Már régóta szerettem volna beszélgetni Senával, mert imádom az energiáit. Nemrég megtalált egy 2018-as száma, a Can’t keep me down, ami az aktuális életem himnusza lett, így most már tényleg muszáj volt megcsinálnom vele ezt az interjút.
A Can’t keep me down című számodban szerepel az a kijelentés, hogy „I’m a survivor”. Milyen stratégiáid vannak a túlélésre?
Időszakonként más-más stratégia kell. Jelenleg úgy élek túl, hogy sok nyugodalmat keresek magam köré, rengeteget sétálok az erdőben a kiskutyámmal, ápolgatom a növényeim, sokat lógok a gyerekeimmel. A négyéves kisfiam például sokat tanít. Nagyon feltöltő, amikor bekerülsz a világába, és el tudod magad engedni. Szerencsére ma már nagyon pontosan érzem, hogy mikor billennék ki, mert furává válik a rezgésem. Olyankor cselekszem: kérek egy pár napot a férjemtől, hogy magammal lehessek. Néha le kell földelnem magam.
Tényleg ki lehet szakadni a mindennapokból?
Az én életem olyan, hogy sokfelé kell energiát adnom. Régebben csak szórtam mindenfelé számolatlanul, nem osztottam be. Most azonban már figyelek arra, hogy megálljt parancsoljak magamnak, és tudatosan kiszakítom magam, ha szükség van rá. A Covid amúgy is megtanított arra, hogy minden megy a maga útján akkor is, ha nem hajtod. A világ nem áll meg; aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Nekem pedig sok pihenőidő kell ahhoz, hogy jól legyek, és azt ki is kérem magamnak.
Először magadat kell gyógyítanod, hogy másokat gyógyítani tudj?
Amikor a negyvenhez közeledtem, elgondolkodtam azon, hogy mit ígérnék meg magamnak, mire elérem a negyedik x-et. A válasz: a magam gyógyítását fizikailag és spirituálisan. Mert az elmúlt húsz évben nem kíméltem sem a testem, sem a lelkem, most azonban figyelek erre, így erősebb a jelenlétem, és jobban tudok az energiáimmal bánni.
Ki az a nagy formátumú női karakter, akivel szívesen leülnél vacsorázni?
Nem tudom, hogy miért, Missy Elliott ugrott be most hirtelen. Nem is nagyon hallgattam őt, de vele szívesen elvacsiznék. Jót dumálnánk.
Mit szeretsz az arcban, amely visszanéz rád a tükörből?
A szemem, mert ismerős és nyugodt.
Mit jelent számodra a szépség fogalma?
Ez folyamatosan változik, akár magamról, akár a világról gondolkodom. Olykor az öltözékem koordinált színvilága, máskor a szám felső részének a sarka tűnik szépnek. Ma például kifejezetten kedvelem a hajamat, és kedvesen mosolyogtam. Olykor az összhatás tetszik, máskor egy apró részlet. De rengeteget kábulok a természeten is. Mostanában megfigyeltem a tavaszt az erdőben, ahogy a sivárságból életre kelt. Nagyon szép volt, amikor a világoszöld levelek kipattantak, majd napról napra egyre sötétebbé váltak.
Egyszer azt mondtad, hogy sokkal jobb, ha az ablakodon kinézve fát látsz. Te milyen fa lennél?
Szerelmes vagyok a cseresznyefámba, ami épp most bontott virágot. Tavaly kicsit beteg volt, de most visszatért belé az élet, és csodás.
Nekem a cseresznyevirágzásról mindig Japán jut eszembe.
Oda el is mennék egyszer ebben az időszakban.
És még hova?
Ázsiában több helyre is: utazgatnék mindenfelé. Indiában, Thaiföldön, de nem teljesen hátizsákosan: azért mindig legyen egy kis szobám.
Mi az a minimum, ami a komfortérzetedhez egy utazás során kell?
Jó társaság, tiszta ágy, ahol nyugiban lehet aludni, és jó ízek.
Ha íz, akkor milyen?
Ma kínaira vágyom. Van egy kedvenc helyünk nem messze, már a számban érzem az ízét a ramen levesnek, a szecsuáni borsnak, a csilinek és az msg-nek (nátrium-glutamát – a szerk.).
Ghánában mi az az étel, amit nagyon szeretsz, de itthon nem igazán ismerjük?
Újabban visszaflesseltem a pálmalevesre, amit fufuval (többnyire maniókából készült afrikai köret -- a szerk.) eszünk. Legutóbb, amikor ott voltam, kegyetlen finomat ettem erdei csigával és gombával.
Ha valamilyen attitűdöt áthozhatnál Ghánából ide, mi lenne az?
