eztörténtma
Szeptember 21-én történt
„A művésznek kutya kötelessége a gyötrődés. Ez a legszebb és legnehezebb föladat: elhagyni a lélek kényelmi állapotát, és vállalni a gondolkodás kényelmetlenségeit, szembesíteni magunkat saját lelkiismeretünkkel, a megismert igazságot más oldalról ismét megvizsgálni, hogy még jobban kiállhassunk érte, újra és újra megméretni, és könnyűnek találtatni, bátornak lenni önnön tévedéseink megítélésében” – fogalmazta az 1928. szeptember 21-én született – és 2001-ben elhunyt – Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, Sinkovits Imre.
Szeptember 20-án történt
„A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe, hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt” – fogalmazta az 1897. szeptember 20-án született – és 1966-ban elhunyt – Kossuth-díjas író, Tamási Áron.
Szeptember 19-én történt
„Gyerekként 8-10 órát gyakoroltam, akkor nyílt ki a világ… napról napra éreztem, hogy egy újabb réteget fedezek fel… egyre nagyobb a kezem, végre elérem a pedált, nagyobb fizikai erőt tudok kifejteni, egyre hosszabb és nehezebb darabokat tudok eljátszani, mindig egy új dimenzió, ami nagyon inspirált. Hiszek a jóistenben és a sorsban, és nem hiszem, hogy nekem más utat szánt volna, mint a zene” – fogalmazta a ma 38. születésnapját ünneplő Balázs János Kossuth-, Liszt Ferenc- és Prima díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője.
Szeptember 18-án történt
1916. szeptember 18-án született – és 1997-ben hunyt el – Simándy József Kossuth-díjas operaénekes, érdemes és kiváló művész. A leghíresebb magyar tenornak számos lemeze készült, sikerrel lépett fel Európa legnagyobb operaházaiban és hangversenytermeiben, de itthon is a közönség kedvence volt. Alakja összeforrt Erkel Ferenc Bánk bánjának címszerepével. „Egyre jobban rájövök arra, hogy mennyire meghatározó volt az a 30 év, amit ilyen közel egymáshoz, a színpadon töltöttem vele, tőle tanultam a legtöbbet” – mondta róla egykori pályatársa, Melis György.
Szeptember 17-én történt
„Eljutottam Szentendrére, ahol a nyolcvanas években minden képzőművész zenélt, nyomták a szonikus performanszokat. Én meg a fejemet ingattam, hogy nincs ez így rendben, hisz az még nem képzőművészet, ha grafikusok, festők kifestik a gitárt, és Frank Zappa, Captain Beefheart vagy bárki más dalait játsszák rajta. Kreáljunk inkább olyan hangszereket, amelyek képzőművészeti alkotások, objektek, szobrok, és meg is lehet őket szólaltatni” – fogalmazta egy interjúban a ma 76. születésnapját ünneplő Lois Viktor Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, zenész.
Szeptember 16-án történt
„Nem elég magyarnak lenned, tehetségre is szükség van” – fogalmazta az 1893. szeptember 16-án született magyar születésű angol filmrendező és producer, Korda Sándor. Az Alexander Korda néven is ismert művész 1914-től készített filmeket, 1919-ben elhagyta Magyarországot, majd Bécsben és Berlinben folytatta a filmgyártást. Sikerei megnyitották számára az utat Hollywoodba, de néhány év múlva visszatért Európába. Végül Londonba költözött és itt telepedett le. Őt tartják a brit filmgyártás megteremtőjének, ő az első filmrendező, akit lovagi rangra emeltek.
Szeptember 15-én történt
A ma hetvenharmadik születésnapját ünneplő Bordán Irén Jászai Mari-díjas színművész a 70-es évek elejétől játszik színpadon, majd néhány évvel később a filmvásznon is megjelent, ahol vonzó külseje, szép orgánuma és visszafogott játékstílusa kiválóan érvényesült. Olyan jelentős alkotásokban szerepelt, mint a Holnap lesz fácán, a Naplemente délben és Az idők kezdetén. A ʼ80-as évek elején az Egyesült Államokba költözött, de a színészettel ott sem hagyott fel. Az ezredforduló után tért vissza Magyarországra, ahol ismét vállalt színházi és filmes szerepeket.
Szeptember 14-én történt
„Azokon a reggeleken, amikor tudom, hogy este nehéz feladatom lesz, úgy is ébredek, hogy szorongok az előadás miatt. Azután jólesik, amikor sikerül teljesítenem. Számomra a színház már nem a gyermeki, felhőtlen állapotot jelenti. Nagy a felelősség, de azért sokszor tud könnyed és örömteli is lenni a játék. A közeget magát szeretem. A színészlét ad egyfajta gyermeki állapotot” – fogalmazta a ma negyvenhat éves Jordán Adél színművész, akit többek között a Katona József Színház előadásaiban, illetve a Nyitva és a Dumapárbaj című filmekben láthattunk.
