Ők lettek az idei Szegedi Nyári Tárlat díjazottjai

Botos Péter üvegszobrász kapta Kockák fekete hasábbal című alkotásáért a 43. Szegedi Nyári Tárlat fődíját, a Kulturális és Innovációs Minisztérium elismerését, amelyet szombaton adtak át a kiállítás megnyitóján a Reök-palotában.

Három kortárs kiállítás nyílt egyidőben a Virág Judit Galériában

Budapest, 2023. június 8.

Botos Péter Negyed gömbök kockával naranccsal és dichroic üveggel és Két ovál negyed gömbökkel és vérnaranccsal című alkotásai a budapesti Virág Judit Galériában, ahol Bodolóczki Linda, Sas Miklós és Botos Péter legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás 2023. június 8-án. A tárlat július 17-ig látogatható.

Készítette: Lakatos Péter
Tulajdonos: MTI/MTVA
Fájlnév: ADLAPE202306080211
Botos Péter Negyed gömbök kockával, naranccsal és dichroic üveggel és Két ovál negyed gömbökkel és vérnaranccsal című alkotásai. Fotó: Lakatos Péter / MTI

A szegedi önkormányzat elismerését Ezüst György Zoltán képzőművész vehette át, Csónakok című alkotásáért. A Magyar Művészeti Akadémia díját aatoth franyó képzőművésznek ítélte oda a zsűri Aquarelle című munkájáért.

A Nyári Tárlatot szervező Regionális Összművészeti Központ díját – egy önálló kiállítás megrendezését – Cseke Szilárd, a Sorrento és Négyszögletű kerek erdő című művek alkotója nyerte el. A Hunguest Hotel Szeged díját Öllinger Péter Zoltán grafikusművész kapta.

Nátyi Róbert kurátor a megnyitón elmondta, a kiállításra rekordszámú, több mint ezeregyszáz jelentkezés érkezett, ebből választotta ki a zsűri azt a mintegy százötven alkotást, amelyet a június 29-ig tartó kiállításon láthat a közönség. Feltehetően nincs még egy olyan országos képzőművészeti seregszemle, amelyre ilyen sokan pályáznak, és ilyen erős a szelekció – fogalmazott a művészettörténész.

A szakember hangsúlyozta, a zsűri igyekezett nagyon magas minőségű anyagot összeállítani, hiszen a központ megnyitása óta törekszenek arra, hogy az ott rendezett kiállítások olyan színvonalat képviseljenek, mint amilyet az építészetben a Magyar Ede tervezte szecessziós palota.

A kiállítás anyaga technikai, stiláris és műfaji értelemben is változatos. A központ két szintjén bemutatott alkotások zömét a hagyományoknak megfelelően a festmények adják, a műtárgyak között szerepelnek fényművészeti alkotások és kísérletező plasztikák, de szép számmal láthat a közönség grafikákat és országosan elismert szobrászművészek munkáit is.

Gyenge Zoltán filozófus, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának dékánja a tematikai változatosságot is kiemelte megnyitójában. Ha valakit a mindennapi életünk problémái érdeklik, megtalálja, ha a környezeti fenyegetés, azt is, miközben a nézők elé vetül az emberi létezés megannyi kínja és csodája. Vissza lehet révedni a reneszánsz világa felé, rá lehet csodálkozni a teremtés különböző aspektusaira, a bűnbeesés kétértelműségére, vagy szembe lehet nézni egy arccal is – fogalmazott a professzor.

Az első Nyári Tárlatot Szegeden 1962-ben rendezték meg, majd a nyolcvanas évektől – a Táblaképfestészeti Biennáléval váltakozva – kétévente szervezik meg.

Ez is érdekelheti

Összeszőve – történelmi szőnyegek és kortárs művek válnak hidakká a HAB tárlatán

A HAB Összeszőve-kiállítása a régmúlt idők szőnyegeit, textiljeit, szövött emlékeit és a kortárs festményeket állítja párbeszédbe. A térben és időben létrejövő dialógusok hidakat emelnek idősíkok és kultúrák között: a múlt és a jelen egymást értelmezve, egymásba kapaszkodva jelenik meg. A kiállítás kurátorával, Kocsis Katicával beszélgettünk.

Makai Mira: Olyan formákat kerestem, amelyekben van játékosság és humor

Makai Mira lényei egyszerre kedvesek és zavarba ejtők: egy pillanatban rajzfilmfiguráknak tűnnek, a következőben már szörnyekké válnak. Képlékeny, fluid formái az absztrakció és a figurativitás határán egyensúlyoznak, ahol a jelentések folyamatosan elcsúsznak, és a néző tekintete újra és újra átírja az értelmezést.

Mágikus realizmus ma: amikor a valóság már nem elég

A valóság egyre kevésbé tűnik stabilnak, és egyre több benne a bizonytalanság. Nem véletlen, hogy a kortárs művészetben megint egyre több az olyan kompozíció, amely egyszerre ismerős és zavarba ejtően idegen – mintha a hétköznapiban keresné azt, ami már nem magától értetődő.

Vajon milyen nyomok maradnának egy ember utáni tájban?

Csatlós Asztrid és Metzing Eszter Archive of Contact című közös kiállítása arra kérdez rá, hogyan gondolkodhatunk jelenlétről és nyomhagyásról egy olyan világban, ahol az ember már nem középpont, hanem sebezhető, változó, a környezetével folyamatos kapcsolatban álló létező.