A mosolygós nyitottság, a másik iránti kíváncsiság és a befogadás. Az, hogy ott az emberek könnyen barátkoznak, és egyetlen nézéssel is tudnak kommunikálni. Intenzívebb a metakommunikáció, sok az interakció. Európában zárkózottabbak az emberek.
Afrikában talán jobban el is tudják fogadni az emberek azt, ami van.
Igen, van ott egyfajta spiritualitás a mindennapokban: nincs elválasztva egymástól a hit és az élet. Nem kell templomba menned ahhoz, hogy a transzcendenciával kapcsolatba kerülj.
És hol van a varázslat a mi elvarázstalanodott világunkban?
Mindenhol, de leginkább magunkban. Tök jó, ha van alkalmunk megismerni a magunk varázsát, mert ha aztán így kezded el nézni a világot is, akkor minden sokkal szebb lesz. A világ olyan, amilyennek megteremted.
Mikor érzed szabadnak magad?
Ma például tetszik, hogy el tudom dönteni, mit fogok enni. És próbáltunk egy jót. Sikerült elérnem, hogy egy számot másképp játsszunk; úgy, hogy nekem jobb legyen.
A szabadság az, amikor te döntesz?
Bevallom őszintén, nem bánom az ilyen helyzeteket.
Mi a helyzet a káosszal?
A káosz rejtett rend. A káosznak is megvan a helye, de kell a rend is. Ahogy idősödöm, egyre fontosabb, hogy otthon rend és tisztaság legyen. Legyen elpakolva, elmosogatva, mert nem bírom nézni, ha nincs.
Inkább a teresség vagy a zsúfoltság izgat?
Sok kacatom, tárgyam, képem van: textilek, minták, de közben mindennek megvan a helye. Van olyan helyünk, ahol el tudunk kényelmesen feküdni, pihenni vagy a szőnyegen birkózni.
Van olyan tárgyad, ami nagyon fontos a számodra, és mindig veled van?
Ez a kaméleonos gyűrű olyan. Nagyon kényelmetlenül érzem magam, ha nincs rajtam, emiatt nem is szoktam levenni, csak ha nagyon muszáj.
Mit jelent rajta a kaméleon?
A gyűrű eredetijét akkor kaptam az anyukámtól, amikor 18 évesen Magyarországra költöztem. A kaméleon a legvarázslatosabb az állatvilágban: egyrészt mert mindig megfontoltan lép, másrészt mert képes hasonulni a környezetéhez. Talán azért is tetszett meg annyira, amikor ide megérkeztem, mert egy teljesen új világhoz kellett megtanulnom idomulni. Az az egyik szupererőm, hogy bele tudok simulni a környezetembe.
És ha nem kaméleon, akkor milyen állat lennél?
Most ölyveket látok, sokat. Repkednek felettem.
Ragadozó vagy?
Néha. Nem mindig.
A sokféle női szerep közül most melyiket érzed a legaktuálisabbnak?
Siva istennő vagyok, rengeteg karom van, miközben táncolok és egyensúlyt teremtek a varázserőmmel.
Mi volt a legnagyobb gyerekkori álmod?
Hogy megmentsem a világot. Állatorvosként, menyasszonyként, Teréz anyaként.
Min kacagtál legutóbb?
Ghánában volt egy fellépésünk: fesztiválra mentünk játszani, és hat és fél órát kellett vezetni, ám a színpad a tengerparton volt, teljesen elárasztotta a tenger, így másik helyszínre vezényeltek át. Ám mivel mindenki egyszerre indult el, a négy kilométeres utat másfél óra alatt tettük meg. A helyszínen pedig összetört alattam egy műanyag szék. Ránéztem Pásztira (Pászti Ákos, fuvolás -- a szerk.), és megkérdeztem, jól van-e. Így válaszolt: „Hát már miért ne lennék jól?” És a világ legabszurdabb napjának a csúcsán kiszakadt belőlünk a röhögés. Jó volt, hogy nem mérgelődtünk, hanem felszabadítóan nevettünk az egészen.
Másképp fogadják a dalaidat ott, mint itt?
A helyzetek kicsit mások, és Ghánában jobban értik a szöveget, ezért ott konkrétabb reakciók érkeznek. Itt inkább a hangzásra, az előadásmódra fókuszálnak.
Melyik az a mese, amit nagyon szerettél gyerekként, és a kislányodnak, Kekelinek is sokat mesélted?
A kiskakas gyémánt félkrajcárja. Anyám nagyszerűen mesélte, frissítő és szórakoztató volt hallgatni; biztosan emiatt ez az egyetlen mese, amit fejből tudok. Szeretem benne a kiskakas huncutságát.
