Az állatok kvantitatív érzékelését a szakirodalomban számosságérzéknek (numerosity) nevezik, és ez a képesség sok fajban megtalálható, a rovaroktól kezdve a madarakon és emlősökön át egészen a hüllőkig. Például a méhek repülés közben képesek megszámolni az út menti tájékozódási pontokat, a pókok nyomon követik, hány rovar akadt a hálójukba, míg a békák udvarlás közben numerikus párbajt vívnak, hogy melyik tud több hangot produkálni. Az oroszlánok pedig a rivális falkák morgásait számolva döntik el, hogy érdemes-e harcba bocsátkozni. 2024-ben kutatók felfedezték, hogy a hollók akár hangosan is képesek elszámolni egytől négyig vizuális vagy hallási jelek alapján.
Mindezek ellenére ezek az állatok nem számolnak emberi értelemben. Ehelyett az úgynevezett hozzávetőleges számrendszert (ANS – Approximate Number System) használják, amely egy veleszületett kognitív eszköz. Ez nem konkrét számolást jelent, hanem mennyiségek gyors összehasonlítását. Az ANS működését két jelenség jellemzi: a távolsághatás – nagyobb különbségeket könnyebb megkülönböztetni –, valamint a mérethatás, amely szerint kisebb számokat könnyebb összehasonlítani, mint nagyobbakat azonos különbség mellett. Az ANS alapját az agy számneuronjai adják, melyek specifikus mennyiségekre reagálnak. Még frissen kikelt csirkéknél is kimutatták ezeket, ami arra utal, hogy az ANS veleszületett lehet.
Nem emberi élőlények közül csak nagyon kevesen – például Alex, az afrikai szürke papagáj, valamint Sheba és Ai nevű csimpánzok – jutottak el a valódi számolás szintjéhez. Alex például felismerte az arab számokat egytől nyolcig, és képes volt összeadni tárgycsoportokat.
A cikk forrása itt olvasható.
