Jaba-daba-jaba-di-bebop

A hír

Jelentős elismerésben részesült Winand Gábornak a BMC Recordsnál kiadott Corners Of My Mind című cédéje Franciaországban. A neves jazzénekes első szólóalbuma az év produkciója lett 2002-ben, elnyerve a francia jazz-szaklap, a Jazzman kitüntetését, a "Chok" (azaz Sokk) minősítést. E mellett 2002 legjobb tizenöt lemeze közé is beválogatták a cédét. A Franciaországban korábban ismeretlen magyar énekes az elmúlt év decemberében vehette át a Jazzman díját.

A koncert

Nem fukarkodtak Winandék az élménnyel. Kevéssel este tíz után kezdtek játszani, majd egy rövid szünet következett új fél tizenkettő körül és hajnali egy órakor fejezték be a Chok díjat nyert lemez bemutatását.
Meglepetésemre, Gadó Gábor (a képen balra) szerzeményei nem követték egy énekes esetében klasszikusnak mondható szerkezetet, miszerint a zene kiszolgálja a dalt. (Bár lehet, ez csak nekem volt meglepő.) Az éneket, a dal felcsendülését több esetben is hosszabb hangszerszóló - gitár vagy nagybőgő, nemritkán szaxofon - előzte meg. Mondhatjuk úgy is, Winand énekhangja az egyik hangszer volt az est folyamán. Kiegészítette, néha ellenpontozta a hangszeres "kíséretet." Máshol zenei párhuzamokat adott elő, többnyire Gadó gitárfutamaival.
A koncert egész hangulatát egyfajta melankólikus hangvétel uralta. Talán nem is igazán jó szó a melankólikus. Visszaad ugyan valamit a lemez többnyire lassú tempójú számaiból. De nem fejezi ki a lényeget. Helyesebb azt mondani, átszellemültség, megfontoltság, egyfajta áhítat hatja át Gadó szerzeményeit. (A tíz számból csak kettőt nem a kiváló gitáros jegyez: ezek egyike egy Charles Mingus szám, a másik egy skót népballada feldolgozása.) Templomi áhítatot, olyan őszinte lelki megtisztulást és békét éreztem, amit csak a nem hívők éreznek egy szent helyen.

Winand énekli Molnár Eszter angol szövegét, szépen, érthető artikulációval, majd egyszer csak jön a jabadaba. Ott, ahol a szokásos vers-refrén-impro szerkezetben egy hangszerszólót vár az ember. (De, említettem már, hogfy Gadó messze elkerülte a sablonokat e lemezen!) Ott lép be az utánozhatatlan szelídség, a szinte bódult állapotot tükröző "halandzsa" - az énekhangszer. A bebop. Hadd emeljek ki két számot, mely különösen megfogott. Az egyik éppen a skót ballada, a Lovely Molly. Mértéktartóan lendületes, finom furulya bevezetéssel indult - dicsérve Dresch sokoldalú hangszeres játékát -, majd a 6/8-os ütemezés adott izgalmas folytatást. Középtájt megjött a bebop, hogy a következő zenei részt, nevezetesen Mohai András brilliáns dobszólóját felvezethesse.
A koncert vége felé játszották a Crystal and turmoil című számot. Gadó elmondta, hogy két érdekessége is van e darabnak. Egyrészt a cím nem végleges - a szövegtartalom miatt vélhetően változni fog, másrészt a turmoil - örvény - egy olyan régies szó, amit az angolok ma már ritkán használnak. Barcza (kép)lágy indítás után (szinte csak simogatta a nagybőgő húrjait) bravúros, több esetben hármashangzatokat is eredményező dinamikus szólót produkál, alapot teremtve ezzel egy végtelenül egyszerű, szelíd, már-már gyermekdal szépségű dallamnak. Kivételes ellenpontozás! Ezt a dallamcsodát adják aztán egymásnak a zenészek, hogy a hangszer lehetőségeihez mérten variálják. Közben jut arra is idő, hogy egy bőgő-ének párviadalban gyönyörködhessünk.
Noha a Corners Of My Mind alapvetően érzelmes hangvételű, a vidámság sem hiányozhat a lemezről. Ezt adja vissza a "Diversion" című opus, country és western hatásokat idézve. A koncert egyszeri, ebben a formában nem megismételhető. Ám a lemez lejátszható. Újra és újra!

