A csíkos pulóveres irodalomtanár, akit az új hullám repített a csúcsokra – Sting 75

Gordon Matthew Thomas Sumner néven látta meg a napvilágot az északkelet-angliai Wallsendben. Fiatal korától rajongott a zenéért, különösen a Beatles, Thelonious Monk és John Coltrane muzsikája nyűgözte le. Egyetemi tanulmányait félbehagyta, volt kalauz, építőmunkás és tisztviselő, de végül megszerezte az irodalomtanári képesítést. Két évig tanított, esténként pedig jazzklubokban játszott, egyik zenésztársa ekkor ragasztotta rá a Sting (Fullánk) nevet, mert gyakran viselt fekete-sárga csíkos pulóverében úgy nézett ki, mint egy mérges méh, Sting szerint azonban inkább darázs.

1977-ben Londonban Stewart Copeland dobossal és Henri Padovani gitárossal, akit hamarosan Andy Summers váltott, új hullámos zenekart alapított,

Első kislemezük, a Roxanne először Amerikában lett siker, majd Angliában is felkerült a listára, a trió befutott. Ettől kezdve ontották a slágereket, amelyek nagy részét Sting írta, a Message In a Bottle, a Donʼt Stand So Close To Me, a De Do Do Do, De Da Da Da, az Every Little Thing She Does Is Magic mind sláger lett. A legnagyobb durranásnak az Every Breath You Take bizonyult, amely a Grammy-gálán az év dala lett, a Police pályafutása során összesen öt Grammy-díjat gyűjtött be.

1984-ben a csúcson hagyták abba, a három tag útja háromfelé vezetett, és csak 2007-ben léptek fel újra, akkor egy világ körüli turné is belefért. Két társa tavaly beperelte, mert úgy vélték, Sting és kiadója a Police dalai után nekik járó jogdíjaknak egy részét fizette ki, a vita peren kívüli egyezséggel végződött.

Az albumon közreműködött a jazzszaxofonos Branford Marsalis is, a kritika főleg a gitárra váltó Sting zenei sokoldalúságát dicsérte. A lemez születését és az azt követő világ körüli turnét a Bring On The Night című dokumentumfilm örökítette meg. Következő albuma, a ...Nothing Like the Sun, amelyen Eric Claptonnal, Mark Knopflerrel, Andy Summersszel dolgozott együtt, 1987-ben került a boltokba. A pop, rock, jazz, reggae és világzene területére is elkalandozó korongon olyan slágerek hallhatók, mint a Fragile, az Englishman in New York és a Be Still My Beating Heart.

Szüleinek halála ihlette az 1991-es, komorabb hangvételű The Soul Cages című korongot, amely nem teljesített olyan jól, mint előző két szólóalbuma. Az 1993-as Ten Summonerʼs Tales azonban háromszoros platinalemez lett, és Grammy-díjat hozott számára a korongon található az If I Ever Lose My Faith in You című száma. Az 1996-os Mercury Falling című lemezt 1999-ben követte az optimista hangvételű, eddigi legsikeresebb Brand New Day című gyűjteménye, a címadó dal mellett a Desert Rose lett kedvelt, amelyet Cheb Mami algériai raiénekessel vett fel. 2001. szeptember 11-én Olaszországban barátai és rajongói előtt adott addigi pályafutását összegző koncertet, amelyet az Amerika elleni terrortámadás miatt végül nem közvetítettek a világhálón, de a felvétel lemezen megjelent.

A beskatulyázhatatlan, mindig kísérletező Sting 2006-os Songs From the Labyrinth című korongon lantzene kíséretében az Erzsébet-kori komponista John Dowland dalait dolgozta fel, 2009-ben karácsonyi lemezt készített. 2010-ben saját dalait adta elő nagyzenekari kísérettel, turnéra a londoni Royal Philharmonic Orchestrával indult, és Magyarországra is eljutott.

2014 nyarán Chicagóban debütált a The Last Ship című musicalje, amelyet a hajóépítéséről elhíresült szülővárosában, Wallsendben töltött gyermekkora ihletett. 2016-ban az 57th and 9th című album dalaival visszatért rockos gyökereihez, két évvel később a reggae-sztár Shaggyvel működött együtt első duettalbumán, a 44/876-on, a korong elnyerte a legjobb reggae-albumnak járó Grammy-díjat. 2019-ben a My Songs újraértelmezte számos klasszikusát, köztük néhány eredeti Police-slágert. Eddigi utolsó stúdióalbuma 2021-ben The Bridge címmel jelent meg, 2022-ben 300 millió dollár ellenében eladta katalógusát a Universal Music kiadónak. Az énekes jelenleg is úton van, a Sting 3.0 turné keretében születésnapját egy londoni koncerttel ünnepli.

Sting számos filmben is játszott, feltűnt például a The Who rockoperája alapján készült 1979-es Quadrophenia című filmben. Első főszerepét az 1982-es Hazug angyal című filmben kapta, amelynek zenéjét is ő írta, szerepelt 1984-ben a Dűne, 1987-ben a Julia és Julia, 1998-ban Guy Ritchie A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmjében.

1985-ben fellépett az etiópiai éhínség elleni Live Aid-koncerten, részt vett az Amnesty International nemzetközi koncertturnéján, Mothers of The Disappeared című száma az argentin junta áldozatainak állít emléket. Feleségével alapítványt hozott létre az esőerdők megmentésére, az emberi jogok és a környezetvédelmi ügyek hangos szószólója. Kétszer nősült, első házasságából két, a második, Trudie Stylerrel kötött házasságából négy gyermeke született.

Számos filmzenét is írt, négyszer jelölték Oscar-díjra, a Kate és Leopold című film Until... című daláért Golden Globe-díjat nyert 2002-ben. Összesen 17 Grammy-díjat tudhat magáénak, 2004-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (CBE) kitüntetést. A washingtoni Kennedy Központ díját 2014-ben vehette át, 2017-ben Polar-díjat kapott. 2003-ban a Police tagjaként került be a Rock and Roll Dicsőségcsarnokába, de szólóban – noha erre mindenki szerint alaposan rászolgált – még nem érte ez a megtiszteltetés.

Címlapfotó: Sting, a The Police egykori frontembere koncertezik a Nice Jazz Fesztiválon Nizzában 2026. július 27-én. Fotó: Daniel Pier/NurPhoto/NurPhoto via AFP