Régi negatívok, új emlékek – Bera Viktor analóg fotóin az Irodalmi Szigliget
Mi történik, ha egy mai fotográfus több mint hatvanéves negatívokra fényképez egy olyan helyen, amelyhez a magyar irodalom számos emléke kötődik? Bera Viktor fotós az Irodalmi Szigligeten különleges analóg technikákkal örökítette meg a Szigligeti Alkotóházat és környezetét. Ebből mutatunk most egy válogatást.
Augusztus 22-én a Szigligeti Alkotóház adott otthont az Irodalmi Szigliget című összművészeti eseménynek, ahol nem csak az irodalom, hanem a társművészetek is teret kaptak. A látogatók többek között Bera Viktor fotóművész analóg munkáival is találkozhattak, miközben maguk is részeseivé válhattak egy új fotósorozat megszületésének. A fotós ugyanis az esemény pillanatait is megörökítette, méghozzá különleges, évtizedek óta pihenő, magyar gyártású filmekre.
A felvételekhez az 1960-as években, a váci Fortepan üzemben gyártott, már lejárt negatívokat használt. Ezeket alaposan megviselte az idő, így kémiai szennyeződések és gombásodás alakítják az elkészült képek felületét, ennek köszönhetően pedig a végeredményben nemcsak az adott pillanat, hanem maga az anyag története is láthatóvá válik.
A 13×18 centiméteres, zselatinos ezüstképekhez egy több mint százéves fa utazókamerát és egy 1880-as évekbeli angol lencsét használt. A 6×6 centiméteres felvételek pedig egy 1930-as évekbeli Rolleiflexszel készültek, amelyet a fotós különböző színszűrőkkel alakított át. Ez utóbbiakból néhány a Szigligeten kiállított Fakó Paradicsom című sorozat folytatásaként készült el.
A rendhagyó galériában egy különleges portré is helyet kapott: Kemény Zsófi költőé. A fotóművész saját bevallása szerint a fények előnytelen játéka miatt erre egy kevésbé jól sikerült képként tekint, de a negatívon megjelenő, pókhálószerű gombásodás mégis különleges karaktert ad a fotónak. A portré ráadásul személyes emléket is őriz: Viktor még egyetemistaként találkozott Zsófival, ahogy más kortárs szerzőkkel, köztük Háy Jánossal és Dragomán Györggyel is. Ezek az alkalmak meghatározó élmények voltak számára, és fontos kapcsolódási pontokként fűzték a kortárs magyar irodalomhoz.
Bera Viktor valamennyi felvételét maga hívta elő és digitalizálta a műtermében. A Szigligeten készült képek így egyszerre őrzik a jelent és a múltat: egy hely emlékezetét, az analóg fotográfia különleges anyagszerűségét és azt, ahogyan egy régi negatív egy mai pillanatnak is sajátos hangulatot adhat.
Fotók: Bera Viktor