Az énekes

- Elolvastam a hírt, meghallgattam a koncertet, s ezek után is maradt néhány homályos folt, hadd mondjam: néhány hamis hang, amit tisztázni kell! Azt írja rólad a szaksajtó, ez az első önálló lemezed. Miért csak most? Hiszen a Zeneakadémián 1983-ban megkezdett énektanulmányaid óta keresett énekes vagy, sokakkal dolgoztál együtt, s készítettél velük számos lemezt is.
- Nem tudom megmondani, miért így történt. Az biztos, többször is próbálkoztam már korábban; kevés kimondottan jazz-kiadó van Magyarországon. Megkerestem már mindet, nem túl erőszakosan, az igaz, de elutasítottak. Hol az volt az indok, hogy saját szponzor nélkül nem megy, hol az, hogy a hozott anyagra nem vevő a közönség. Sajnos, nem az a típus vagyok, aki pénzek után szaladgál; zenélni, meg énekelni szeretek. És dalokat írni. De nem vagyok hirdetési ügynök. Tavaly végre lehetőséget kaptam a BMC kiadótól. Gadó Gábor felajánlotta, hogy szívesen megírja a zenét. A többi viszonylag könnyen és gyorsan összeállt. A többi már ismert.
- Ismét a szakmára hivatkozom. Egyedülálló tehetségnek tartanak, sokfelé hívnak. A világ legjobb jazz-énekesének tartott Al Jarreau egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a világon talán három ember tud úgy bebopot énekelni, mint te. Mit kell tenni egy ilyen elismerésért?
- Gyakorolni. Nagyon sokat gyakorolni. És szeretni, amit csinálsz! Ezt tettem én is.

- Hadd "ragozzam" a kérdést! Ez elegendő, hogy a magyar jazz-élet olyan kiemelkedő alakjaival zenélj, mint - a teljesség igény nélkül említve a neveket - Vukán György, Berkes Balázs vagy Dresch Mihály?(a képen balra)
Szerencs is kell hozzá, de kell hozzá az is, hogy megismerjük egymásban az elhivatottságot. Főként ők az enyémet! Vukánt régen ismerem, de csak néhány éve dolgozunk-játszunk együtt. Egyszer csak megkeresett, teljesen váratlanul, hogy írt nekem egy lemezt Pablo Neruda Love poems című angol nyelvű verseire. Ebből egy dupla album született, melyen Vukán György zongorajátéka mellett Hárs Viktor nagybőgőzik és Balázs Elemér dobol.
- Az ilyen "véletlenekhez" az is kell, hogy sokakkal, sokfelé zenélj, énekelj. Milyen együttesekben játszol?
- Énekelek a Balázs Elemér Gropup-ban, a saját együttesemben, akikkel most zenéltem: Gadó Gábor - gitár, Dresch Mihály - szaxofon, Barcza Horváth József - nagybőgő, Mohai András - dob. Játszom a Bozambo zenekarban is, amit két gitár: Juhász Gábor és Tóth István, egy ütőhangszer: Dés András, és jómagam alkotunk. Itt nem csak énekelek, hanem szaxofonon is játszom. Részt veszek Horgas Eszter projectjében is. És van egy másik "saját" zenekarom is, amiben hatan vagyunk. Ennek különlegessége, hogy tagja Elsa Valle kubai énekesnő, s vele közösen azzal kísérletezünk, hogy hazája zenéjét ötvözzük az európai jazz-feelinggel.

- Az opera felől fordultál a jazz, a bebop felé. Van valami sajátos magyarázata, hogy miért jazz és miért nem opera?
- Egyszerűen, csak megfertőződtem. Ez a kézzelfogható magyarázat. Igaz, érdeklődtem az opera irán egészen fiatalon, de mikor a számomra első jazz felvételt meghallgattam, nem volt kétséges a választásom.
- Milyen hangod van az operai kategóriák szerint? Én egy lágy baritonnak érzem. Jól hallom? De az is kérdés, hogy e műfajban szükséges-e ilyen besorolás?
- Nem feltétlenül. Igaz, dominál a bariton, de igyekszem úgy használni a hangom, olyan lágyításokat alkalmazok, amit a klasszikus baritonisták nem használnak. Vagy sokszor átváltok éles fejhangra, ami inkább a kontra-tenor jellemzője. De ettől még nem tartozom ebbe a kategóriába se. Minél tágabb terjedelemeben és formában szeretném használni a hangomat!
- Van-e Jazzman "Chok" díjának kézzelfogható "eredménye" - koncertmeghívás, lemezfelvétel - az átadás óta eltelt rövid időben?
- Van, hál' Istennek, mind a kettő. Áprilisban lesz egy lemezbemutató koncert Párizsban, és az új lemezt - szintén a BMC gondozásában - már márciusban szeretnénk felvenni. Egy kicsit még odébb van, de nyáron egy hosszabb külföldi turnéra indulok. Nem állok meg az első sokknál! (a fotón Winand Gábor Elsa Valle kubai énekesnővel)

Fotók: A szerző felvételei