Te is rafkós vagy?
Néha. De inkább szívós, ellenálló. Most, hogy épp kimásztam egy nagy gödörből a saját erőmből, érzem igazán, hogy micsoda energiák bújnak meg bennem. Ettől még kitartóbbá válok.
Ez szerinted női tulajdonság vagy inkább alkati dolog?
Nem tudom. Szerencse is, alkat is, nőiség is. Biztosan valamennyire női dolog is, hiszen nekünk fizikailag is elég kemény dolgokat kell megélnünk, ami már eleve okot ad arra, hogy vagányabbnak érezzük magunkat. Rejtett erőtartalékaink vannak, amiket akkor veszünk elő, amikor szükség van rá.
Mikor játszottál utoljára?
Folyamatosan játszom a négyéves kisfiammal: birkózunk, nindzsázunk, trambulinozunk, hintázunk.
Lakik benned azért egy férfi is, igaz?
Naná!
A neved jelentése: Isten ajándéka vagy Isten ad. Mi az, amit gyerekként kaptál, és te is tovább tudod adni a gyerekeidnek?
Az identitástudatom. Az, hogy a szüleim mindkét kultúrát elém tárták a maga teljességében, és lehetőséget adtak, hogy mindkét világhoz kapcsolódjam. Talán ez a legnagyobb ajándék, amit a gyerekeimnek át tudok adni, így ők is többféle kultúra részévé tudnak válni.
Így mindenhol megtalálod a közösséged. De mi lenne akkor, ha egy lakatlan szigetre mennél? Mit vinnél magaddal?
Minek mennék lakatlan szigetre? Telefont vagy internetet vinnék magammal, hogy kapcsolódni tudjak.
Az elején azt mondtad, hogy néha jó kizárni magad, de akkor mégsem teljesen?
Az énidők csak kis csomagokban kellenek nekem, és akkor sem arra vágyom, hogy teljesen el legyek zárva. Vagyis arra van szükségem, hogy abban a pillanatban, amikor vissza akarok kapcsolódni, tudjak is.
Mi az a tulajdonságod, amivel aktuálisan küzdesz?
Most nem tudom kezelni a különféle adminisztratív és marketinges ügyeket, az agyam nem kapacitálható erre. Egyébként halogatós is vagyok: mindent tolok magam előtt, és az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatra hagyok. De talán éppen azért, mert hiszek abban, hogy aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Mindegy, mikor.
Mit jut arról eszedbe, hogy „ég felé tekintés”?
Esőbe kiállni és csukott szemmel felfelé „nézni”.
Bujaság?
A fa lombjának terjedése.
Növekedés?
Megint csak növény jut eszembe. Képzeld, a napokban kibújtak a dughagymáim! Egészen varázslatos, hogy mindennap egyre magasabbak!
Kertészkedős vagy?
Előgyakorlok a nyugdíjas éveimre. Lehet, hogy akkor is fogok énekelni, de biztosan jobban fogok bánni a növényekkel. Elképzelem, hogy klasszikus zenét nyomok a paradicsomjaimnak, és megnézem, mi történik velük ennek hatására.
Ha nem énekes lennél, miben tudnád elképzelni magad?
Fogalmam sincs, de biztosan meglepődnék. Éppúgy, ahogy azon meglepődtem, hogy végül énekes lettem. Lehet, hogy kicsit mindent csinálnék: bútorrestaurátorkodnék, gyógynövényeket termesztenék, teát készítenék, imaköröket tartanék… Masszőr leszek, és gyógyító.
És az éneklésen kívül mihez van még tehetséged?
Anyukám ékszerkészítő. Az ő műhelyében nőttem fel, és már akkor kiderült, hogy klassz fülbevalókat, ékszereket tudok készíteni. Mostanában sokat festek, főként afrikai mintákat, és leginkább falakra, házakra.
Kedvenc népdal?
Nem népdal, de imádtam azt a csintalan kis nótát: az Ádámnak Éva kell kezdetűt, amit a nagymamám mindig énekelt.
Ha találkoznál a vonaton egy idegennel, aki semmit sem tud a magyar kultúráról, mi lenne az a három dolog, amit mondanál neki róla?
Azt javasolnám, hogy egyen egy jót, például gulyást, igyon egy jó pálinkát, és biztosan említenék neki egy-két helyet, ahová érdemes elnéznie. Elmondanám, hogy Budapestnél nem fog szebb várost találni, ezért mindenképp sétáljon a Duna-parton, vesszen el a belvárosban, majd csapódjon egy társasághoz, és fedezze fel velük az utcáit.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
