Szerencsés Dániel
A színész egyik első főszerepét játszotta ebben a filmben, még főiskolás volt, amikor Sándor Pál felfedezte. Pályájának fontos darabja, melyet október 23-ához közeledve különösen aktuális lehet újranézni, hiszen a Mezei András azonos című regényén alapuló alkotás 1956 decemberében játszódik. A forrásszöveg azonban csak kiindulópont: a rendező és alkotótársai, Tóth Zsuzsa forgatókönyvíró és Bíró Zsuzsa dramaturg szabadon adaptálták a történetet. A nevek és az alapszituáció megmaradtak, a többi pedig kreatív továbbgondolás, valamint Sándor Pál személyes élményeinek lenyomata. Az ábrázolt korban neki is döntenie kellett abban a kérdésben, amely a Szerencsés Dániel központi gondolata, és később is oly sok formában született újjá művészetünkben: menni vagy maradni? A rendező az utóbbit választotta, ahogy így vagy úgy, de két főszereplője is.
A disszidálni vágyókkal teli vonat utasai között a legkülönfélébb figurákkal találkozunk (a mellékszerepekben is színészóriásokat látunk: Garas Dezső, Kern András, Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Gór Nagy Mária és Temessy Hédi egyaránt felbukkan), mindenki másért akarja elhagyni az országot. Okok, arcok és sorsok sorakoznak a filmben, láttatva, mennyire eltérnek az azonos döntés mögötti motivációk. Már a főhősök között is éles a dichotómia: a ma inkább rendezőként ismert Zsótér Sándor alakította Angeli Gyuri kényszerből menekül, mert részt vett az utcai harcokban, Rudolf Péter Dániele viszont önként dönt úgy, hogy követi szerelmét és családját külföldre. Nagy kérdés, egyáltalán hogyan készülhetett el 1983-ban a mű, amely nemcsak a közelmúlt egyik legérzékenyebb pontjáról, de saját koráról is mesél – nem véletlen, hogy fél évig be volt tiltva, és egyik alkotó sem lehetett ott a cannes-i filmfesztiválon, ahol a film elnyerte a kritikusok díját.
Jób lázadása
Szintén 1983-as a Jób lázadása, a holokauszttal foglalkozó filmjeink közül az egyik legkorábbi, amely a magyarországi falusi zsidóság ritkán megmutatott életét viszi színre fájdalommal, bájjal, egy kis misztikával és számtalan bibliai utalással. Főszereplői Jób (Zenthe Ferenc) és felesége, Róza (Temessy Hédi); a házaspár elveszíti hét gyermekét, így „örököst vásárolnak” maguknak, hogy legyen kire hagyni földi javaikat. A katolikus Lackót zsidó szellemben kezdik nevelni, és rövidesen valódi családi kötelék alakul ki a szülők és a fiú között. Az idill nem tart sokáig, hiszen a negyvenes években járunk: Jóbot és Rózát elviszik a nyilasok, de a férfinak előtte még – ez a film legmegrázóbb jelenete – meg kell tagadnia fiát, hogy megmentse Lackó életét.
A gyerek a pár korábbi cselédjeihez kerül, egyiküket Rudolf Péter játssza, aki néhány éve elmondta: általában nem szereti visszanézni a filmjeit, mert csak a saját hibáira figyel, de a Jób lázadása mindig a képernyőhöz szegezi. Kevesen tudják, de Gyöngyössy Imre és Kabay Barna rendezése versenyben volt a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjért 1984-ben – egy évvel a Mephisto győzelme után. A jelölést sajnos nem sikerült díjra váltani; bánatunkat talán csak az enyhítheti, hogy Ingmar Bergman győzött le minket a Fanny és Alexanderrel.
Zuhanás közben
Tolmár Tamás 1987-es filmje hibáival együtt is méltatlanul elfelejtett alkotás. Kicsit társadalomkritika, kicsit thriller, de mintha egyik szál nem hagyná kibontakozni a másikat. A Sodrásban című filmhez hasonlóan itt is vízbe fullad valaki – csak míg Gaál Istvánnál a cselekmény katalizátora a tragédia, addig a Zuhanás közbennek a furcsa, már-már groteszk záróakkordja.
Ritkán kerül össze egy seftes videókalóz (Kaszás Attila), egy tisztességes, jólelkű taxisofőr (Rudolf Péter) és egy alkoholista angoltanárnő (Pogány Judit). Sokáig nem is érteni, miért és hogyan keresztezik egymást a párhuzamos életutak, a történet vége felől gondolkodva pedig arra jutunk, hogy nem érdemes rációt vagy felsőbb okokat keresni a találkozási pontok mögött, mert a cselekményt a pusztító véletlen szervezi.
Kossuthkifli
A 2015-ös, hatrészes televíziós sorozat esetében inkább rendezőként emlékezetes Rudolf, habár egy kisebb epizódszerepet is vállalt a szériában. Fehér Béla azonos című történelmi regényparódiája ’48-as road movie (bár ’49-ben játszódik) a Jókai-regények tipikus jellegzetességeivel és azok negatívjával, sok-sok fantasztikummal, humorral, valamint zseniálisan anakronisztikus nyelvezettel. Na meg sok-sok cukrászáruval, a konfliktus középpontjában ugyanis egy láda bejgli, korabeli nevén Kossuth-kifli áll, amely neve révén vagy lázító utalás, vagy nem, a süteményekben pedig vagy kódolt forradalmi üzenet van, vagy nem. Persze nem is ez a fontos, hanem a szállítás Pest-Budáról Debrecenbe: ennek során Kukorica Jancsitól a Füzegy nevű, ezüstdobozban lakó maradék magyaron át a sármos ócskásig csupa izgalmas, történelmi regénybe nem való figurával találkozunk.
Rudolf Péter és alkotótársai nagy alázattal, rendkívül hűen követték az alapszöveget, és megmutatták, milyen egy jó kosztümös történelmi mozgókép. A nézettség sajnos nem igazolta vissza a színvonalat: a Duna Televízión sugárzott széria első részének négyszázötvenezres statisztikája hétről hétre, epizódról epizódra esett vissza. A rendező szerint a fokozatos csökkenés egyik oka, hogy a nyitórész hibás hangkeveréssel került adásba, és nehezen lehetett hallani.
1945
A Moszkva tért is jegyző Török Ferenc 2017-es fekete-fehér történelmi drámája bizonyos szempontból a Jób lázadásának párdarabja: utóbbi az elhurcoltakkal foglalkozik, előbbi viszont azokkal, akik hasznot húzhattak a távozók megmaradt ingóságaiból. A Szántó T. Gábor Hazatérés című elbeszélése nyomán készült 1945 falulakói esküvőre készülnek, amikor két idegen zsidó férfi érkezik a vasútállomásra. Megjelenésük különösen az örömapát, a helyi kiskirályt, a jegyzőt (Rudolf Péter) bosszantja. A néhány óra alatt zajló cselekmény során fokozatosan derül fény azokra az elhallgatott titkokra, amelyek végül az ősbűnig is elvezetnek.
Rudolf Péter 15 kilót hízott a szerepért, amely meghozta neki a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb férfialakítás kategóriájában. A kiváló színészi játék mellett (említhetnénk Tasnádi Bencét, Sztarenki Dórát és Nagy-Kálózy Esztert is) Rajk László díszleteire, Szemző Tibor minimalista zenéjére és Ragályi Elemér érzékeny operatőri munkájára is érdemes utalni. Érdekesség, hogy az egyik zsidó idegent Nagy Marcell alakítja, aki a Sorstalanság filmváltozatában a főszereplőt, Köves Gyurit játszotta.
