eztörténtma
Október 23-án történt
„Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat” – fogalmazta a világhírű francia író és filozófus, Albert Camus, aki nyíltan kiállt az 1956. október 23-án kezdődő magyar forradalom és szabadságharc, a sztálinista terror és a szovjet megszállás elleni küzdelmünk mellett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának emlékére október 23-a Magyarország nemzeti ünnepe.
Október 22-én történt
„Színház mindig volt, van és lesz. Az élőszó és az élő megjelenés ereje az mindennél erősebb” – fogalmazta a ma hetvenhatodik születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató, zeneszerző, Mikó István, akit többek között a Thália Színház, a Soproni Petőfi Színház, az Operettszínház, a Turay Ida Színház és a szolnoki Szigligeti Színház előadásaiban, illetve az Egészséges erotika, a Lakótelepi mítoszok és a Hagyjátok Robinsont! című filmekben láthattunk. Mindemellett ismert szinkronszínész, valamint a Mindhalálig Beatles együttes tagja.
Október 21-én történt
„Soha nem kértem és soha nem adtam vissza szerepet. Amit rám osztanak, azt megpróbálom megoldani. Én ilyen jolly joker vagyok. Ne kerüljön a színház olyan bajba, hogy én játsszam el Melindát. De ha olyan bajba kerül, akkor megpróbálkozom azzal is… Én nem választok szerepet, mert annak van egy kockázata. Híre megy. És akkor az ember, amit választott – abban megbukik” – fogalmazta az 1984. október 21-én elhunyt posztumusz Kossuth-díjas színművész, Őze Lajos, akit többek között A tanú, a Te rongyos élet és a Szirmok, virágok, koszorúk című filmekben láthattunk.
Október 20-án történt
„Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de – az igazat megvallva – csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni” – fogalmazta az 1882. október 20-án született – és 1956-ban elhunyt – magyar származású amerikai színművész, Lugosi Béla, aki a vámpír Drakula gróf megformálásával vált világhírűvé, illetve a horrorfilmek sztárjává. Művészi munkásságának elismerése, hogy egyike azoknak a magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Október 19-én történt
„Negyvenévesen büszkén hirdettem, hogy mindenkit túl fogok élni. De arra nem gondoltam, hogy mennyire magányos lesz az ember, ha mindenkit túlél” – fogalmazta a ma nyolcvanhetedik születésnapját ünneplő Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, Sándor Pál, akinek olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Régi idők focija, a Ripacsok, a Szerencsés Dániel, a Herkulesfürdői emlék és a Szabadíts meg a gonosztól. Néhány alkalommal színházi rendezőként is bemutatkozott, többek között a Vígszínházban és a Rock Színházban állított színpadra darabokat.
Október 18-án történt
„Nincs olyan szerep, amit el akarok játszani. Sok van, és még sincs egy sem. Mindig elismertem, hogy prostituált vagyok. Pénzért adom el magam. Nincs szükségem rá, hogy Napóleonként lássam magam a vásznon ahhoz, hogy elégedett legyek egy filmmel kapcsolatban. Ha jól megfizetsz, benne leszek a filmedben” – fogalmazta az 1926. október 18-án született – és 1991-ben elhunyt – Klaus Kinski német színművész, akit többek között az Aguirre, Isten haragja, a Woyzeck, a Fitzcarraldo, a Cobra Verde és a Nosferatu, az éjszaka fantomja című filmekben láthattunk.
Október 17-én történt
„Az emberiség nyolcvan százaléka szegény, ennek körülbelül a fele nyomorog. Nyilván a húsz százaléknak is nyújtjuk a kezünket, és igyekszünk őket ráébreszteni arra, hogy nekik ajándékozniuk kell a többieknek, illetve meg kell osztani a javaikat. Vagy megosztjuk a javainkat egymással, vagy megtagadjuk az emberi életet” – fogalmazta a 2024. október 17-én elhunyt Kozma Imre atya, irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, akinek tevékenységét több mint harminc alkalommal ismerték el rangos kitüntetésekkel.
Október 16-án történt
„A rajz minden művészetek között elsőnek árulja el művelőjének karakterét. A fürgén szállongó, friss bukfencet vető, léhán odapazarolt, vagy éppen omlatag szenvelgéssel kanyarított vonalak éppúgy bizonyítják a tehetséget, mint ahogy elárulják a modorosságot vagy szolgai utánzást. A vonal olyan, mint egy elszólás. Nem névjegy, amit előre megfogalmazott szöveggel, címmel és telefonszámmal, öntudattal nyújtunk át. A rajz hatalma a pillanaté, a meglepetésé, a felismerésé” – fogalmazta az 1911. október 16-án született képregényrajzoló, festő és grafikus, Zórád Ernő.