Szeptember 13-án történt
„Csak úgy lehet egy fiatal kezdőből igazán színész, ha sokat játszik, ha sokat dolgozik, ha foglalkoztatják. Tehát nem az az elsőrendű kérdés a számára, hogy milyen rangot tölt majd be holnapután a szakmában, vagy hogy melyik öltözőben fog öltözni, és kikkel, hanem okvetlen azt a színházat keresi meg, ahol a legtöbbet tudják foglalkoztatni, ahol a legtöbbféle szerepet eljátszatják vele, és nem skatulyázzák be rögtön az első évben” – fogalmazta a 2014. szeptember 13-án elhunyt Avar István Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas színművész, a nemzet színésze.
Szeptember 12-én történt
„A színház egyéni műfaj, de a saját teljesítményünkhöz kell a közösségi munka. Mindez pedig valamilyen szinten összeköt minket, de otthon is kell dolgozni, nem csak a színházban. Ha bennem nincs irigység, inkább támogatom, emelem a másikat, akkor szárnyalok én is. Ha lenyomom, akkor süllyedek” – fogalmazta a ma 64. születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színművész, Szabó Sipos Barnabás, akit többek között az Arany János Színház és a Győri Nemzeti Színház előadásaiban, illetve a 129 és a Radics Béla, a megátkozott gitáros című filmekben láthattunk.
Szeptember 11-én történt
„Alapelvárás, hogy minél emberibben és mélyebben közelítsem meg azt a személyiséget, azt a figurát, akit nekem játszanom kell aznap este. És kutya kötelességem akár nehéz, akár könnyű ebbe belemászni” – fogalmazta a ma negyvenötödik születésnapját ünneplő Bánfalvi Eszter színésznő, akit többek között az Új Színház, a Centrál Színház, a Merlin Színház, a Nemzeti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásaiban, illetve a Poligamy, az Isztambul, a Magasmentés, a Senki szigete és A zöld sárkány gyermekei című filmekben láthattunk.
Szeptember 10-én történt
„A mindent együtt egyszerre érzés, a kozmoszt megölelni, karjaimban tarthatni volt mindenkor a dolgozást megindító érzésem. Ennek kifejezését keresem szüntelen” – fogalmazta az 1953. szeptember 10-én elhunyt Kossuth-díjas festőművész, Berény Róbert. A 20. századi magyar képzőművészet egyik meghatározó, avantgárd szemléletű alakja 1911-ben csatlakozott a Nyolcak csoportjához, majd a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a művészeti életben. 1919 után Németországba emigrált, hazatérése után pedig a nagybányai hagyományokhoz közeledett a festészete.
Szeptember 8-án történt
„A közönség furcsa szerzet. Kiszámíthatatlan. Gyakran a legbonyolultabb kapcsolatokat is megérti, míg máskor a közhelyek igazságát sem fogja fel” – fogalmazta az 1922. szeptember 8-án született – és 1988-ban elhunyt – kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, Tomanek Nándor, akit többek között a Pécsi Nemzeti Színház és a Vígszínház előadásaiban láthattunk. A jellegzetes orgánumú, fanyar humorú és visszafogott játékstílusú művész első filmszerepét az 1960-ban készült Arc nélküli város, az utolsót az 1978-ban bemutatott A ménesgazda című filmben alakította.
Szeptember 7-én történt
„Egy színész akkor tud hiteles lenni a szerepeiben, ha van köze a közvetítendő érzelmekhez. Félreértés ne essék, nem kell gyilkosnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen szerepet eljátsszon az ember, de az indulattal vagy épp a dühvel valamiféle köszönőviszonyban kell lenni. Minden esetben igyekszem megkeresni a kapcsolatot és hiteles maradni” – fogalmazta a ma negyvenkilencedik születésnapját ünneplő Lengyel Tamás Jászai Mari-díjas színművész, akit többek között a Víkend, a Szenvedélyes nők, az Így vagy tökéletes és A pokol élővilága című filmekben láthattunk.
Szeptember 6-án történt
„A jól szerkesztett alárendelő összetett mondat azt kívánja meg, s arra tanít, hogy a jelenségeket lemérjük, fontosságukat s egymáshoz való viszonyukat megállapítsuk, a gondolatok kibontakozását, menetét értelmes rend szerint kövessük” – fogalmazta az 1904. szeptember 6-án született – és 1996-ban elhunyt – Széchenyi- és Herder-díjas író, költő, kritikus, műfordító, irodalomtörténész, Keresztury Dezső, akinek számos műve – monográfiája, verseskötete, esszéje, tanulmánya és visszaemlékezése – szabadon hozzáférhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Szeptember 5-én történt
„Csak az amatőröknek vannak kedvenc szerzőik, a profik mindig azt a szerzőt szeretik, akinek a művét éppen vezénylik” – állította az 1997. szeptember 5-én elhunyt harmincegyszeres Grammy-díjas karmester, zongoraművész és zeneigazgató, Solti György. A nemzetközileg Sir Georg Solti néven ismert művész többek között a müncheni és a frankfurti opera, illetve a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként szerzett hírnevet, kiváló hanglemezdirigens volt, és a zenekultúra területén végzett munkájáért II. Erzsébet királynő 1972-ben lovaggá ütötte.