A szegedi önkormányzat elismerését Ezüst György Zoltán képzőművész vehette át, Csónakok című alkotásáért. A Magyar Művészeti Akadémia díját aatoth franyó képzőművésznek ítélte oda a zsűri Aquarelle című munkájáért.
A Nyári Tárlatot szervező Regionális Összművészeti Központ díját – egy önálló kiállítás megrendezését – Cseke Szilárd, a Sorrento és Négyszögletű kerek erdő című művek alkotója nyerte el. A Hunguest Hotel Szeged díját Öllinger Péter Zoltán grafikusművész kapta.
Nátyi Róbert kurátor a megnyitón elmondta, a kiállításra rekordszámú, több mint ezeregyszáz jelentkezés érkezett, ebből választotta ki a zsűri azt a mintegy százötven alkotást, amelyet a június 29-ig tartó kiállításon láthat a közönség. Feltehetően nincs még egy olyan országos képzőművészeti seregszemle, amelyre ilyen sokan pályáznak, és ilyen erős a szelekció – fogalmazott a művészettörténész.
A szakember hangsúlyozta, a zsűri igyekezett nagyon magas minőségű anyagot összeállítani, hiszen a központ megnyitása óta törekszenek arra, hogy az ott rendezett kiállítások olyan színvonalat képviseljenek, mint amilyet az építészetben a Magyar Ede tervezte szecessziós palota.
A kiállítás anyaga technikai, stiláris és műfaji értelemben is változatos. A központ két szintjén bemutatott alkotások zömét a hagyományoknak megfelelően a festmények adják, a műtárgyak között szerepelnek fényművészeti alkotások és kísérletező plasztikák, de szép számmal láthat a közönség grafikákat és országosan elismert szobrászművészek munkáit is.
Gyenge Zoltán filozófus, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának dékánja a tematikai változatosságot is kiemelte megnyitójában. Ha valakit a mindennapi életünk problémái érdeklik, megtalálja, ha a környezeti fenyegetés, azt is, miközben a nézők elé vetül az emberi létezés megannyi kínja és csodája. Vissza lehet révedni a reneszánsz világa felé, rá lehet csodálkozni a teremtés különböző aspektusaira, a bűnbeesés kétértelműségére, vagy szembe lehet nézni egy arccal is – fogalmazott a professzor.
Az első Nyári Tárlatot Szegeden 1962-ben rendezték meg, majd a nyolcvanas évektől – a Táblaképfestészeti Biennáléval váltakozva – kétévente szervezik meg.
