabb lombozatú fákat, ahogy kiemelkedtek a vágat védelméből, egy erősebb szélroham azonnal kidöntötte őket; fiatal csemeték sarjadtak a korhadó ágak között. A sziget bal oldala meredek sziklafokban végződött, mely messze kinyúlt a tengerbe. Az erős hullámverés folyamatosan ostromolta repedezett falát; halászó madarak fészkeltek a szélvédett üregekben.

A sziget másik végét domború púp határolta, mely mögött az erdő lejtősen ereszkedett a partig. Sziklaszirtek, zátonyok hegyes végű csúcsai emelkedtek ki a lapos hullámok közül. A formátlan kőtömbökön túl, ahol a sziget végképp belesimult a tengerbe, magányos szikla emelkedett ki a vízből. Szél koptatta lapos tetejével emberi kéz által emelt erődítmény bástyájára emlékeztetett, a halványkék háttér előtt még a keskeny lőréseket is látni véltem.

Az ívelt törzsű pálmák zöldes árnyéka lassan kúszott végig a felforrósodott homokon. Hosszú lábú gázlómadarak kutattak a part menti iszapban. Lenge szellők suhantak végig a lagúna felszíne fölött; amikor a légörvények elérték a móló peremét, susogni kezdtek a szikla repedéseibe kapaszkodó pálmák levelei. Apró fényfoltok táncoltak a homoksáv árnyékba borult részén.

Iszonyúan izzadtam, éppen a vizespalackért nyúltam, amikor meghallottam a vékony visítást, megy egyetlen pillanatra se halkult el. Közvetlenül a pálmaliget mögötti erdősávból érkeztek a kétségbeesett hangok. Csíkos kis vadmalac gabalyodott a kúszónövények indái közé; rángatózva akart szabadulni a rugalmas szárak közül, de a hajlékony hajtások egyre szorosabban hurkolódtak a nyaka köré. Anyakoca rohant hatalmas lendülettel a sűrű szövevénynek, egyetlen erőteljes rántással rést tépett rajta, majd orrával a földet túrva, sürgetve tolta maga előtt riadt kölykét. Még sokáig a fülemben csengett a fiatal állat hálálkodva hízelgő hangja. Megnyugtatott a felismerés, hogy disznók is élnek a szigeten, sajnos képtelen voltam megmagyarázni az okát, de szelídíthető kecskékre, rájuk utaló nyomokra vágytam. Hitelesebbnek éreztem volna az erdő világát, ha sikerül rájuk találnom.

Libbenő szellő susogott a pálmák koronái között, a megszólított fák törzsüket egymáshoz súrolva válaszoltak a kíváncsi kérdésekre. A keskeny homoksáv fölött, a háttér formáit torzítva, rétegesen remegett a forró levegő. Megfáradt tekintetemet ellenállhatatlanul vonzották a lagúna kékes árnyalatai. Hosszas keresgélést követően fehér színű tárgyat vettem észre a víz alatt, mely a hínár vékony szárai között rejtőzködött. Szikladarab nem lehetett, ahhoz túl tökéletes volt; lehetőségek között válogatva jutottam a következtetésre, hogy különös kagylón akadt meg a tekintetem. Távcsövemmel figyelve a részleteket, hamarosan beigazolódott feltételezésem. Valóban egy kecses ívű kagyló feküdt a homokban, rózsaszínű domborulatától a hegyéig, spirális alakban keskenyedett; finoman erezett, sötét mintázat díszítette áttetsző falát.                                      

Ismeretlen eredetű vágy kerített hatalmába, kósza sugallat, amiről nem is sejtettem, hogy létezhet; fokozatosan vált fontossá, majd finoman jelezte, hogy illene komolyan vennem. Részleteire összpontosítva értettem meg, hogy a sziget sorsa változna meg, ha sikerülne megszólaltatni a kagylót. A felbődülő hang révén súlytalanul suhannék egy másik világ keretei közé; a hívó jelre összegyűlnének az emberek, gondolatok sokaságát vetnénk fel, részleteket megbeszélve újszerű elképzelések születnének, melyek békésebbé tennék a szigetet, véres tragédiát kerülnénk el. Számtalanszor megálmodott, de soha meg nem valósuló vágyak teljesülnének a közös akarat által; együttes erővel csodálatos hellyé varázsolnánk a lehetőségek mesés világát.

Rikácsoló madarakra lettem figyelmes, melyek sűrű rajokban menekültek a sziget távoli sziklái felé. Halvány kis füstcsóvák emelkedtek a magasba, az erdő fái közül; villanásnyi fény tűnt fel a korhadt fatörzsek körüli avarban, majd falánk lángnyelvek kezdték nyaldosni a bozótos alsó ágait. A függőlegesen kavargó füstcsíkok egyre sűrűbbek és sötétebbek lettek. Ahogy forrósodott a levegő, alattomos lángcsóvák hihetetlen gyorsasággal futottak fel a törzsekre csavarodó kúszónövények szárain. A hosszúkás tűznyelvek hirtelen mozdulattal kaptak a füzérek szélső leveleibe, végigkúsztak az ágakon, az elágazások hajlataiban váltak szét, majd ellentétes irányba rohantak tovább. Kavargó légörvények lendítették át őket a szomszédos fákra, ahol szabadon folytatták pusztító útjukat; ellenállás nélkül, tetszés szerint száguldoztak a lombkoronák belső útvesztőiben. Éles pattogások jelezték a tűzfészek helyét, gyorsan emésztődtek a lombok, vörösen izzva parázslottak az elszenesedett törzsek csonkjai.                 

A vadul gomolygó füstfelhőt a hajó irányába hozta a szél. Már a lagúna fölött hömpölygött a sötéten erezett vastag réteg, kormos pernyeszálak kavarogtak a forró légörvényekben. A sűrű szürkeségben nem láttam, miként ereszkedett le a tűz a dombhajlaton. Arra lettem figyelmes, hogy ropogva égnek a parton álló kókuszpálmák levelei, feketés árnyalatú vörös lángnyelvek csapkodtak a hőség által rezegtetett lombkoronák között. Az örvénylő szélben magányos szikra lendült át a mólón sorakozó fiatal fák ágaira; a rétegződő füstben egymás után dőltek a lagúna vizébe a görbe törzsek. Kósza sugallatnak engedve a moszatcsomó szárai között rejtőző kagylót figyeltem; szerencsére nem sérült meg, egy lehetséges jövőben teljesítheti feladatát, jelképpé válhat.

Kesernyés füstöt nyelve, könnyező szemmel néztem a vízen tükröződő vörös fényeket, elborzadtam a pusztítás mértékétől. Egy lakatlan szigeten is fellobbanhat az emésztő láng, véletlenül is leéghet a növényzet, pusztulhat az állatvilág. Mennyi érték megy veszendőbe egy véletlenül felcsapó tűzben! Elképzelni is szörnyű, mi történne, ha mohó, haszonvágytól hajtott emberek vagy felelőtlen gyerekek kerülnének ezekre a csodás partokra.