A templomfestés egy évekig tartó szertartás

„A képek látványa fogott meg először” – válaszolja Seres Tamás, amint rákérdezek, mikor érezte először úgy, hogy ikonokkal kell foglalkoznia. „Harmadikos koromtól ministráltam a szendrői volt ferences templomban. Itt havonta egyszer volt görögkatolikus liturgia, ahová nagyapám vitt magával, mert egy görögkatolikus faluból, Irotáról származott. Papó mutatta meg az irotai görögkatolikus templomot, ott láttam először ikonfalat, ikonosztázt. Egyszer a hitoktatóm megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek. Azt mondtam, hogy olyan szobrokat szeretnék faragni, amilyenek a templomban vannak. A szobrokból végül képek lettek.”

Seres Tamás egy lengyelországi zarándokúton, a bolhapiacon látott először ikonokat. „Szerettem volna venni egyet, de nem volt elég pénzem. Amikor hazajöttem, úgy gondoltam, hogy csinálok én is. Nagyapám eredetileg kovács volt, de afféle ezermester, mindenhez értett: vele gyalultuk a fatáblát, főztük az alapozót.”

Seres Tamás Miskolcon járt iskolába, zenei iskola és a rajz tagozat között választhatott, végül utóbbi nyert. „A zene is közel állt hozzám. Mindig rágtam a kántor néni fülét, hogy mutassa meg, hogyan működik az orgona. Nórika néni odaültetett, és engedte, hogy először a válaszos zsoltárt, később már valamelyik éneket kísérjem.”

A gimnáziumban megtanult rajzolni, de már akkor is főleg az ikonfestés érdekelte, ezért a restaurátor szakot választotta a Képzőművészeti Egyetemen. „Megismerkedtem különböző festészeti technikákkal, az olajfestéssel, a különböző temperatechnikákkal, a falképfestészet klasszikus eljárásaival, és az aranyozás területén is szerezhettem tapasztalatokat. Megtanítottak rajzolni, különböző anyagokkal bánni, de ez nem feltétlenül előny az ikonfestésnél. Ebben a világban nem az anatómiai pontosság a legfontosabb.”

Mit jelent Seres Tamásnak az ikon? „Egy életforma, napjaim jó részét ez tölti ki. Meghatározza a napi- és hetirendet, az év folyását. Ez egy kézenfekvő válasz, de ennél sokkal több és mélyebb tapasztalatot jelent: ha úgy hisszük, az ikon az ábrázolt személyt valóságosan jelenvalóvá tevő szakrális tárgy.”

Életforma, de elhívás?

Nem gondolom, hogy valamiféle isteni elhívás részese lennék, de van egyfajta hivatástudatom, ami viszont nem korlátozódik az ikonokra, hanem a görögkatolikus egyházhoz és bővebb értelemben a hazámhoz is köthető. Életfeladatomnak tartom, hogy építsem az egyházművészeti világot.

Seres Tamás elárulja, hogy a néhány évvel ezelőtt elhunyt képzőművész, Makláry Zsolt is szeretett volna létrehozni egy görögkatolikus ikonfestő műhelyt. „Nagyon szeretném, ha ilyen irányba tudnánk fejlődni. Néhány évvel ezelőtt, a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyház kifestésekor már szükség volt egy csapat létrehozására, mivel ezek sohasem egyszemélyes feladatok. Öt-tíz, de akár húsz ember munkájára is szükség lehet egy nagyobb templom kifestésénél. Bízom benne, hogy a meglévő közösség hosszú távon is együtt tud maradni. Nemcsak egy-egy feladat megoldására, hanem hogy egyfajta szellemi műhelyként tudjunk működni.”

A pályakezdők, fiatalok közül többen érdeklődnek Seres Tamásék munkája iránt, de kevesen tudnak kellő mértékben csatlakozni egy ekkora volumenű munkához.

„Szerencsére jó néhány egyetemista megfordul nálunk a Képzőművészeti Egyetemről, hosszabb-rövidebb időre részt vesznek a munkában. Többeknek lenne rá affinitása, csak kérdéses, hogy ez a tevékenység adhat-e számukra életpályamodellt. Bár a görögkatolikus egyház kisebbségben van hazánkban, az utóbbi időben szerencsére több templom kifestésére is felmerült igény.”

Festik vagy írják?

Habár az interjú során folyamatosan festésként hivatkoztam az ikonok alkotási folyamatára, rendszerint írásként emlegetik. „A görög grapho és a szláv pisaty igék egyaránt jelentik az írást és a festést is, a régi magyar nyelvben pedig a festőt képírónak nevezték. Az írás szó tehát nem csak a betűvel írott szövegre vonatkozik, ugyanúgy használják a misztikus valóság képekkel történő közlésére, a festészetre is. Az ikonokat az evangéliumhoz hasonlóan írják. Ahogyan a Szentírás igéiből sem szabad elhagyni egy vesszőt sem, úgy a kanonikus ábrázolásokat is hitelesen, változtatás nélkül kell reprodukálni. Ettől függetlenül a festés nem helytelen kifejezés” – mondja Seres Tamás.

A debreceni főszékesegyházban falra készülnek az ikonok. A kanonikus megfelelőségek miatt elviekben nincs különbség a fára és falra festett kép között, azonban a tér elég sok mindent definiál. „A fal mérete, formája miatt egészen eltér egy fatáblától, így rugalmasságra van szükség. A sokszor íves és nagy méretű felületek különleges kihívást jelentenek, olykor a megszokottól eltérő arányú figurákat szükséges alkalmazni, vagy másként kell a tereket megkomponálni.

