Tétre, helyre, befutóra: a magyar lóversenyzés Kincsemtől Overdose-ig
A Bíborszín című regényt jegyző Alice Walker szerint a lovak szebbé teszik a tájat. Hát még a lóversenypályák – tehetjük hozzá. A budapesti lóversenypálya főtribünjét például az Andrássy úton is számos palotát tervező Feszty Adolf építész álmodta meg, még 1878-ban, de ne szaladjunk ennyire előre, mintha lóversenyen lennénk! Az első magyar lóversenyt 1827. június 6-án tartották, a győztes pedig a Széchenyi István nevelte Babieka nevű telivér lett, a ló büszke tulajdonosa pedig Károlyi György gróf volt.
A második nap, június 7-én folyatódott tovább a verseny a nem telivér lovakkal. Széchenyi ezúttal is örülhetett, mert a győztes lónak, Al Boraknak ő volt a gazdája, második helyen ért célba Esterházy József Szultán nevű lova. Mindebből jól látható, hogy a lóverseny abban az időben az arisztokraták kedvelt szabadidős tevékenysége volt.
1828-ban jelent meg Széchenyi Lovakrul című kötete, azzal a céllal, hogy segítse a lótenyésztő egyesület megalapítását, aztán a reformkor lendületében már 1830-ban létre is jött az Állattenyésztő Társaság, amelynek egyik szent feladata a lovassportok népszerűsítése volt.
És itt álljunk is meg, vagyis fogjuk rövidebbre a gyeplőt, mert van némi vajszínű árnyalatbéli különbség a lósport és a lovassport között. A lósporthoz a galopp és az ügető tartozik, lovassportoknak pedig többek között a díjugratást és a díjlovaglást nevezzük. Gróf Széchenyi István 1815-ben egy angliai tanulmányútról visszatérve azt mondta, hogy nem szégyen tanulni, és hogy tanulmányozzuk bátran az angol gépipart, magát az angol alkotmányt és nem utolsósorban a lótenyésztést.
És – tette hozzá – akár rendezzünk lóversenyeket is. Utóbbit annyira komolyan vette, hogy 1821-re kidolgozta a magyar versenyszabályzatot. A lóverseny ebben az időben az arisztokrácia kiváltsága volt, nekik voltak megfelelő lovaik, viszont a versengésre mindenki kíváncsi volt. Ha egyik levelében jól becsülte meg Széchenyi a nézőszámot, akkor cirka 25 ezren voltak az első derbin. A lóverseny igazi közösségi élményt jelentett, és hatalmas népszerűségre tett szert, így az ország minden részén futamokat rendeztek, ami fellendítette a lótenyésztést is, ami végül olyan eredményt hozott, hogy 1874-ben megszületett az angol telivér szülőktől származó Kincsem.
Híre eljutott a világ minden tájára, hiszen ezeket a versenyeket öt különböző országban nyerte meg. Sajnos túlhajtották, és néhány év alatt tönkrementek az ízületei, így később már nem tudott a rajtvonalhoz állni. Szintén magyar csodaként tartották számon Imperiált, akit Magyarországon sosem győztek le, de Európa nagyvárosaiban is szinte mindent megnyert. A harmadik nagy lovunk Overdose volt, aki 2008 körül a világranglista harmadik helyét tudhatta magáénak.
A honi lóversenyeket az 1925-ben Kőbányán épített Kincsem Parkban rendezik. A Hungexpo mellett található létesítmény kombinált pálya, galopp-, ügető- és agárversenyeket is tartanak itt. 2005-től itt versenyeznek a szakágak. Az angolok szerint persze „a” derbi egyetlen helyen létezhet a világban, és azt a helyet Epsomnak hívják. És ezt az angolok annyira komolyan veszik, hogy amikor verseny van, a parlament sem ülésezik.
Az elit klub első külföldi tagja gróf Batthyány Gusztáv volt, akinek lova, Galopin megnyerte az 1875-ös derbit. A gróf 1883-ban halt meg a Jockey Club étterme mellett, mert annyira izgult a futam előtt, hogy infarktust kapott. Ma a verseny sokaknak egyet jelent a december 31-i Ügetőszilveszterrel, az esti buli előtti „before partyval”, amit a Kincsem Parkban rendeznek. Ez afféle street foodos, zenés parti, ahol nemcsak a lovak járnak körbe, hanem a pezsgősüvegek és a Technics lemezjátszó tányérja is.
Címlapfotó: Fotó: Fortepan/Zichy-kúria, Zala
