VR-es koponyalékelés és multiszenzoros élményforradalom a múzeumban
A múzeum, ahol végre mindent szabad: megfogni, hallani, szagolni, sőt koponyát lékelni is. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban a mesterséges intelligencia, a haptikus kesztyű és VR teszi érzékelhetővé a történelmet.
Milyen lenne egy múzeum, ahol nemcsak nézegethetnénk a kiállított tárgyakat, de hallhatnánk és tapinthatnánk őket, sőt akár az illatukat is érezhetnénk? Ahol a kiállítás nem kizárólag a látásra épülne, hanem olyanok számára is elérhetővé válna, akiknek korlátozottak az érzékelési vagy a koncentrációs képességeik? A SHIFT nevű, EU-s támogatással megvalósuló projekt pontosan ezt a kérdést teszi fel és egyben válaszol is rá: a mesterséges intelligencia segítségével.
Az MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (SOM) tartott bemutatón a projekt eddigi eredményeit ismertették. A SHIFT négy éve indult útnak, és nyolc európai ország múzeumai, egyetemi kutatóhelyei, valamint ipari partnerei vesznek benne részt. Az együttműködés célja olyan innovatív digitális eszközök és módszerek kidolgozása, amelyek a kulturális örökséget újfajta módon teszik elérhetővé, különös tekintettel a fogyatékossággal élő vagy speciális igényű látogatókra, például az autizmus spektrumzavarral élőkre.
Nem volt könnyű a kezdet – ismerte el Varga Benedek, a SOM igazgatója. Egy múzeum, egy IT-részleg és egy ipari partner nem feltétlenül ugyanabból a világból jön, és időbe telt, míg megtalálták a közös hangot. Ám épp ez a sokszínűség tette lehetővé, hogy a különböző szakterületek egymást inspirálva új, izgalmas megoldásokkal álljanak elő.
A bemutatón elhangzott: a projekt egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy a mesterséges intelligenciát – ami sokak számára még mindig sci-fi vagy megfoghatatlan technológia – a múzeumi térbe helyezze át úgy, hogy az valódi segítséget jelentsen a látogatónak.
A Berlini Nemzeti Múzeumok képviselője azt idézte fel, hogy hogyan tanulta meg gyerekként, hogy a múzeumban „nem szabad megérinteni semmit”, és hogy ez mennyire frusztráló élmény volt neki. A mai múzeumok azonban már nem a csendes szemlélődés kizárólagos terei: inkább olyan nyilvános fórumok, ahol szelfik készülnek, és ahol multimodális élményeken keresztül lehet kapcsolódni a történelemhez.
A SHIFT projekt ennek a szemléletváltásnak a része. A hagyományos kiállítási gyakorlatot nem kidobni akarja, hanem kiegészíteni – egyfajta „intervencióként” jelenik meg már meglévő kiállításokban. Nem csupán digitalizálnak, hanem olyan fejlesztéseken dolgoznak, amelyek képesek érzékekre hatni: például hangkulisszákkal idéznek meg történelmi környezeteket, haptikus – vagyis a tapintást szimuláló – eszközökkel „megfoghatóvá” tesznek digitális tárgyakat, mesterséges intelligencia segítségével pedig új utakat keresnek a tartalmak fordítására és értelmezésére.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban tartott bemutatón a projekt egyik különösen izgalmas aspektusa volt fókuszban: az autizmussal élő látogatók igényeire szabott örökségélmény. Az ő bevonásukkal, a tanárok és segítők visszajelzései alapján fejlesztették ki azokat a videókat és segédanyagokat, amelyek segítik őket az eligazodásban és az élményszerzésben.
A SHIFT projekt technológiai partnerei között szerepel a svéd Massive Dynamic cég is, amely a digitális „iker” technológia egyik élvonalbeli fejlesztője. Ennek lényege, hogy műtárgyakról rendkívül részletgazdag, interaktív 3D modellek készülnek, amelyek lehetővé teszik az otthoni felfedezést is. A bemutatott példa Szent-Györgyi Albert Nobel-díja volt, amelyet nemcsak digitalizáltak, hanem fizikai formában is újraalkottak: az előlapon a portréja, a hátoldalon a paprika díszelgett, mindez high-tech kivitelben.
A technológia egyik alapja a kétdimenziós fotók alapján történő szegmentálás. Ez azt jelenti, hogy egy tárgy, adott esetben az érme fényképét a mesterséges intelligenciával működő szoftver részleteire bontja, és ezekből készíti el a digitális másolatot. A példa szerint az érme portréja külön maszkszerű 3D-modellként jelent meg, amely továbbfejleszthető akár egy mozgatható, forgatható arcrekonstrukcióvá is. A folyamatot a mesterséges intelligencia végzi, minimális emberi közreműködéssel. A fejlesztés nemcsak a tárgyak megőrzését szolgálja, hanem látássérültek számára is hozzáférhetőbbé teszi azokat, például tapintható vagy hangalapú formában.
A másik innováció a haptikus kesztyű és a hozzá kapcsolódó VR-élmény, amelyet a görög FORTH Intézettel közösen fejlesztettek. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Variationes című időszaki kiállításának a részeként a látogatók a virtuális térben fedezhetik majd fel a 19. századi orvosi eszközöket és azok használatát.
A fejlesztés során kiemelt figyelmet fordítottak a történeti hitelességre és a kutatás támogatására is. A technológia még fejlesztés alatt áll, a cél azonban már most világos: az élmény minél érzékletesebb legyen, hogy a felhasználó a lehető legközelebb kerülhessen a tárgyhoz anélkül, hogy valójában megérintené.
Ezek a fejlesztési irányok a digitális örökségmegőrzés és az inkluzív hozzáférés irányába mutatnak, új szintre emelve a múzeumi élményt. Nem csupán technológiai bravúrokról van tehát szó, hanem szemléletváltásról is: a cél, hogy a múzeumi tárgyak ne pusztán kiállított objektumok legyenek, hanem történetmesélő eszközökké váljanak, úgy, hogy közben megőrzik tudományos hitelességüket.
A mesterséges intelligencia ugyan nem helyettesíti a kurátorokat vagy a műtárgyakat, de segít abban, hogy azok történetei több emberhez és többféle módon jussanak el. A projekt az orvostörténeti tárgyak digitális feldolgozásával indult, de már most látszik, hogy a módszertan jóval szélesebb területeken is alkalmazható lesz. A SHIFT jövőképe szerint néhány éven belül már nemcsak nézhetjük, hanem szinte „megérinthetjük” majd a múltat. Vagy legalábbis úgy érezhetjük, mintha valóban megérinthetnénk.
Fotó: Neményi Márton