Pavel Florenszkij orosz teológus Az ikonosztáz című művében azt írja, hogy a fatáblát azért is alapozzuk, hogy a falhoz hasonlatossá tegyük, mivel a fal az örök állandóság szinonimája, nem duzzad vagy zsugorodik, mint a fa, és nem is mozog, mint egy festővászon. A teológiai magyarázat mellett az alapozásnak elsősorban festéstechnikai jelentősége van: homogén felületet biztosít a festék számára.”

A fatáblára vásznat is ragasztanak. Az első ikon is így készült: ez a Szent Mandylion vagy Edesszai Krisztus-kép a keleti kereszténységben, nyugaton ezzel párhuzamba állítható Szent Veronika kendője. Mindkét esetben egy vásznon megőrzött Krisztus-arcról van szó.

Több falfestészeti technika létezik. „A hagyományos bizánci falképfestészet általában freskótechnikával dolgozott, vagyis friss, nedves mészvakolatra hordták fel a pigmenteket, melyeket az oltott mész karbonátosodása során keletkező mészpáncél zárt magába. Manapság erre nem mindig van lehetőség, például mert cementkötésű építőanyagokat használunk. A cementben lévő sók a száradás során kivándorolhatnak a freskók felületére, ahol foltosodást okozhatnak. Később akár gipszesedés is bekövetkezhet, ami a freskók pusztulásához vezethet.

Elsődleges szempont volt a felület esztétikája, vagyis freskókra jellemző matt megjelenés utánzása, továbbá szerettem volna, hogy lehetőség legyen a hagyományos ásványi és földfestékek használatára. Műemléki környezetben fontos a falak páraáteresztő képességének maximális megőrzése. A szempontok alapján a szilikátfesték tűnik a legalkalmasabbnak.”

Az ikon az örökkévalóságról szól: de mennyire időtállóak ezek a festmények? „A szilikátfestéket mintegy százötven éve találták fel, pontosan erre a célra, a freskók utánzására. A kötőanyag folyékony kálium-szilikát, amelyet szervetlen, abszolút fényálló pigmentekkel keverünk. Amikor a festék megszilárdul, kémiai kötést hoz létre a hordozóréteggel. A kötőanyag körülveszi a pigmentszemcséket, gyakorlatilag egy üvegréteget hoz létre rajtuk. Innentől kezdve örök élet meg kettő. Miskolcon a Nagyboldogasszony-székesegyház homlokzatára körülbelül tíz éve készítettem ezzel az eljárással három szilikátképet. A mai napig semmi bajuk. Beltérben még tartósabb lehet.”

Évszázados hagyományok és a modern kor összebékítése

Egy ilyen munkálatot pontosan meg kell tervezni: a kupolában található ikonokat leszámítva a teljes templombelsőt Seres Tamásék tervezték meg. Előbbiek restauráláson estek át, így továbbra is a templom díszítésének részét képezik. „Kocsis Fülöp metropolita atya keresett meg bennünket. Közösen kezdtünk tervezni, gondolkodni, majd vázlatokat készítettünk, a bizánci templomfestészet hagyományait és a debreceni székesegyház építészeti és esztétikai adottságait figyelembe véve. Fontos szempont, hogy melyik égtáj felé mit szokás ábrázolni vagy hogy milyen magasan szokás elhelyezni egy-egy ünnepet – az ábrázolások általában több regiszterben helyezkednek el egymás fölött.”

Arra is figyelnek, hogy az álló szentek magassága minél közelebb legyen a hívekéhez, hogy úgy érezzék, a szentek közösségéhez kapcsolódva vesznek részt a liturgiában.

A kritériumok másik részéről az épület formája dönt: a művészeknek a helyi adottságokhoz kell alkalmazkodniuk. „A bizánci hagyományt vesszük alapul, majd megnézzük, mit engednek meg a falak. Az ikonográfiai program megalkotásában sokat támaszkodom művészettörténész kollégám, barátom, dr. Terdik Szilveszter meglátásaira. Először vele szoktam átbeszélni a terveket, amelyek később az egyházművészeti bizottság elé kerülnek. Ezt követően elvégezzük a kért módosításokat, majd a püspök szentesíti a végső koncepciót.”

Először afféle vázlatot mutatnak be, amelyen olykor csak szövegesen szerepel, hogy melyik falrészre milyen ábrázolás kerül, utána jön a vizuális bemutató: kézi vázlatok, ceruzarajzok, akvarellek. Manapság már a digitális látványtervek is bekerültek a repertoárba. „Debrecenben végül egy 3D-s látványtervet készítettünk, melyet többek között videó formájában lehet megtekinteni. Nyíregyházán még teljesen analóg módon, kézi technikával dolgoztunk, akvarellel festettünk meg minden egyes képet és falnézetet, ami nagyjából háromszor annyi idő.”

A tervek elfogadását követően kezdetét veszi a kivitelezés. Elkészül a festést fogadó speciális vakolat, aztán mérnek: vízmértékkel, lézeres szintezőkkel, mérőszalagokkal, meghatározzák az épület tengelyeit, az egyes ábrázolások helyét. A vezető mester szénnel felrajzolja a vázlatokat, majd kihúzza a kontúrokat festékekkel. „Ezután jönnek a kollégák, kitöltik a nagyobb felületeket a megfelelő színekkel, elkészítik a háttereket, ki-ki megfesti a számára kiosztott részleteket. Végül általában saját kezűleg befejezem az arcokat és ruhákat. A díszítő festést és az aranyozást külön csapattagok végzik.”

Fotók: Kurucz Árpád / Magyar Kultúra magazin