Segítsünk abban, hogy tavasszal felébredjen a természet!

Ebből is látszik, hogy a méhek milyen okosak, de ha túllépünk a legendán, érdemes szem előtt tartani azt, hogy a civilizáció is jelentős mértékben alapul a beporzók munkájára. Közismert, hogy mezőgazdaság, élelmiszer-termelés elképzelhetetlen a méhek nélkül. A beporzók napja azonban nemcsak a méhekre fókuszál, hanem minden beporzást végző rovarra.

Sőt, nem csak rájuk. Hiszen a beporzás titokzatos rítusában részt vesz sok-sok madárfaj, de még a denevérekre is fontos feladat hárul a beporzási időszakban. A termesztett növények kétharmadát az ő munkájuknak köszönhetjük, épp ezért jelent civilizációs problémát a beporzásért felelős rovarok, állatfajok pusztulása, ami nem csak természetvédelmi probléma, amit majd megoldanak a szakemberek.

Hogy mi az oka a beporzók pusztulásának? Elsősorban az iparosodott mezőgazdaság, a művelés alá vont hatalmas területek műtrágyázása, a kritikátlan vegyszerhasználat, amelyek következtében eltűnnek a rovarok élőhelyei, de ott van a környezeti szennyezés, a betelepített fajok okozta károk és a mindezekkel szoros kapcsolatban álló klímaváltozás is. Az ipari szennyezés miatt krízishelyzetbe került Kína számos tartományában a méhek hiányában emberek porozzák be a gyümölcsösöket. Ha az elkövetkező évtizedekben valóban kihalhat a világ rovarfajainak negyven százaléka, akkor jogos a kérdés: mit tehetünk mi a beporzókért?

Alakítsunk ki lepkebarát kerteket, teraszokat, erkélyeket! Ha családi házban élünk, vegyük körül magunkat olyan növényekkel, amelyek vonzzák a rovarokat. Ültessünk kakukkfüvet, rozmaringot, bazsalikomot, mentát vagy levendulát! Lehet, hogy elsőre viccesnek tűnik a darázsgarázs vagy méhecskehotel kialakítása, de ezek nem a Bogyó és Babóca-mesék helyszínei, ezek a kis készségek is sokat segíthetnek abban, hogy több méh vegyen részt a beporzásban.

Akinek kertje van, érdemes újragondolnia a heti fűnyírást, és az sem baj, ha megbarátkozik a csinosabb gazokkal. Ha ezek a gyomok elszáradnak, akkor is hasznosulnak, mert a méhek sokszor a száraz gazok üreges száraiba költöznek. Ha valakinek nagy kertje van, és tenni akar a beporzókért, hagyjon olyan területeket a kertjében, ahol hagyja felnőni a „gyomokat”, és hagyja azt is, hogy elvirágzás után száraz kórókat fújjon a szél az udvarán. Hacsak lehet, ne használjunk rovarölő szereket, mert azok kifújása vegyi támadás a beporzók ellen. Hogy a méhek és más beporzók mennyire részei az ökoszisztémának, arra nemcsak az egyetemes, hanem a magyar kultúra is bizonyítékul szolgálhat.

Valenciában, az Araña barlangban látható tízezer éves sziklafestményen valaki egy sötét nyílásból mézet gyűjt, miközben méhek röpködnek körülötte. Számtalan okleveles dokumentum, feljegyzés mesél arról, hogy a magyar elődeink is foglalkoztak méhészettel. Már a Tihanyi Apátság alapító okirata (1055) ötven méhkasról ír, a pécsváradi alapító okirat (1015) megemlít méhészeket, de sokat elárul a méz fontosságáról, hogy a korábbi évszázadokban több mint ötven méhészettel foglalkozó magyar nyelvű szakkönyv jelent meg.

Kosztolányi Dezső Méz című verséből kiderül, sokáig mézet használtak cukor helyett édesítőként: Gyümölcs, nektár, melytől üdül a hívő, / minden cukrot magába édesítő. A méznek valójában akkor csökkent a magyar háztartásokban a jelentősége, amikor egyre könnyebben fértek hozzá elődeink a cukorhoz.

Kodály Zoltán Gyermek- és nőikarok című kötetében olvasható a Méz, méz, méz című dal is, amely ma is része az óvodai énekeknek. Pély Barna United nevű zenekara is helyzetbe hozza a mézet, a Keserű méz című dalában, ami egyben utal Roman Polański Keserű méz című 1992-ben bemutatott angol–francia–amerikai filmdrámájára.

Térey János (1970–2019) A méz jövője című versében a munka és a méz hozza el az álmot. A néphit szerint nem szabad pénzért vásárolni méheket, mert a gazdát szerencsétlenség érheti, ezért a méheket csak ajándékba adjuk. Ahogy magát a mézet is ajándékba kaptuk a természettől. És ha már így van, vigyázzunk a méhekre!