Október 15-én történt
1917. október 15-én született – és 1994-ben hunyt el – Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, aki az ötvenes évek elején forgatta első alkotásait, míg a nemzetközi ismertséget az 1956-os Hannibál tanár úr, illetve a Sarkadi Imre novellájából készült Körhinta hozták meg számára. A filmjeiben legtöbbször a hatalomnak kiszolgáltatott kisemberek sorsával foglalkozó alkotó nevéhez olyan emlékezetes mozik fűződnek, mint a Dúvad, az Édes Anna, a Húsz óra, A Pál utcai fiúk, a Két félidő a pokolban, Az ötödik pecsét és a Gyertek el a névnapomra.
Október 14-én történt
„Csak az örök témák érdekelnek: a születés, a halál – és ami e kettő között van” – fogalmazta az 1981. október 14-én elhunyt Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas filmrendező, Huszárik Zoltán, aki különleges képi világú filmjeiben az idő múlása, az emlékezés és az emberi lét kérdéseit vizsgálta. Legismertebb alkotása a Krúdy Gyula írásainak világát megidéző Szindbád, Latinovits Zoltán és Dayka Margit főszereplésével, míg a másik jelentős nagyjátékfilmjével, a Csontváryval a hallhatatlan festőzseninek, Csontváry Kosztka Tivadarnak állított emléket.
Október 13-án történt
„Nincs elkeserítőbb, mint az olyan munka, amelynek semmi látszata sincs. Az ember gürcöl, agyonstrapálja magát, és az eredmény nulla. Kifolyik az egész, mint ujjunk közül a homok, és elfújja a szél” – fogalmazta az 1921. október 13-án született – és 1991-ben elhunyt – francia sanzonénekes és filmszínész, Yves Montand, akit olyan emlékezetes filmekben láthattunk, mint A félelem bére, A vörös kör, az I, mint Ikarusz, a Salemi boszorkányok, A bűn árnyékában, A fegyverek választása, a Police Python 357 és a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája.
Október 12-én történt
1979. október 12-én hunyt el Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező. Pályáját a Madách Színház Stúdiójában kezdte, majd 1945-ben a Vígszínházhoz került, ahol rövidesen főrendező lett. A Nemzeti Színházhoz 1949-ben szerződött: előbb a teátrum rendezője, főrendezője, majd az igazgatója volt. Mindemellett tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, illetve filmeket, tévéjátékokat is rendezett. Legismertebb alkotása az 1961-es Katonazene volt, de az Uborkafa, A hamis Néró és a Már nem olyan időket élünk című filmek is nevéhez fűződnek.
Október 11-én történt
„Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk” – fogalmazta az 1993. október 11-én elhunyt Lőrincze Lajos állami díjas nyelvész, a névtudomány, a nyelvjárások és a nyelvművelés kutatója, a szép magyar beszéd ápolója, a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk és a Magyar Televízió Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol című nyelvművelő műsorának vezetője, a Nyelv és élet, a Nyelvőrségen és az Emberközpontú nyelvművelés című kötetek szerzője.
Október 10-én történt
„Néha a letűnt időt hisszük boldogabbnak. Néha teljesebbnek az elkövetkezőt. Ám ezekből épp a sajátunk az, amely kirekeszt. Talán ezért igyekszünk jelenünk szakadozó rezzenéseiben nem figyelni a pillanatnak sem tökéletlen, sem befejezetlen voltára. Mert nem akarjuk elvetéltnek érezni a mindenkori jelen pillanatot” – fogalmazta az 1938. október 10-én született – és 2024-ben elhunyt – Kossuth- és József Attila-díjas romániai magyar író, Szilágyi István, az Agancsbozót, a Bolygó tüzek, A hóhér könnyei és a Kő hull apadó kútba című kötetek szerzője.
Október 9-én történt
„Én úgy tekintek magamra, akár egy növényre. A múltam, az emlékeim a gyökereim, amelyek táplálnak. Az vagyok, amit ezekből fölszívtam. Voltak olyan élmények, amelyekből nem sok tápanyag lett, de vannak, amelyek a mai napig hatnak. Ez lehet egy produkció, vagy egy baráti, szerelmi és munkakapcsolat. Azokra a dolgokra kevésbé emlékszem, amelyek nem tápláltak, inspiráltak. Nálam az emlék és a nosztalgia tehát nem megfakult, virazsírozott régi kép, hanem gyökér, amely az élethez szükséges tápanyagot biztosítja” – fogalmazta a ma 76 éves Szikora János Jászai Mari-díjas rendező.
Október 8-án történt
2017. október 8-án halt meg egyik legismertebb táncdalénekesünk, Aradszky László, aki a Töltőtolljavító Ktsz. alkalmazottjából lett a rádió könnyűzenei stúdiójának hallgatója, majd az 1963-as Tessék választani! című műsorban a közönség is megismerte a nevét. Ezután sorban készültek a rádió- és hanglemezfelvételei, legnagyobb slágerei a Pókháló van már az ablakon és az Isten véled édes Piroskám voltak. A hetvenes években egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, de 1986-ban új albummal jelentkezett, majd haláláig folyamatosan fellépett és adott ki lemezeket.